Mohács és Vidéke, 1915 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-03 / 1. szám
XXXIV. évfolyam. Kiadóhivatal : Rosenthal Márk és Fia könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Hirdetések díjszabás szerint. Nyittér petit sora 60 fillér. Telefon 59 szám i ! i i — —au— ....... i ■.■■■in i. i ni ii ■ ■■■■■ ....... ■ a. POLIITKAI ÉS TÁRSADALMI HETLAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAPON Előfizetési díj : Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 250 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Újabi Szerkesztőség: Mohács, Kossuth Lajos utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. Telefonszám 12. ?/P& , r. . • ***. •* • ^-16 . ___ 1. szám. %lérf Mohács, 1915. januárius 1. OLVASÓINKHOZ. A XXXIV-ik évfolyam küszöbén teljes bizalommal fordulunk t. olvasóinkhoz, hogy előfizetésüket megújítani szíveskedjenek. Bizalommal tesszük ezt a múltért, mert lapunk immár XXX//1. éven át szolgálta a közügyet, s a jövőért, melyben ismét híven akar a közügy érdekében munkálkodni. Feladatunk az lesz ezután is, ami volt eddig: istápolni és gyámolítani minden oly törekvést, mely városunknak, vidékünk és vármegyénk javát igyekszik előmozdítani. Ennek a feladatnak betöltésében pedig az a gondolat lelkesít, hogy ha csak szűk körnek teszünk is szolgálatot, édes magyar hazánk javát szolgáljuk mégis. És ha csak egy porszemmel járulunk is hazánk nagyságának előmozdításához, mégis legalább hozzájárulunk. Ennek a feladatnak teljesítéséhez az erőt abból a támogatásból merítjük, melyet tisztelt olvasóink nyújtanak. Azért kérjük őket teljes bizalommal az előfizetés megújítására. Az előfizetési pénzeket szíveskedjenek egyenesen a kiadóhivatalnak megküldeni. A „Mohács és Vidéke“ szerkesztője, 1914. A rémület, a vérontás és pusztulás küszöbéről nézünk vissza az 1914-ik esztendőre. Naptárilag el van határolva, mint minden más esztendő ; de ez kibukkanva az idők folyamából, mintha önmagában álló külön egyéniség volna. Vért habzsoló és velőt sorvasztó rém, mely magával visz százezernyi emberéleteket, mint a vetésekben gázoló szörnyeteg ledönteni kész országhatárokat, síneiből kiforgatta a haladást, földöntötte a régi bálványokat, megnyomorította a természetet és ínség, gond és pusztulás járt minden napja nyomában. Még egy ilyen esztendő — de hát a sors haragja az elmúltban még nem dühöngte magát egészen, jut belőle az új esztendőben is. Kényszeredett nyugalommal próbálunk visszatekinteni rá , de rendszert, megértést nem tudunk belemagyarázni, éppen csak egy fogalomba kapaszkodunk: ez történelem. — íme egy Európa, amilyen 1914. előtt nem volt; ime jelenségek, melyek után bizonyos dolgokról nem gondolkodhatunk többé úgy, mint annak előtte. A nemzetközi helyzetről sokat beszéltünk azelőtt, de nem hittünk benne. S íme benne vagyunk olyan világháborúban, amilyent a történelem i **V • , eddig nem ismert. Íme egy per folyik most, arról, hogy az orosz cár nyomorult gyilkos parasztok szenvedélyének, fölizgatásának révén akart magának utat készíteni Magyarország felé. Milyen kevésbé vettünk annak idején ilyen mozgalmat. Éveken át allig fegyverben állottunk és fenékig a zsebünkben vájkálva, az európai hatalmak két csoportja egymással szemben csinált gigászi hadgyakorlatokat, amelyeket egy ideig csak azért fújtak le, mert egyik sem tudta magát egészen erősnek a másikkal szemben. A népek testvérisége frázis, de a népek egyetemessége a katasztrófákban, a háború lázának szolidaritása bebizonyult félelmetesen, mint a járvány. Most már egészen bizonyos, hogy nincs elszigeteltség s a nemzetek nem élhetnek magukban. Bismarknak Hekuba volt a Balkán, de most « * 1 1 i. „ . '""Vl, • » _ \. vy IViwiw Aliik} j*1 Jui»i iVwi i » i *.* A »/A..! ».*»*’* kuba Németország. De nem tekintve az 1914. év vé- rés eseményeit, a háború iszonyatait: " a történelmi kifejlődéssel meg kellett ismernünk, hogy semmiféle szolid produkciónak nincs sehol szolid bázisa. Értéktelen minden előrelátás, mihelyt megindul alattunk a fele, vagy megindulnak a föld népei egymás ellen. A háború roppant károkat okoz. Pénzhiány, munkahiány és munkáshiány összevisszaságba gabalodik: azt se tudjuk, mi segít az egyiken, mi a másikon. De egy világító sugár hat a háború borzalmainak sötét viharfelhőjén keresztül: a még egy év előtt pártviszályban élő magyar nemzetnek lelkes egyetértése és összetartása. A veszély egy táborba gyűjtötte a nemzet fiait. Az összetartozandóság lelkes érzete, katonáink hősies bátorsága s a véres csaták eddigi eredménye azt a biztató reményt táplálják mibennünk, hogyha ma még dúl is nagy világháború, ezt az új esztendőben győzelmesen fogjuk végigküzdeni és megszerezzük nemzetünknek egy hosszú béke áldásait. Reményünket a magyar nemzetnek az isteni gondviselés által ráruházott történeti hivatásából, életrevalóságából és abból a történeti tényből merítjük, hogy ez a nemzet oly nagy megrázkódtatásokat és katasztrófákat is átélt, melyekről azt hihette mindenki, hogy utánuk csak a végpusztulás következhetik. Adja a Magyarok Istene, hogy az ő jóságába és irgalmasságába valamint a magyar katona hűségébe vetett ez a reményünk teljesedjék ez uj esztendőben. A háború fejleményei. A szent karácsony ünnepe nem hozott szünetet fegyvereinknek, noha a római pápa közbenjárt a hadviselő felek kormányainál, hogy nyugodjanak a fegyverek a »békesség« ünnepein. Németország és az osztrák-magyar monarkia hajlott is a szentatya szavára, de Franciaország, az ottomán birodalom keresztény népeinek még nem régen protektora (!) és szövetséges társai ridegen visszautasították a pápa közbenjárását. A karácsony ünnepe tehát véres csatákban találta a hadseregek millióit. Lengyelországban és Galíciában, Flandriában s Észak-Franciaországban nemcsak megszakítás nélkül, de sőt fokozott hevességgel folytak az ütközetek. De sem a németeknek, sem nekünk nincs okunk az ünnepnapokon reánk kényszerített harcokat megbánni. Mert ellenségeink mind a nyugati, mind a keleti s észak-keleti harctéren kikaptak — büntetésül az ünnepsértésért. A részletekre áttérve a következőkben összesítjük Invitál : adatok alapján hét háborús eseményeit. A balkáni harctérről nincs sok mondanivalónk. Ott csak határszéli őrseregek csapnak össze. A legnevezetesebb esemény, hogy a szerbek a zimonyi nemzetközi vasúti Száva-hidat fölrobbantották. Közben pedig megtörténik déli hadseregünk új fölvonulása, kiegészítése, az új terv megállapítása, amit nemsokára annak megvalósítása fog követni. A keleti s északkeleti harctéren hevesen folyik limanovai győzelmünk után az oroszok által újra megindított offenzíva. Megemlítve, hogy a Nagyág és Latorca vidékén súlyos veszteséget szenvedtek az oroszok, akiket Uzsoknál is kivertünk a Kárpátokból, megállapítjuk, hogy Galíciában még egyre hullámzik a harc, az ellenséges haderők folyton változtatják hadállásaikat. Itt az oroszok kiegészítésekkel és friss hadoszlopaikkal annyira megerősödtek, hogy Krasznó és Jászló völgyét át kellett engednünk, majd pedig célszerűnek látszott csapatainkat a Kárpátok irányában a szorosmagaslatokra s a Gorlica körüli területre visszavonni. Ez a visszavonulás azonban nem fontos, mert a döntés nem Galíciában, hanem Nyugat-Lengyelországban lesz. Viszont Tomasov környékén Lodztól délkeletre, valamint a Vida mentén az orosz támadásokat visszavertük. A németeknek a Visztula balpartján megindult támadása fejlődésben van. Az Inowlodztól délre ellenük intézett orosz támadásokat visszaverték. Az oroszoknak ez előretörései nem egyebek mint hátvédharcok, melyek aszerint amint sikerül nekik nagyobb erőket csoportosítani, hoszszabb ideig elhúzódhatnak, de csak ideigóráig tarthatják vissza a szövetségesek üldözését. Galíciában a legutolsó táviratok szerint máris kedvezőbbre fordult a helyzet s a Kárpátokból is már kivonulnak az oroszok.