Városi gimnázium, Mohács, 1943
Kedves Fiaim! Az idén nem gyűjthettelek össze benneteket, hogy — mint máskor — mérleget vonjak az év folyamán kifejtett tevékenységetek tartozik-követel oldalából, hogy dicsérjem, ami jót tapasztaltam és korholjam a rosszat. Ez az év sokban és súlyosan elüt a megszokottól. A nyárutó fátyolozott napfényében nem jártatok az iskolába, a tavasz friss napjaiban nem jöttök csillogó szemmel a jó Alma Mater falai közé, hanem komoly szemmel kémlelitek a kék eget és óvóhelyre rejtenek szüleitek az ellenséges repülőgépek haragos mozgása, robbanó bombái, süvítő gépfegyvergolyói elől. Nem egynek otthonában üresen áll az asztalfőn a szék étkezéskor: hadba vonult az apa, vagy az idősebb testvért szólította fegyverbe a haza. Háború van Fiaim, annak súlyát érzitek ezekben a felsorolt jelenségekben. Szeretnék most pár szóban az Évkönyv első oldaláról szólni hozzátok, hogy felhívjam figyelmeteket: mit kíván ilyen komoly időkban a haza a magyar diáktól a szünidőben. Fiam! Amikor a felnőttek társadalmának minden tagja teljes ereje latbavetésével küzd, — fegyverrel vagy hivatása szerszámával a kézben — hogy a nemzet életét és szebb jövőjét mentse a fenyegető résztől, néked is, akiért ez a harc folyik — hiszen a te sorsod a nemzet jövője — be kell állnod a küzdők, dolgozók sorába! Szívvel-lélekkel, erős akarattal és állhatatossággal dolgoznod kell ott és azt, ahol és ami korodnak, képességednek, körülményeidnek megfelel. Ne várd, hogy felszólítsanak és küldjenek a munkára. Ne kényszerből végezd, amit rádiónak, hanem lelkes fiatal magyar szíved hajtson, hogy keress és találj magadnak olyan tennivalót, amivel hazádnak, a haditermelésbe lendült országnak használsz! Tudom, ha e sorokat olvasod, megdobban a szíved. Érzed, hogy a magyar diák már most, gyermekkorában is méltó kell legyen későbbi hivatásához: vezetőnek, irányítónak lenni. Felmerül lelkedben a kérdés: mit tegyek? Mit tegyek valami méltót, illőt, hasznosat? Kedves Fiam, ne töprengj valami nagy, földrengető dolog fölött. Az a fontos: ne légy tétlen, amit választasz az hasznos legyen a köznek és minden akadályon keresztül kitartással, következetesen és lelkesen végezd. Diáknak lenni ma annyit jelent, mint példaadónak lenni. Példaadónak a kötelesség felismerésében és annak teljesítésében. Sohasem volt a jó diáknak a vakáció tunya tétlenkedés, de ma éppenséggel nem az. 1 - 3 -