Mohácsi Hirlap, 1922 (12. évfolyam, 1-55. szám)

1922-05-14 / 20. szám

k nagyobb szeretettel és bizalommal vannak­­ dr Prakatur személye iránt. Az elvhű és­­ kitartó Kisnyárád község lakossága is a leg­nagyobb figyelemmel és élénk helyesléssel kisérte a programmbeszéd fejtegetéseit. Ez a község is hagyományosan kitart Prakatur dr. mellett. Dunaszekcsőn és Lánycsókcson báró Mirbach Antal dr. ismertette különleges elveit, amelyeket bizony nehéz programmnak nevezni. Személyeskedéseit és a valótlan be­állítások egész sorozatát túlszárnyalta dr. Heckenberger Konrád bári plébános. Szinte komikus volt már a hév, amellyel jobb ügy­höz méltó buzgósággal hadonászott. A végén elképzelte, hogy vesékig lát s azt állította, hogy Prakatur dr. szerb főispán akart lenni, de nem hitték el, hogy a gondolatolvasáshoz értene. Ennek ellenében szabad legyen le­szögezni, hogy mi figyeltük a megszállás alatt valamennyi közéleti szereplőnket, hogy ki mit tesz a magyarság érdekében és cso­dálatosan csak Prakaturt láttuk cselekedni, csak őt láttuk magyarságáért szenvedni. Vele voltak azok, akik ma is vele vannak, de egy sem volt azok közül, akik most a hordó tete­jéről demagógoskodnak ellene. Ez közismert valóság, aki ennek ellenkezőjét állítja tuda­tosan valótlant mond. Ez borgőzös kocsma korteseknek megbocsájtható, de papember szájából jobban szeretjük a béke, a krisztusi szeretet igéit hallani. Mirbach báró programm­­beszédjének alapja az a múltkori kortelfogása, hogy Prakatur helytelenül cselekedett, ami­kor a népet a vagyonváltság befizetésére ösztönözte, szavai szerint: „Ha véletlenül megválasztanak képviselőnek, én nem fogom arra nógatni a népet, hogy fizesse meg, ha­nem el lesz halasztva a vagyonváltság.“ „Én jól jártam, mert nem fizettem meg. És ennél a passzusnál kell, hogy megálljunk egy pillanatra. A vagyonváltság fizetése tör­vényen alapszik, azt fizetni mindenkinek kell, aki magyar állampolgár és itt vagyona van. A szétzüllesztett, elrongyolódott, eladó­sodott országnak szüksége van arra a pénzre, tehát az, aki ez ellen agitál az ország talpra­­állítása, az ország java ellen dolgozik. Ezt az ügyet,'­amely a haza létérdekét érinti nem szabad a korteskedés piszkos hullámaival befeketíteni. A választások alatt sok minden meg van engedve, de a haza megmentését célzó törvény ellen talán csak azért beszélni, mert 315 hold után kellett volna akkor ugyan­annyi ezer koronát ma pedig kb. 1000000 koronát kellene fizetni lehet jogos magán­érdek, de, hogy nem az ország javát célozza, az bizonyos. Prakatur eljárása úgy az ország, mint az egyesek szempontjából feltétlenül helyes volt. A nép hála Istennek eddig még A képviselőtestület ülése. Mohács nagyközség képviselőtestülete május hó - án közgyűlést tartott, amelyen több fontos községi ügyet intézett el. A MFTR üzletvezető igazgatóságának kérelme új raktárépület és állomás építéséhez szükséges terület bérbeadása iránt hosszabb vitára adott alkalmat. Hozzászóltak dr. Pra­katur Tamás, Roheim Jenő, Keserics Ferenc, Schmidt Károly, Sztajevics János és Vida Dezső. Általában hajlandóság mutatkozott az átengedéshez, de a felszólalók a közérdeket szem előtt tekintve különféle megszorításokat javasoltak. Határozatba ment, hogy a község 30 évre adja át a telket évi 25000 koronáért. Ha azonban az MFTR hajlandó legalább 3 kislakást is építeni, ahol tisztviselői egy részét elhelyezhetné, úgy az évi telkátenge­­dési bér csak 1000 korona. A magunk részé­ről a képviselőtestület tagjainak figyelmébe ajánljuk, hogy arra a helyre értesülésünk szerint gőzfürdőt tervez egy csoport, mely­ben a fürdőn kívül gőzmosodát, buffette­t, vendéglőt stb. helyezne el. A mai viszonyok között ez csak a terv stádiumában van, de talán lehetne valahogyan összekapcsolni az MFTR építkezésével. Mindenesetre a kihasí­tandó telek úgy mérendő fel, hogy ennek a tervnek is megfelelő hely maradjon. Nehogy az MFTR épülete mellett egy semmire sem használható üres telek maradjon. Az ügyre ha több helyünk lesz vissza fogunk térni. A képviselőtestület tudomásul vette a számvizsgáló bizottság javaslata alapján tör­tént hivatalos óra megváltoztatást, mert a tisztviselők délután a forgalmi adó ellenőrzé­sével kell, hogy foglalkozzanak. Megállapították a rendszeresített gazda­sági jegyzői állás munkakörét és egyben ki­mondották, hogy tekintetbe véve a munka­kör nagy részben műszaki jellegét mérnöki képesítést kívánnak meg a betöltésnél. Az államrendőrség régóta húzódó és állandóan aktuális kérdése egy lépéssel kö­zelebb jutott a megvalósítás felé. A képviselő­­testület kimondotta, hogy Mohács jelenlegi helyzetére való tekintettel a m. kir. Belügy­miniszterhez kérelemmel fordul államrendőr­ség létesítése iránt. Mindenesetre figyelmébe ajánljuk a képviselőtestületnek, hogy a rendőr­ségnek egy-két tagja már hosszú évek során kötelességtudóan szolgálta a községet, ezeket nem szabad szélnek ereszteni, hanem az államrendőrséghez való átvételüket kell kérni. Felemelte a képviselőtestület a villamos­mű, a gőzkomp alkalmazottak, a­ községi kézbesítők, hivatalszolga és útkaparók illet­ményeit. Fölkér József kérelmét felépülése után fogják elintézni. Baranyavármegye törvh. közgyűlése által a községnél állami segélyekre igények­kel biró alkalmazottak részére 1922. évre megállapított rendkívüli előlegekkel előálló kiadások fedezéséhez Mohács nagyközségre kivetett 375649 K-t nem fizeti be a község, mert a jelenlegi rendezetlen pénzügyi viszo­nyok mellett nem képes erre. Járási testnevelő kérelmét a Deák­ téri sportpálya létesítéséhez szükséges 100 kocsi salak és 50 kocsi homok szállítása iránt úgy intézték el, hogy a szükséges fuvar teljesíté­sére egyes fogattulajdonosokat kér fel a város. Elintézték még a községi bábák ügyét, az állatforgalmi adónak bélyegben való le­rovását és egy-két illetőségi ügyet s ezzel az ülés véget ért. (—its—) nem ült fel ezeknek a fogásoknak. Ezt bizo­nyítja az, hogy Mirbach fejtegetései közben Prakatust éljenzik, bizonyítva azzal azt, hogy ők magánérdekeik fölé tudják emelni a köz­érdeket és tisztán látják, hogy ki vezeti őket az igazság, a hazafiság útján. Ripl. itt, ebben az országban 95 százalékig min-­­­den erkölcsi, szellemi kincs az övé. Egyedül­­ az övé a szellemi, erkölcsi és anyagi irányí­­­­tás joga, maga vezetése is. Hogy pedig vez­­­zetni tudjon a magyar, mindenkinek,­­az ifjú gyerkőcnek, és a fehérhajú aggnak egyaránt tudnia kell, hogy a nemzeti közös­séggel szemben mi és mennyi a kötelessége. A nemzeti romlásunkból leszűrhetjük az egyik legfontosabb tanulságot, mely kétség­kívül az, hogy a nemzet kormányzására külön-külön egyik társadalmi réteg sem hi­vatott: a legalsóbb sem, de a legfelsőbb sem ... Egy nemzet ügyét csak maga az egész nép, az egységet, a nemzeti közös­séget szentül szem előtt tartó nép, tehát maga a nemzet vezetheti. A népnek azon­ban az ily értelmű nemzetvezetés céljából nemzeti iskolázottságra van szüksége. Csak így keletkezhetik olyan nemzeti társadalom, amely nyugodt és boldog történelmi életet él, amely nem forradalmi osztályharcokban keresi a virtust, de az egymást megértő, az egymást keresztényi szeretettel támogató nemzeti harmóniában. Az ilyen nemzeti tár­sadalom erős hittel a szebb jövőbe néz ... Az ilyen nemzeti társadalomnak nem kell félni a nemzetrontó destrukciótól, mert az úgy eltűnik, akár csak Krisztus szent nevé­nek áhitatos emlegetésére maga a kísértet. Szomorú jelensége a magyar néplélek­nek, hogy a Haza, a nemzeti egység ideálja nem az a szükséges ideál, mint amilyenre a mai megpróbáltatások között szükségünk volna. Hogy talán javait, portáját, faluja ha­tárát jobban szereti, mint a Hazát, az egy fajhoz, az egy nemzethez tartozók ezt az ideális nagy egységét. Azt kell ezekből hin­nünk, hogy a nép nincs tisztában a Hazá­nak ezzel az ideális fogalmával, amely az egy fajhoz tartozókat a közös nyelv, hit, az ősöktől örökölt erkölcsi és szellemi értékek révén egy nagy egységgé, az államalkotó nemzetté egyesít. Mert a Haza ideális fogalma logikai úton lett felépítve, csak az értelmi és erkölcsi fejődés során lesz tudatos is­mertté. Vagyis, hogy a népet, melynek ér­telmében a Haza fogalma még nem bonta­­lakozott úgy ki, hogy minden más fogalmat lenyűgözzön, nevelni, tanítani kell, hogy az értelmi és erkölcsi fejlődés színvonalára­­ emelkedjék. A néplélek értelmi és erkölcsi­­ képzése legyen tehát a magyar tanítóság minden törekvésének célja. Műveljük ki a nép lelkét, hogy a nemzeti ideálok befoga­dására képes legyen. Mert ezek nélkül a nemzeti idálok nélkül nincs nemzeti lét és egy szebb jövő, a régi dicsőség reneszánsza­­ csak úgy remélhető, ha a nemzeti eszmékért való lelkes rajongásban egygyé forrnak a szívek. Hogy miképpen műveljük ki a nép­­i lelket, hogy a nemzeti ideálok befogadására képes legyen, erre nézve a sokféle definíció közül a Foerster-féle fogadható el leginkább. Szerinte: «Nemzetnevelés alatt azt a neve­lést kell értenünk, amely az egyes embert arra sarkalja, hogy egyéni érdekeit és meg­győződéseit, vagy azokat, amelyek szűkebb társadalmi életköréből fakadnak, állandóan úgy képviselje, hogy a magasabb állami egység és rend ne gyengíttessék, hanem ellenkezőleg: mélyittessék és sük­tessék.­ Az idézett meghatározásból kitűnik, hogy kérdésünk pedagógiai és erkölcsi kérdés. Az erkölcsi kérdés semmiféle nehézségekkel nem jár, hiszen egész nevelési rendszerünk az erkölcsi élet pillérein nyugszik. Annál több nehézséget támaszt azonban a gyakor­lati pedagógusnak a pedagógiai oldala. Izo­láltan, mint önálló tantárgy foglaljon-e he­lyet, vagy pedig az egyes megfelelő tantár­gyak terjeszkedjenek ki reája is? Miképpen módosulna a nemzeti történelem és a föld­rajz tantárgyak tanítása ? És még számtalan kérdés merülne fel, ha már a kultuszminisz­ter úrnak egy rendelete tájékozást nem nyúj­tana arra nézve, hogy miképpen lehet meg­oldani ezt a kérdést úgy, hogy a nemzeti szempontok minden tantárgy keretében ér­vényesüljenek. A nemzetnevelés szempont­jának az elemi népiskola egyes tantárgyai körében való érvényesítése a következő: (Folyt. köv.) ^ MOHÁCSI H­ÍRLAP_________­ ­ 1922. május 14. Fából vaskarika.* N­őm akarom, báró, h­i akarom, nem báró... Mirbach báró dunaszekcsői programm­­beszédjét múlt vasárnap, május 7-én tar­totta meg. Azzal kezdte, hogy ő nem személyes­kedik s attól fogva egész beszédje ellen­felének lekicsinyléséből állott. Nem tudván saját érdemeiről beszélni, megelégedett azzal, hogy dr. Prakatur műveit olyan módon kri­tizálja, hogy önmagával állandó ellenkezésbe jött. Az erősebb «személyeskedést», — mely­­lyel nem mer a nyilvánosság elé kerülni, — elvégzik helyette a kortesei, akik mindenféle elképzelhetetlen váddal és rágalommal illetik Prakaturt. A báró ur többek között a következő­­kép okoskodott: Ő hive minden társadalmi osztálynak, a földmivesnek, iparosnak, gyá­rosnak, középbirtokosnak — és ... tovább nem mondta. Helyesli a szövetkezeti eszmét, de nem olyan szövetkezetekben való megnyilvánu­lását, melyek távol vannak, hanem amelyek a vidéken működnek. Kritizálta a Baranya­­megyei Kisg. H. és Oazd. Szövetkezetet, mely megvette a Pécsi Tejcsarnokot, kartellt . A szekcsői hangulat jellemzésére közöljük egy ottani választó által beküldött alábbi cikket. Szerk.

Next