Mohácsi Hirlap, 1932 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
2 kereseti lehetőségek. Az előzőleg tett megállapítások inkább a múltra és a pillanatnyi jelenre vonatkoznak. A jövőt senki sem tudhatja s ha figyeljük a különféle jelenségeket, intézkedéseket, ez nem biztatató, így elsősorban a kereseti lehetőségre nyomasztó hatással van a fizetések csökkentése, a nyugdíjak leszállítása. Bizonyos, hogy ezek az összegek hiányzanak majd és nem tudtuk s nem tudjuk helyeselni azt a politikát, amely akár nálunk, akár országosan így intézkedett. Elsősorban kellett volna az álláshalmozók, a nagy jövedelműek ellen eljárni s ha mindezen intézkedések nem vezettek volna elég eredményre, akkor elővenni a kisfizetésűek ezreit. Örömmel vettük azt a hírt, hogy a kormány a közeljövőben erre az útra lép s bizonyos, hogyha teljes mértékben keresztülviszi ezt a tervet, az ország egész közvéleményének helyeslésével fog találkozni. A kereseti lehetőségeket csökkentette a Selyemgyár leállása is. Több mint száz munkás átlag heti 3000 pengő bért kapott, amely összeg egy évben 150 ezer pengőt jelent. Ennek a hiánya, amint egy előző cikkünkben már rámutattunk, nemcsak azokat érinti, akik nem kapják meg, hanem általában mindenkit, mert hiszen ezt a pénzt itt elköltötték azelőtt s ezután nem tudják majd elkölteni, ha nincs. Reméljük azonban, hogy a transfermoratórium kihatással lesz a gyár működésére s ismét megkezdi üzemét. A kereseti lehetőségek emelkedését tehát a fix fizetésű alkalmazottak vásárlóképességének fokozásával, valamint a leállított gyárak üzembehelyezésével, illetve ezek részére a szükséges fizetési eszközök biztosításával lehet elérni. Helyi politika. Helyi politikánk sivár képet mutat Ez a megalapításunk vonatkozik minden oldalra. Nincs értékes, vezető egyéniség, amely egybekapcsolni tudná az embereket, amely kimagasló képességeivel véget vetne az eddigi veszekedéseknek s leszerelné azokat. A városi párt uralomrajutásakor sok mindent ígért, amelyből semmit sem valósított meg. A takarékosság helyes elv volt, de helytelenül vitték keresztül. Sohasem szabad elfelejteni, hogyha — amint nálunk és az országban általában hangoztatják — a gazdáknak csökkent a jövedelme, ezt nem lehet azzal gyógyítani, hogy azoktól vesszük el, akinek valami még van, hanem módot kell keresni, hogy annak emeljük a jövedelmét, akinek eddig kevés volt. Nem lehet? Nemrégiben hoztunk egy közleményt Vásárhely kutasról, ahol például a tojás és baromfiértékesítést oldották meg úgy, hogy a gazdáknak több jövedelmet szereztek Hoztunk cikkeket és vezettünk tanulmányi kirándulást Jánoshalmára, ahol a gyümölcsértékesítés fejlett s ebben az évben több, mint félmillió pengő jövedelmet jelentett a gazdáknak. És tudnánk még sok ilyet elsorolni, amelyek megvalósításánál azonban rá kellene mutatni, hogy a helyi intelligencia politikája kimerül a saját embereinek állásokba való behelyezésével s semmi olyan programmja nincs, semmi olyat nem tett, ami általánosságban legalább is enyhítést jelentene az általános világgazdaság mellett a mi közönségünknek. Nevetséges azt mondani, hogy majd máshol gyűjtenek, hogy gazdáink adóját kifizessük. Nem az adó lett több, a kereset felé kisebb s itt kell tenni valamit. A Mohácsi Hírlap már évek óta erre mutat rá, sajnos hangunk a pusztába veszett s senki sem tett semmit sem. Vonatkozik ez a megállapításunk mindkét pártra és a város vezetőségére, tisztelet egy két jóhiszemű ember kivételnek. Milyen legyen az újév? Kommunista röpcédulákat terjesztettek Karácsonykor Karácsony másnapjára virradó éjjel izgató tartalmú röpcédulákat terjesztettek ismeretlen kommunisták Mohácson. A röpcédulákat a budapesti országúton az Erzsébet malom környékén szórták széjjel, kettőt a malomra ráragasztottak Néhány darabot a Szepessy-parkban és a Deáktéren is találtak Az államrendőrség azonnal a legerélyesebbb vizsgálatot indította meg. Nehéz helyzet előtt áll azonban, mert Mohácson tulajdonképen nincs ipari proletariátus, ahol hasonló elemeket feltételezni lehetne. A városban is első nap az a felfogás uralkodott, hogy idegenek szórhatták széjjel a röpcédulákat, azonban erre a felfogásra rácáfott az a a tény, hogy hétfőn éjjel ismét szétdobáltak röpcédulákat. Ezúttal a Szentháromság utcában a szerb templom környékén találtak ilyeneket A tettest úgy látszik megzavarhatta valaki, vagy pedig megijedt, mert a legtöbb röpcédula egy csomóban volt. A rendőrség kidoboztatta, hogy aki ilyen röpcédulát talált, juttassa el a rendőrséghez. Ez a közönség érdeke is, mert ezen az utón meg lehet majd állapítani, hogy merre járt az ismeretlen kommunista s esetleg megtalálhatják. A röpcédulákat Mohács város közönsége aránylag nyugodtan fogadta. Inkább csodálkozást váltott ki. Mohácson tudvalevőleg, más városokhoz viszonyítva kevés a munkanélküli. Az ínségesek segélyezése megkezdődött s rendes mederben halad. Itt hasonló célú izgatás nem igen talál talajra, mert bár a súlyos viszonyokat mindenki érzi, a legszegényebbek is tudják, hogy felforgatással ezeken javítani nem lehet, falu egész kicsépeletlen termése állt. S a fiukat nem kellett biztatni. Szivattyúknál, sajtoknál, mindenütt ott voltak, mások égő rőzserakásokat bontottak szét, a kisebbek ivóvizet hordtak a szomjas embereknek. Aztán lelohadt a tűz, elmúlt a veszedelem. A falubeliek kezdtek körülnézni, kik voltak ezek? Hová tűntek? Azok már úsztattak a Dunán tovább. IJ Trga : Tükörcseppek. Pillanatfelvételek a cserkészéletből. Mottó : A cserkész ahol tud, segít. (III törv.) If Mozaik . . . Ezer apró színes kavics. Külön külön alig jelentenek valamit, de összerakva művészi, gyönyörű képet adnak. Apró eseményeket mondok el. Külön-külön mint a mozaik kövei, talán nem látszanak egyébnek színes, értéktelen kavicsnál, de összerakva Isten leggyönyörűbb alkotása bontakozik ki belőlük: a tiszta, szép gyermek lélek. * Bélapátfalván voltunk táborban. Egyik délután néhány fiú ment be a faluba a csapat bordájával élelemért. Pár lépésre a tábortól Azt hisszük, hogy a fentiek után már mindenkiben meg van a felelet erre. Mindenkinek öszsze kell fogni. A kicsinyesre öreg anyóka pihent, hátán egy hatalmas rőzseköteggel. Fáradt volt szegény, messziről kellett hozni a téli tüzelőt. A fiuk se szó, se beszéd, leszedik a válláról a rőzsét s fel a kocsira. Szegény nénike hirtelen azt sem tudta, mi történik. De nem volt ideje tiltakozni, őt is felemelték, ráültették a rőzsecsomagra. Aztán hajrá befelé a faluba. Sohse tudtam volna meg a dolgot, ha a nénike vasárnap el nem jön a táborba s nagy hálálkodással át nem nyújt egy csomó sárgarépát.* Egy csapat jön lefelé a győri Dunán. Vígan szaladtak a csónakok, feszült az izom. A parti bokrok felett hirtelen hatalmas füstfelhő tört az égnek. Tűz van! A hat csónak egyszerre a partnál volt s húsz fiú robogott futó lépésben a tűz felé Jókor jöttek, szükség volt munkáskezekre Egy kazal égett s mellette végig a * Az 1919— 20-as szomorú években Kőszegen voltam cserkész. Nyugat Magyarországon kezdődött a megszállás. Rengeteg vagyon pusztult ott. De amit lehetett mentettünk. A gimnázium öreg cserkészei éjszakánkint átosontak a határon s ezer veszedelem közt, apró szekereken mentettek, amit lehetett. S azokon kívül, akik ott jártak, esztendőkig nem tudott senki a dologról. Emlékszem, egy reggel minis- MOHÁCSI HÍRLAP szekedéseket, zsörtölődéseket, a bosszantások politikáját abbahagyni és őszinte, becsületes nyíltsággal keresni a boldogulás útját. 9 99 1932. január 3. A nyomozás teljes eréllyel folyik s hisszük, hogy a rendőrség hamarosan a tettes, vagy a tettesek nyomába jut. A Mansz teadélutánja, Karácsony másodnapján jól sikerült jótékonycélú műsoros teadélutánt rendezett a Mansz. Zsúfolásig töltötte meg az ifjúság és a közönség az Iparoskor nagytermét A kitűnő tea és tepertős pogácsa mellett a hangulat még kitűnőbb volt, ami csak dicséretére szolgál a Mansz agilis vezetőségének. Tea, tánc, nagyszerű műsor, cigányzene, mindmegannyi kedvenc csemege, melyre az ínyencek is csak nagyot csettinthetnek. Jókedv — melyben nem volt hiány — és nem vesszük észre az idő rohanását, feledjük a sivár jelent, nem gondolunk a kesernyés jövőre, csak a pillanatnak élünk, ez volt a Mansz teadélutánjának sikere. Parcsetich Marcsa, Geiringer Manyi, Dettkó Károly és Nagy Vilmos egy egyfelvonásos darabbal gyönyörködtette a megjelenteket. Szingstein Gizi magyar nótákat adott elő cigányzene kísérettel és a taps nem is maradt el. Attrakciónak ígérkezett Huth Árpád aktuális strófás gitárkísérettel. Ezzel azonban az előadó adós maradt. Na de nem kell csüggedni, lesz még idő a csorba kiköszörülésére. A társaság jókedvét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy csak a késő éjjeli órákban gondoltak az eltávozásra. Dicséret illeti a Mansz vezetőségét, hogy a mai nehéz, gondterhes időkben ilyen kellemes, búfelejtő délutánokat rendeznek s ezzel egyben soksok szegényt is mosolyra derítenek. — A Nemzeti Bank leszállitja a kamatlábat ? Pénzügyi körökben elterjedt hírek szerint a Magyar Nemzeti Bank leszállítja a hivatalos kamatlábat. Amennyiben a hír valónak bizonyul, a legszebb újévi ajándék lenne a nehéz sorban vergődő közönségnek. Közgazdászok már régebben rámutattak, hogy a különféle korlátozások bevezetése után semmi értelme sem volt a magas kamatlábnak. Íráltam a lövői öreg plébánosnak, akit akkor éjjel szöktettek át a Jurisichok. (Szegényt az osztrákok halálra keresték.) Végig zokogta az egész misét. S a fiuk ültek a latin órán, mintha mi sem történt volna.* Más. Az országos vezetőtiszt mesélte: „Akkor még a miénk volt a Felvidék. Néhányan idősebb diákok vezettük a cserkészmunkát, mert a parancsnokunk valahol a Kárpátokban verekedett. Egyszer tudomásunkra jutott, hogy egy kertész családja, aki szintén a háborúban van, nagy nyomorba jutott. Az asszony megbetegedett s nem volt, aki a földet megmivelje, törődjön a kis gazdasággal. Mi rögtön elhatároztuk, hogy segíteni fogunk. Az elhatározást tett követte: ásóra, kapára kaptunk, műveltük a kis földet, bevetettük, gondoztuk. S aztán tér-