Wenzel Gusztáv: Monumenta Hungariae Historica 1. Diplomataria. 7.: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.)
gerjeszt bennünk sok levéltár tulajdonosainak azon hazafiatlan és semmi módon már nem indokolható tudományos indifferemismusa, melynél fogva, a haza iránt ez által elkövetett bírnt meg nem gondolva, készebbek archivális kincseiket penésznek és féregnek átengedni, mint használásában a hazai tudományosságot részesíteni. Bárha a jeles példa minél több utánzóra találna. Azon árpádkori okmányokat, melyeket Fejér György a Mélt. Gr. Károlyi család levéltárából közzé tett (Codex Dipl. IV. k. 2. r. 210. 1.; V. k. 1. r. 139.1.; V. k. 2. r. 75.; V. 3.121 , 262., és 424.11.VI.k. 1. r. 177. és 178. 11.), vele Waltherr László közölte. Legnagyobb gonddal másolvák, s a pontosság legszigorúbb szabályai szerint leírvák. A búvár azokat a diplomatikai pontosság azon theoriája példáiul tekintheti, melynek irodalmi képviselője köztünk Waltherr László (lásd : Okmánytárunk I. k., az Előszó XIII. 1.). A Mélt. Gr. Forgách család ghímesi levéltárából Fejér György tizenhárom okmányt adott ki, de ezeknek kilencre (Cod. Dipl. III. k. 1. r. 201. 1.; III. k. 2. r. 262. 11.; IV. k. 2. r. 206.1.; IV. k. 3.r. 45., 256., és 393. 11.; és V. k. 2. r. 138., 273. és 301. 11.) csak másolatokból van véve. Felette érdekes a négy okmány, melyek eredetiek után adattak (V. o. III. k. 2. r. 93. és 263. 1.; IV. k. 1. r. 473. 1.; V. k. 1. r. 265. 1.). Ezek közt mindazáltal Miklós esztergomi prépostnak 1226-ki okmánya szigorú kritikai vizsgálatot látszik kivárni még. Pozsony és Nagy-Szombat sz. k. városok ismét megnyitották előttem nagy becsű levéltáraikat. Fogadják őszinte hálámat.