Móser Zoltán: Névviseletek I. Január - február. Boldogasszony hava, böjtelő hava (2008)
Február. Halak, avagy Böjtelő hava
Fejébe fonassék tövisből koszorú. De aki másokkal örvendezve múlat, Firól fira szálljon benne az indulat, Hogy unokái is mondhassák, ha meghalt: Az én jámbor apám víg szívű ember volt. Habzó glázsikat ki kell vinni salvéval, Ha megázt öntsük le fekete kávéval. Egyszóval a kedvet ki-ki úgy megcsapja, Amint azt mindentől várja Bálint napja. * De még csak azt mondom, hogy igyunk , vigadjunk, A borból holnapra egy cseppet se hagyjunk. De most már jó volna azt is említeni, hogy Bálintot miként kelljen köszönteni. Kezdjük hát: Élj, Bálint, sokáig, sokáig, A szőlőt plántáló Noénak napjáig, Annyi napig, ahány kövekkel kirakják A vármegye-utcát, ha ugyan kirakják. Úgy kerülje a kár, bánat házad táját Hogy abba a vígság örök fészket rakjon, Melybe bonthatatlan nyugodalom lakjon. Az egészség, áldás öszvefont karokkal Táncoljon pitvarod környékén azokkal. Nemzetes kapitány és vitéz prókátor, Itthon nagytanácsú, kívül erős, bátor, Ki egyszerre viselsz Verbőczit s lódingot, Vedd kedvesen tőlem e szál rozmaringot. Ezt általam Vénus teneked küldeti, Te pedig add annak, ki érdemelheti. Hazádnak szolgáltál ekkoráig sokat, Illő hát kedvedre élni a napokat. De tudod, hogy sem más, sem Verbőczi nem ad Megelégíthető vígságokat reád. Utoljára is csak Cithere fog lenni, Kinek karjai közt meg tudjál pihenni. Pihenj is meg végre, mert megérdemletted, Hymen hűs szárnyakkal lebegjen feletted. Úgy sem bírsz már önnön szíved birtokával.