Mozdonyvezetők Lapja, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1-2. szám

Jr VI. évfolyam 1-2. szám Alapítás éve: 1892 1997. január-február 1996. december 29-én 17.45-kor lehúz­tuk a redőnyt. Közösen és megállapodás­sal. Az éve vége meghozta az „Üzletzárást’’ úgy, hogy előtte csaknem egy teljes hónap erőltetett ütemű, és hangvételében foko­zódó tárgyalássorozat ért véget. A záróra mindenki megkönnyebbülését, felléleg­zést és nyugalmat hozott az Ó évet búcsúz­tató néhány órára. A vasutasok bértárgyalásait az elmúlt évek gyakorlata alapján azonban sokan kísérték figyelemmel. A közvélemény és az év vége felé utazni szándékozókon túl, a közleke­dési kormányzat, egyes párt- és kormány­körök, valamint az Érdekegyeztető Tanács is. Nagy taktikázás folyt. Minden résztvevő és érintett részéről. De hát így van ez rendjén. Egy olyan gazdasági-társadalmi közegben, amelyben jelenleg élünk a tár­gyalások természetes velejárója a tárgyaló felek taktikája és stratégiája. Közös akarattal azonban sikerült megelőz­ni a sajtón keresztüli egymásnak való üzengetést, de az sem elhanyagolható, hogy a felek tárgyalási kultúrája változott annyit, hogy nem volt arra szükség, hogy KASSZA az írott és elektronikus sajtó nem elhanya­golható nyomását nem zúdította egyik fél sem a másikra. A tárgyalóasztaltól felállva a felek mind­egyike 11 dokumentumot tarthatott a ke­zében. A 9 db Megállapodás, valamint a 2 db Emlékeztető átfogó módon rendezi az 1997 évi üzleti tervre vonatkozó s a mun­kavállalókat közvetlenül érintő legfonto­sabb kérdéseket. A Mozdonyvezetők Szakszervezete az 1996 augusztus-szeptemberében kimun­kált, majd október-november hónapoki­ban tagsági fórumokon megvitatott majd a küldöttközgyűlés által jóváhagyott tár­gyalási anyagát terjesztette a munkáltató elé. Szerény, de megítélésem szerint tar­talmában jelentős javaslatokat tettünk az asztalra. Taktikánk az volt, hogy az idő­pontok kalkulálásával a parlament a tárgya­lások megkezdése előtt hozza meg legfon­tosabb döntéseit, elkerülendő ezáltal né­hány húsbavágó meglepetés és tévedés. Stratégiánkat az a cél vezette, hogy az ún. „Hároméves” megállapodás nagy vonalak­ban bekorlátozta a szakszervezetek moz­gásterét, de mivel ez a megállapodás fon­tosságát tekintve meghatározó jelentősé­gű, — látva a több szakszervezet nagyívű elképzeléseit - azt fogalmaztuk meg, hogy szerényebb javaslataink sodorvizén né­hány egyéb, de számunkra igen nagy jelen­tőségű megállapodás létrejöhet. De a munkáltatói oldal sem taktikázott rosszul. A tárgyalások megindulása után a tulajdonosi jogokat gyakorló dr. Lotz Károly miniszter úr december 15-ei hatállyal fel­mentette a MÁV vezérigazgatóját, s eredeti feladatköre megtartása mellett ideiglenesen megbízta a vezérigazgatói feladatok ellátásá­val Sipos Istvánt, aki az üzemvitelt felügyelte vezérigazgató helyettesi beosztásban. Ettől kezdve a tárgyalások a korábban megszokot­taktól eltérően más mederbe terelődtek. Megbízott vezérigazgató úr azonnal átvette a munkáltatói tárgyalódelegáció vezetését, és szinte valamennyi tárgyalási nap kezdetétől a befejezéséig vezette a tárgyalásokat. (folytatás a 2. oldalon) Az első csontfagyasztó novemberi szelek ismét felélesztették a „varnyúvezért" ha­mupipőke álmából. Valós érdekvédelem helyett újonnan megköszörülte rekedtes hangját, majd megtépázott szárnyai­ból kitépve egy tollat - azt pennaként marokra fogva - vezércikkben szólítja harcba félretájékoztatott seregeit. Aerodinamikai tanulmányaimra visszaemlékezve - úgy tanították - ha a mozgás sebessége akkora, hogy a szárnyakon keletkező felhajtóerő nagyobb mint a test­súlya, akkor megvalósul az elemelkedés a földről. Nem mindegy azonban az a tény, hogy maga a test valam­ilyen erő hatására vízszintes irányú mozgást végez, vagy a test áll, és a légáramlás sebessége folytán jön létre a felhajtóerő.­­ Itt van a dolog lényege! A repülés és a lebegés közti különbség! A lebegés az a fizikai jelenség, amikor a szellő sebessége olyan nagy, hogy az álló helyzetben lévő repülőtest kiterjesztett szárnyain keletkező felhajtóerő nagysága megegyezik a test súlyával. Sokakban ebben a helyzetben keletkezik az a kényszerképzet,­­ s erről határozottan meg is vannak győződve - hogy térben és időben szabadon szárnyalnak, holott tulajdonképpen egy helyben történik a lebegés, s amikor talajt fognak döbbennek rá (vagy sem) hogy ugyanoda érkeztek, ahonnan oly nagy lelkesedéssel, zajjal és dirrel-durral indultak! Mindezzel már Ikarus is tisztában volt, s minden gondolatával arra törekedett, - minthogy előre akart haladni- hogy a repülő test mozgási sebessége meghaladja a szembefúvó szél sebességét. A fentebb elmondottakat azért voltam kénytelen előrebocsátani, mert a­­ Ma­gyar Vasutas’­­Vasutasok Szakszervezete lapja) november havi második számában dr. Márkus Imre :Aktuális* című rovatában a valós tényeket, s a történeteket jócskán elferdítve, a saját szája íze szerint magyarázza a MÁV Rt. Felügyelőbizottsága választásával kapcsolatos eseményeket. E cikk terjedelme nem engedi meg, hogy a tételes kronológiai sorrendet követve lépésről lépésre cáfoljam tanult kollégám csúsztatásait, a háttérben foly­tatott aknamunkáit, azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy az elhúzódó FEB választás okozójaként éppen önnön magára kellene mutogatnia. M­indenki előtt ismert, hogy a Magyar Államvasutak felett a tulajdonosi jogokat dr. Lotz Károly miniszter úr gyakorolja. A munkabéke és a konszenzus remé­nyében több ízben kifejtette azon álláspontját, miszerint azt várja el, hogy az érintettek, nevezetesen a M­ÁV Rt. és a szakszervezetek között olyan választási szabályok körvonalazódjanak, majd kerüljön jóváhagyásra annak érdekében, hogy minél hamarabb törvényes megoldást nyerjen a munkavállalói képvi­selet a vállalat felügyelő bizottságában. A FEB jelenlegi három fő munkavállalói képviselőjéből két fő a Vasutasok Szakszervezete vezető tisztségviselője. Nekik, s szervezetüknek tehát nem volt fontos az előírt határidőben történő ismételt választás. Ezzel szemben azonban előkerült az a taktika, amely jól bevált régi magyar mondáson alapul­ .Legjobb védekezés a támadás.* Régi beidegződéssel vádol meg má­sokat, miközben valós szándékát igyekszik leplezni. Ez pedig nem más, mint az az áldemokratikus magatartás, amely többségi elvre hivatkozva erőpolitikát folytat mégpedig úgy, hogy a létszámában kisebb szervezetek jelöltjeit - a saját szája íze szerinti választási szabályzat alkalmazásán keresztül - kiszorítva, immáron mindhárom mandátumot a maga szerve­zetének kívánja megszerezni. Politikai elkötelezettségét világossá teszi az is, hogy a demokráciát gyakorló jogállamokban természetes választási koalíciós megállapodásokat a demok­rácia megcsúfolásának minősíti. Indirekt módon ezzel a megállapításával a tárca vezetője, azaz a miniszter hozzáértését is megkérdőjelezi. És ettől a ponttól kijelentése mér nem csak szakszervezetpolitika...! (folyt, a 2. oldalon) Szelek szárnyán

Next