Mozgó Képek, 1986 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
4 Latin-Amerika Budapesten !——i—III ■ iilllllli ‘s Mexikótól Argentinéig! Lapunk márciusi számában két latin-amerikai filmfesztiválról is közöltünk beszámolót. Novemberben Rio de Janeiro, decemberben pedig Havanna látta vendégül Latin-Amerika filmeseit és a más földrészekről érkezetteket. Ha eltekintünk a fesztiválok (ünnepélyes és látványos) külsőségeitől, akár azt is mondhatjuk, hogy januártól márciusig Budapesten is volt latin-amerikai filmfesztivál. Januárban mexikói filmnapokat rendeztek a Filmmúzeumban (a Magyar Filmintézet mozijában), február második felében és márciusban hat filmet vetítettek ugyanott, Latin-amerikai körkép címmel, az egyetemistáknak szánt egyetemes filmművészeti sorozat keretében, s eközben zajlott le az argentin filmhét is, amelynek nézői hat filmmel ismerkedhettek meg. , Ha országok szerint nézzük, kétségtelen, hogy Mexikót és Argentínát a földrész filmgyártó nagyhatalmai közé sorolhatjuk. Mexikó főleg a mennyiség tekintetében emelkedik ki, ám - éppen a januárban vetített filmek bizonyították ismét - az utóbbi nyolc-tíz évben is akadtak olyan művek, amelyek megérdemelték a magyar közönség figyelmét. Jaime Humberto Hermosillo 1979-ben készült filmje Szerelmem, María címmel szerepelt Budapesten (a spanyol eredeti cím: Maria de mi corazón, azaz Szívem Mariája). Sergio Olhovich lélektani drámája a Szemerkélő eső (Slovizna) címet viseli; az elsőfilmes Juan Antonio de la Riva alkotása, a Vándormozisok (eredeti címén Vidas errantes) méltán aratott sikert több fesztiválon is. Az új világ (Nuevo Mundo), Gabriel Rezes 1976-ban készült filmje - ellentétben a másik három „mozival” - nem a jelenben, hanem a távoli múltban, a spanyol gyarmatosítás idején játszódik. Mind a négy rendező igazi egyéniség, mind a négy történet a társadalmi helyzethez kapcsolódó egyéni sorsokat mutat be. A Filmmúzeum bérletes előadásain többékevésbé klasszikusnak számító filmeket vetítettek. Brazíliát a Kietlen élet (Vidas secas), Nelson Pereira dos Santos 1963-ban készült műve és Ruy Guerra tíz évvel későbbi alkotása, a Puskák (Os fuzis) képviselte. Kuba múltjáról adott hírt a Havannában egyedül (Memórias del subdesarrollo), amelyet 1967-ben rendezett Tomás Gutiérrez-Alea. Jorge Santinés neve sem ismeretlen a latinamerikai művészetet kedvelők körében. A bolíviai rendező filmjei közül A keselyű vére (Yawar Mallku) szerepelt a műsoron; ez 1969-ben készült. A hetvenes évek első feléből két mexikói filmet emeltek ki a szervezők: az Autós hétvége (Mecanica nációnál) címűt (1971) és az Anandar anaput (1974). Az előbbit Luis Alcoriza, az utóbbit Rafael Corkidi rendezte. A filmtörténeti sorozatba - talán a bőség zavara következtében - nem került be argentin film. Annál örvendetesebb, hogy a két ország javuló és bővülő kapcsolatai lehetővé tették az argentin filmhét megrendezését. Az ez alkalommal vetített filmek rendezőinek neve nem nagyon ismert Magyarországon. A filmek azonban azt bizonyították, hogy érdemes volt megismerkedni a művekkel és az alkotók nevével is. Luis Puenzo munkája, A hivatalos változat (La história oficial) tavaly több fesztiválon sikerrel szerepelt, és tovább öregbítette a politizáló argentin filmesek hírnevét. (Később majd országos bemutatására is sor kerül, mivel a filmet átvette a Mokép.) Két filmjével szerepelt Juan José Jusid, aki ugyancsak több európai és latin-amerikai fesztiválon ért el szép sikereket. Első munkáját (Espérame mucho - magyarul: Nagyon várj) Ó, Argentína címmel vetítették a budapesti filmhéten; teljesen érthetetlen ez a címadás, hiszen Szimonov közismert Várj reám című versét idézi az argentin film címe. Az animáció nemzetközi világának legújabb meglepetése: az NDK animációsfilm-gyártása. A drezdai stúdió - az NDK animátorainak otthona - korábban szinte kilencven százalékban csakis gyerek- és mesefilmeket készített. Valamivel több mint egy esztendeje azonban szinte teljesen új utakon indult el, és egymás után bocsátja ki az érdekesebbnél érdekesebb, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló alkotásokat. A stúdió korábban is fel-felhívta magára a figyelmet egy-egy művel vagy műfajjal. A közelmúltban elhunyt Bruno J. Böttge például az árnyfilmkészítés világszerte elismert mestere volt, s Kedves mór című, a szovjet Fjodor Hurukkal készített filmje (Marx és Engels levélváltásai alapján) a nemzetközi animáció egyik szenzációja s modern klasszikusa lett. Már korábban kitűnő filmekkel hívta magára a figyelmet a Georgi házaspár, Katia és Klaus, és számos figyelemre méltó Újabb alkotása az Asesinato en el Senado de la Nación (Gyilkosság a nemzeti szenátusban). A szépirodalmi művek iránti érdeklődéséről ismert Manuel Antin (Julio Cortázar több művét is megfilmesítette) ezúttal a Don Segundo Sombra című alkotásával szerepelt. A további két filmet Alejandro Doria (Eszmélés, eredeti címén Darse cuenta) és Gerardo Vallejo (A sors kegyetlensége - El rigor del destino) rendezte. Akik ez alkalommal nem jutottak el az Új Tükör moziba, később láthatják majd Jusid két filmjét is. Ez - remélhetőleg - azt jelenti, hogy az új argentin filmművészettel fölvett kapcsolat nem egyszeri alkalmat jelent, hanem rendszeres találkozási lehetőséget, tehetség bontogatta szárnyait az idősebb rendezők segítőjeként. Mégis, évtizedeken át, a drezdaiak munkáinak többsége meglehetősen egysíkú, grafikailag pedig a 30-as éveket idézően konzervatív volt. A legutóbbi lipcsei nemzetközi filmfesztivál filmvásárán azonban szenzációszámba menő kétórás programmal lepték meg a szakembereket a drezdaiak. Felhagytak a korábbi moralizáló stílussal, és új filmjeikben inkább a filozófia dominál. Sokrétűvé vált grafikájuk. Animációs stílusuk pedig a világ kísérletező élvonalához közelít. A talán legkiugróbb alkotás - mint korábban is annyi híres drezdai film - szovjet koprodukcióban készült. Napjaink egyik legkiválóbb bábfilmművésze, a szovjet Sztanyiszlav Szokolov drezdai bábosokkal együtt készített filmje, a Lehulló árnyék. Főhőse egy idős építőmester, aki zseniális fiatal tanítványt bocsát szárnyára. Az ifjú egy gőgös uralkodó szolgálatába szegődik, s emberéletek ezreinek feláldozásával, tűzzel-vassalkorbáccsal igyekszik realizálni nagyra törő, csodálatos tervét. Egy megrázó közjáték után azonban felismeri, hogy teljesen elembertelenedett, magára maradt. Visszaindul öreg mesteréhez, hogy oldalán még egyszer megújulhasson, de vajon nem késő-e már a belső megújulás? Szokolov Leonardo építészeti rajzaiból indul ki, és az öreg mestert Leonardo és Michelangelo jól felismerhető keverékeként ábrázolja. A nagyszerűen egyénített bábok, leheletfinom plasztik- és fóliaépületek között „játsszák” a filmet, és minden jellemnek saját szimbóluma van. A film kiinduló- és zárópontja a híres leonardói kör négyzetébe zárt, kiterjesztett karú férfi mása, e szimbólum első és utolsó feltűnése közé van zárva a felmagasztosítóan emberi, gyönyörű történet. Klaus Georgia ma oly divatos fekete humor felé fordul. Nem kell mindent szó szerint Meglepetések Havannában egyedül (rendezte: Tomás Gutiérrez- Alea) Az új világ - rendező: Gabriel Rezes a keselyű vére - rendező: Jorge Santinés A hivatalos változat (rendezte: Luis Puenzo) Vándormozisok (rendezte: Juan Antonio de la Riva) Gyilkosság a nemzeti szenátusban - rendező: Juan José Jusid Lothar Barke: Az ellopott arc. Kísérlet Disney stílusában Christi Weimer: Sünike MOZGÓ KÉPEK