Mozgó Képek, 1988 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1988-01-01 / 1. szám
1895-öt követően, az első nyilvános vetítések után hamarosan megkezdődött a harc a különböző vállalkozók, mutatványosok és varietétulajdonosok között: a népszórakoztatás eme új formájának hasznát mindegyikük maga akarta lefölözni. Ez a pozícióharc később a szó szoros értelmében vérre menő küzdelemmé vált. Az úttörők közül az egyik legérdekesebb személyiség Thomas Alva Edison (1847-1931), akinek meglehetősen ellentmondásos kapcsolata volt a mozgófényképezéssel. Bár alapvetően izgatta a mozgás megörökítésének gondolata, a mozgó fényképet mégis csak a - már 1877-ben föltalált - fonográf kiegészítő elemének tekintette. Érdekes módon nem ismerte föl a film széles közönségigényét, ő az egyszemélyes Peep Show (kukucskálós mozi) elterjesztése felé hajlott. A tévedés ára a világelsőség elvesztése. Az első nyilvános - nem szakmai bemutatókat jelentő - „mozi”-előadásokat európaiak, a német Skladanowsky testvérek és a francia Lumiére testvérek tartják meg. Pedig Edisonnak döntő szerepe volt a felvétel- és vetítéstechnika tökéletesítésében, a különböző technikai problémák megoldásában. A skót származású William Kennedy Laurie Dicksonnal együtt 1888-ban kezdett hozzá a kísérletezéshez. Az alapanyagot George Eastman (1854-1932) biztosította, akinek Edison megadta az ideálisnak tartott ma is használatos filmszalagméretet és annak képméreteit (35 mm-es normál film). A képrögzítés során perforált (a filmszalag továbbítására szolgáló lyuksor - a perforáció szintén az ő ötlete volt), szakaszos mozgású filmszalaggal dolgoztak. 1891-ben megszerkesztette felvevőgépét, a Kinetographot, amelynek végtelenített felvételeit a szintén saját tervezésű vetítőszekrényben, a Kinetoscope-ban nézhette meg esetenként egy-egy ember. Ő volt az, aki megtervezte és fölépítette a világ első stúdióját is a New Jersey államban lévő birtokán. A stúdió az orange-i laboratórium mellett egy fekete kátránypapírral bevont, összetákolt fészer volt, amely a kátránypapír színéről kapta becenevét, a Fekete Máriát (Black Maria). 1893. február elsején készült el. Míg W. K. L. Dickson a felvételek sorát készítette, Edison már a kép és a hang összekapcsolásának tökéletesítésén fáradozott. Ezzel már 1889 óta kísérletezett, de mégis 10 év kellett ahhoz, amíg elkészült a Kinetophonograph elnevezésű találmányával, amelynek lényege egy vetítőgép és egy fonográf mechanikai összekapcsolása volt. A Menlo Park-i varázsló csak 1896. április 23-án fél évvel Skladanowskyék és 4 hónappal Lumiére-ék után - rendezte meg első nyilvános vetítését a New York-i Koster and Bial’s Music Hallban. A 34. utcában lévő „mozi” műsorán ismerős képsorok peregtek. Itt is - akárcsak Európában - az utcaképek, a bébi reggeli fürdője, egy expresszvonat érkezése és a táncosnők hozták lázba a nézőket. Filmjeivel alig egy hónap múlva Budapesten, a millenniumi ünnepségeken vendégszerepelt. Az Edison Társaságnál, Dickson asszisztenseként kezdte pályafutását a korszak kiemelkedő filmpionírja, Edwin S. Porter (1869-1941). A század elején ő lett a laboratórium vezetője, s éveken át irányította a stúdió művészeti tevékenységét. Klasszikus értékű alkotások sorát rendezte, a nevéhez fűződik a játékfilmek realista ábrázolásmódjának bevezetése. A nagy vonatrablás (The Great Train Robbery, 1903) című filmje minden kalandfilm, krimi és western prototípusa lett. 1911-ben önálló filmvállalat létrehozásával próbálkozott (R. Peach íróval megalapítja a Rex stúdiót) sikertelenül. Később ott hagyta a gyártást, és filmkereskedelemmel foglalkozott, majd a ’30-as évektől érdeklődése kizárólag filmtechnikai kérdések felé fordult. Az alakuló, egyre formálódó filmipar irányítása kezdetben vitathatatlanul Edison kezében volt. Közrejátszott ebben az is, hogy hamar fölismerte a nyersanyagpiac fontosságát. Társulása Eastmannel (a ma is méltán híres és népszerű Kodak nyersanyag kifejlesztőjével) azt eredményezte, hogy monopolhelyzetbe kerültek, s ellenőrizhették az egész piacot, a gyártást. A fényérzékeny emulziós réteggel ellátott celluloid nyersfilm egyébként egy Hannibal Goodwin nevű newarki lelkész találmánya, akitől Eastman vette meg a szabadalmat. Eastman az Edison adta méretek alapján rochesteri gyárában szervezte meg a nyersanyag rendszeres, nagyüzemi gyártását. Az Edison’s Company mellett hamarosan megjelent a Biograph Stúdió (1896), amelyet W. K. L. Dickson - az egykori társ, aki különvált tőle - alapított Elias Koopmannel, Henry Marvinnal és Herman Caslerrel közösen. A harmadik jelentős vállalkozás a Vitagraph volt, amelyet ugyanabban az esztendőben két angol emigráns - James Stuart Blackton és George A. Smith - hozott létre. A filmgyártás központja New Yorkban, illetve környékén kezdett körvonalazódni, hiszen a stúdiók nagy része itt kezdte kiépíteni birodalmát. A forgatás kezdetben szabadtéri színpadokon folyt, amelyeket háztetőkön, parkokban, tereken építettek föl, s a nap állásának megfelelően lehetett beállítani, forgatni. A fényhatást ponyvák segítségével tudták szabályozni. A következő lépés - hogy függetlenítsék magukat az időjárástól - a napfényműtermek megépítése volt. Az atelierek méretei azután az igényeknek megfelelően gyorsan növekedni kezdtek, és eljutottak az üvegpalotákig. A filmkészítésnek is kialakult a sajátos rituáléja. A forgatás rendkívül gyorsan, sokszor 1-2 nap alatt lezajlott. A szereplőket kezdetben legtöbbször a családtagok, a rokonság, illetve a barátok, ismerősök köréből verbuválták az állandó szakembergárda mellé, így minden stúdiónak kialakult a saját, többé-kevésbé stabil, ütőképes csapata, amely azután tucatjával ontotta a filmeket. A filmtörténetírás szerint az első hivatásos filmszínész egy William Lorelle nevű állástalan színész volt, aki 30 dolláros heti fizetést kapott Edisontól. Hamarosan követték őt a többiek, így például a stúdiólányok, akik mint a legismertebb arcok kapták a „The Biograph Girl” (Florence Lawrence), a „The Vitagraph Girl” (Florence Turner) vagy a „The Kalem Girl” (Gene Gauntier) nevet. A Biograph a Biograph and American Motoscope and Biograph Company rövidített neve, amely egy korábban kifejlesztett, azonos nevű filmfelvevő és vetítőgépben rejlő lehetőségek kiaknázására alakult. Ez a gép az 1894-es szabadalmaztatási eljárás során a „The American Biograph” elnevezést kapta, ugyanis Biograph néven már ismert volt egy francia géptípus is. Az alapítók az 1896. október 12-i New York-i Olympia Music Hallban való fellépésükkel kezdték meg hosszú vetélkedésüket az Edison Társasággal. A stúdió az amerikai film kialakulásának korszakában az egyik legaktívabb erőt képviselte. Műtermei a City keleti részében, áll. utcában voltak, s olyan rendezők indultak innét, mint David W. Griffith és Mack Sennett. Griffith-t még Edvin S. Porter szerződtette 1907-ben színésznek és forgatókönyvírónak az Edison céghez. Innen ment át egy év múlva a Biograph-hoz, ahol az írás mellett már rendezési lehetőségeket is kapott. A stúdiónál töltött öt éve alatt filmek százait készítette állandó stábjával. A színészek közül a „The Biograph Girl” kezdeti sikereit Mary Pickford és a Gish nővérek homályosították el. A társaság a ’10-es évek elején fokozatosan vesztett lendületéből, s a naggyá nőtt nevek távozása után 1915-ben tűnt el a porondról. A Vitagraph valódi életképekkel és dokumentumfilmekkel kezdte ténykedését. Forgattak New Jersey erdeiben és a Niagara vízesésnél, valamint a spanyol-amerikai háborúban. Első „igazi” mozifilmjük a Betörő a háztetőn (The Burgler on the Roof, 1897) című film volt. A stúdió rendkívül termelékeny volt, s 1906-ra az egyik vezető filmgyárrá vált. Sok ismert név kezdte itt pályafutását: a „The Vitagraph Girl” mellett például Maurice Costello, John Bunny, a Duci néven ismert kövér komikus és akik igazi sztárok lettek, mint Norma Talmadge, Rudolph Valentino és Adolphe Menjou. A stúdió egészen 1925-ig fennállt, amikor is a Warner testvérek „nyelték el”. Edisonék számára a konkurenciát - a két nagy és a számtalan kisebb amerikai ellenlábas mellett - elsősorban az európaiak, főleg a franciák képviselték. Lumiére-ék már egészen korán megpróbáltak betörni az amerikai piacra, ugyancsak a Koster and Bial’sban (alig két hónappal Edison után) rendeztek vetítéseket, de a kegyetlen szabadalmi harcok hamar meghátrálásra kényszerítették őket. Így járt a Biograph egyik alapítója, W. K. L. Dickson is, aki szintén Európába távozott. Az összecsapásokat csak a korán nagyipari módszereket alkalmazó nagy francia cégek tudták sikeresen túlélni, például a Pathé és a Gaumont. A Menlo Park-i varázsló ugyanis féltékenyen őrizte, körülbástyázta szabadalmait. Ellenfelei lépéseit - a felvétel- vagy vetítéstechnikai elvvel, eljárással, filmformátummal stb. kapcsolatban - szabadalmi perek sokaságával támadta, így igyekezve megbuktatni vagy fékezni vállalkozásaikat. Megkezdődött „a szabadalmak háborúja” (Georges Sadoul szavai) néven ismert időszak. Néhány év alatt több mint 500 ilyen jellegű per került a bíróságok elé. A támadók egyik vezére a Biograph volt. Dickson távozása után William Kennedy lett a vezetője, aki ügyesen lavírozott az egymást átfedő találmányok, újítások és perek háborgó tengerén. Mellé fokozatosan felzárkózott a Vitagraph, amely a kezdeti létbizonytalanságot követően James Stuart Blackton eredményes tevékenységének köszönhetően megszilárdította helyzetét. Edison - nyakán a többiekkel, akik minden oldalról támadták - egyre szorongatóbb helyzetbe került, s belátva tehetetlenségét, békejobbot kényszerült nyújtani. A vezető filmérdekeltségek több mint 10 évi vetélkedés, veszekedés, pereskedés után kiegyeztek. A három nagy stúdió 1908. december 15-én megalakította a Motion Picture Patents Companyt, ismertebb nevén a Trösztöt. A kisebb cégek közül hozzájuk csapódott meg és tagja lett a tömörülésnek a Selig, a Lubin, az Essanay és a Kalem stúdió. Az európaiak közül a Pathé, a Méliés és a Gaumont csatlakozott hozzájuk. Az amerikai film előtt megnyílt a nagyipari fejlődés útja. SZILÁGYI G. GÁBOR A világ nagy stúdiói I. Stiison és társai A legelső, Edison-féle Kinetoscope belseje a végtelenített filmszalaggal A mozgó képek történetének 20 éve. Edison-filmjelenet 1891-ből (balra) és 1911-ből A „Fekete Mária" (Black Maria), a világ első stúdiója A celluloidkeverő üzem az Eastman Kodak Company rochesteri nyersanyaggyárában Nyitott stúdió New Yorkban, egy épület tetején A Menlo Park-i varázsló Warren Beatty, c/o International Creative Management - 388-369, Oxford Street, London W1, Great Britain James Caan, c/o William Morris Agency - 151, El Camino Drive, Beverly Hills, California 90212, USA Sean Connery, c/o Michael Ovitz-Creative Artists Agency - 1888, Century Park East, suite 1400, Los Angeles, California 90067, USA Faye Dunaway, I c/o William Morris Agency (lásd 1 James Caan) David Hasselhoff, c/o Phil Paladino-Mme. Joni Hartman - 9000, Sunset Boulevard, suite 915, Los Angeles, California 90069, USA Kris Kristofferson, i c/o International Creative Ma‘ nagement - 8899, Beverly Boulevard Los Angeles, California 90048, USA Christophe Lambert, c/o Marjorie Israel - 33, rue Marbeuf, 75008 Paris Giulietta Masina, c/o Agence Myriam Bru - 80,av. Charles de Gaulle, 92200 Neuillysur-Seine, France Brigitte Nielsen, c/o The Artists Agency - 10000, Santa Monica Boulevard, suite 305, Los Angeles, California 90067, USA Rajhona Ádám, Katona József Színház - Bp., Petőfi S. u. 6. 1052 Búrt Reynolds, c/o I. C. M. (lásd Kris Kristofferson) Sylvester Stallone, c/o Chartoff-Winkler - 10125, West Washington Boulevard, Culver City, California 90230, USA Zsótér Sándor, Szolnoki Szigligeti Színház - Szolnok, Lenin park 1. 5000.