Mozgó Világ, 1998. január-június (24. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 1. szám - A RASSZIZMUSRÓL - Kovács M. Mária: Ügyvédi és orvosi politika a zsidótörvények idején
hám Dezső, báró Vojnits Miklós, Czeyda-Pommersheim László, Szentirmay Ödön, Szilágyi Dezső, Zlinszky János, Szacsvay József, Günther Ferenc, Harmathy Károly, Rassay Gyula, Niamessay Mihály és Sztehló Dezső. A KÜNSZ támogatói között volt a kor jó néhány ismert ellenzéki ügyvédpolitikusa, példáid Rupert Rezső, Pap József, Gerlóczy Endre és Nagy Vince. A szövetségben részt vállalt számos, a gazdasági életben élenjáró ügyvéd, köztük Kozma Jenő, a Budai Általános Takarékpénztár igazgatója, Rassay Gyula, a Rimamurányi Vasmű igazgatóhelyettese, Heinrich Antal, a Salgótarjáni Kőszénbányák igazgatósági tagja, Nyúlas János, a TÉBE ügyvezető igazgatója és Héder Lajos, a Belvárosi Takarékpénztár elnöke. Az új egyesület, amelyet ellenfele, a MONE a „régi, megcsontosodott zsidó uralom nyílt, vagy álcázott hívének” könyvelt el, meglehetősen sikeres volt. 1939-re a fővárosi kamara főtitkári székébe juttatta Komarnicky Románt, és tagjai foglalták el a kamara többi fon- 110 fős vezető pozícióját is, úgyhogy a kamara vezetőségében egészen 1941-ig a fajvédő MONE kisebbségben maradt. Országos befolyásával a KÜNSZ korlátok közé szorította a vidéki kamarákban fellépő radikális fajvédő erőket is: a vidéki kamarák vezetőségi tagjainak és elnökeinek többsége 1941 végéig nem lépett be a MÜNE-be, sőt még jóval később, amikor a MÜNE az ország valamennyi kamarájában törvénytelen eszközökkel átvette a vezető tisztségeket, öt körzeti kamara elnöke inkább lemondott, mintsem hogy csatlakozzon az egyesülethez.10 A KÜNSZ majd három és fél évig, 1941 decemberéig késleltette a MMNE hatalomátvételét a legtöbb kamarában. Ez igen hosszú időnek tűnik, ha meggondoljuk, hogy az orvosi kamarákban a fajvédő MONE (Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete) már 1938 decemberében egyeduralomra jutott, s hogy a többi értelmiségi kamarában is közvetlenül az első zsidótörvény után felülkerekedtek a radikális fajvédő erők. A KÜNSZ segítségével a budapesti kamara főtitkárává választott Komarnicky Román a második zsidótörvény szigorító intézkedései után a KÜNSZ álláspontját a fővárosi kamara közgyűlésén így foglalta össze: „A kamara él a közérdekű kérdésekben való állásfoglalás tradicionális jogával, mert hallgatni akkor, amikor az okos, komoly és megfontolt szóra szükség van, éppoly súlyos felelősséget jelent, mint a pozitív megnyilatkozás.” A beszéd a továbbiakban alkotmányjogi és morális érvekkel marasztalta el a zsidótörvényeket létrehozó „újszerű erkölcsi felfogást”, amelyet a „mi nemzetünk, mint számára idegent, befogadni nem fog”.11 A zsidótörvények éveiben az efféle nyílt tiltakozás a diszkriminációval szemben önmagában is jelentős gesztus volt. Mint ahogy kivételes gesztus volt az is, hogy a második zsidótörvény után a törvény következtében a fővárosi kamara választmányából leváltott zsidó tagokat a kamara tüntetően ünnepi külsőségek között búcsúztatta - ez a többi értelmiségi kamarában elképzelhetetlen lett volna.12 A KÜNSZ eredményesen szállt szembe az Értelmiségi Kormánybiztossággal, amely a vállalatoknál jogtanácsosként foglalkoztatott zsidó ügyvédeket a magánügyvédekhez hasonlóan elbocsátandónak akarta nyilvánítani.13 Jórészt ennek köszönhető, hogy a gazdasági életben aktív, magas pozícióban lévő zsidó ügyvédek legnagyobb részének, mintegy kétharmadának anyagi helyzetében a zsidótörvények első négy évében csak csekély visszaesés következett be. A fővárosi kamarában az 1938 és 1943 között működő zsidó ügyvédek közül 147 fő keresete haladta meg az évi 50 000 pengőt.14 A KÜNSZ az ügyvédi szakma kisembereinek is segítségére volt. A legtöbb körzeti ügyvédi kamara messzemenően kihasználta a második zsidótörvény adta mentesítési lehetőségeket. A fővárosban érdekes módon még azt is elérték, hogy a második - szigorúbb - törvény után kevesebb ügyvédet nyilvánítottak zsidónak, mint az első zsidótörvény rendelkezései nyomán.13 A helyzet ismeretében igen különösnek tűnik, hogy a KÜNSZ hajlandó és