Mozgó Világ, 2021. július-december (47. évfolyam, 7-12. szám)

2021 / 11. szám - -ról, -ről - Csepeli György: Alkalmazott unalom

104 leírja, hogy a kora középkori emlékek iránti érdeklődés a 18-19. században kapcsolódott össze az ekkor meg­jelenő modern nemzeteszme kiala­kulásával, a középkori emlékekben találták meg a nemzet ősi gyökereit. Világossá teszi, a nemzeti identitást nem úgy tekinti, mint ami valamikor megszületett, majd általános norma­ként változatlan maradt, hanem az idők során jelentősen formálódott, átalakult (vagyis Fernand Braudel és mások mellett Szűcs Jenő álláspont­ját fogadja el, bár itt név szerint nem hivatkozik rájuk). Ami a régészeti feltárások és a nem­zeti múlt kapcsolatát illeti, David C. Clark alapján általánosan elfogadott tudományos álláspontnak említi: nem lehet anyagi kultúra vagy egyes ele­mei alapján etnikus jellegzetessége­ket meghatározni. A nyelvészeti és a régészeti kategóriák önmagukban nem alkalmasak arra, hogy meg­határozzák azt a csoportot, amely a kortárs írott forrásokban népként szerepel, és a régészet még kevésbé alkalmas arra, hogy az egykori nép­nek nevezett csoportot azonosítsa az évszázadok során formálódó modern nemzettel. Félreértés ne essék, Lan­­gó Péter „realizmusa” nem jelent de­­heroizálást, a mítoszoknak, ha nem tévesztik össze őket a valósággal, a jelenben is megvan a maguk helye — mondja. Ahogy Lehel kürtje kapcsán írja: a régi és modern mítoszok ma is alakítják a jászok közösségformáló összetartozás-tudatát, építik a hidat múlt és jelen között. Langó Péter: Turulok és Árpádok. Nemzeti emlékezet és a koratörténeti emlékek. Tipotex, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 306 oldal, 3900 forint. Csepeli György Alkalmazott unalom Az elérhetetlen közelségben élő fele­ségről Füst Milán hét éven át írta re­gényét. Mire megjelent, már nyoma sem volt annak az életnek Európa nagyvárosaiban, ahol Jakab kapi­tány űzte-haj­szólta a nőt, akit szere­tett, de megtartani nem bírt. Enyedi Ildikó az író 1935 és 1942 között írt A feleségem története című regénye alapján filmet készített. A regény s a nyomában készült film ideje a két világháború között két évtized, szín­tere pár nyugat-európai nagyváros, Párizs, London, Hamburg. A nagy­szerűen fényképező operatőr, Rév Marcell szemével láttatva a színte­reket, a film nézője maga is egyike lesz e városok lakóinak, akiknek életét az első világháború fenekes­tül felforgatta. Nem tudhatták, de érezték, hogy nem lesz boldog vége a színjátéknak, melynek boldogságot kereső szereplői lettek. Ebben a cseppet sem unalmas időszakban Martin Heidegger a Freiburgi Egyetemen tartotta híres előadásait a metafizika alapfogal­mairól, melyek kifejtését hallgatósá­ga meglepetésére az unalomról tett köznapi megfigyeléseivel kezdte.

Next