Műemlékvédelem, 1962 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1962 / 4. szám - Mátéka Béla: Emlékezés a Pesti Vigadó XIX. századbeli színes zenei múltjáról
EMLÉKEZÉS A PESTI VIGADÓ XIX. SZÁZADBELI SZÍNES ZENEI MÚLTJÁRÓL Századunk hangversenylátogató közönsége számára különösen fájdalmas látvány volt 1945 után a Pesti Vigadó kiégett romos, üszkös sebként meredező szomorú épülete. Hiszen ott zongorázott és vezényelt oly sokszor a mi nagy Liszt Ferencünk, állt a filharmóniai zenekar élén évtizedeken át a magyar opera megalapítója Erkel Ferenc, hegedült a három híres magyar származású művész Joachim, Reményi Ede, Hubay Jenő, ott vezényelt Wagner Richard, vezényelt és játszott a Beethoven utáni kor legnagyobb szimfonikus német zeneszerző Brahms és dirigált a legnagyobb cseh zeneszerző Anton Dvorak. Századunk első évtizedében itt ejtették ámulatba a közönséget a Hubay Jenő mesteri keze alól kikerült hegedűs csodagyerekek, Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Telmányi Emil stb. Itt tűnt fel a Liszt óta legnagyobb magyar pianista Dohnányi Ernő, s gyönyörködtette Beethoven-estjeivel évtizedeken át a publikumot, itt zongorázott már az ifjú Bartók Béla, és lepte meg a hallgatókat újszerű, merész szerzeményeivel, itt került sor az új Kodály művek bemutatóira. Az ázástól már megmentett, de még mindig fagyos Vigadó falaira már felkerült a tető, annál időszerűbbé vált, hogy elgondolkozzunk a zeneileg és kultúrtörténetileg is nagymúltú épület ötnegyedszázados, párját ritkító, gazdag zenei múltján, amelyhez nemcsak nagyszüleink s szüleink, de még az idősebb generáció ifjúságának is legnagyobb zenei és színes első báli emlékei fűződnek. Az első pesti Vigadóra Aman János készített terveket, amelyeket József nádortól nyert megbízatás alapján Pollák Mihály neves építészünk teljesen átdolgozott, nagyszabású ünnepi épület kialakítására törekedve. A Vigadó építése körül 13 évig lejátszódott harcok után 1829-től 1832-ig ő építette fel klasszicista stílusban a régi Vigadót, háttal a már 1812-ben megnyílt Városi (ún. „Német“) Színházzal. Megnyitása 1833. január 13-án történt egy nagy bállal. A Vigadó tér és a Vörösmarty tér közötti mulatságok, hangversenyek és színház céljára szolgáló kettős épülettömb megalapítása, tulajdonképpen báró Schilson János nagyszabású elgondolására vezethető vissza, aki 1787-ben foglalta el báró Orczy László örökében a város adminisztrátori állását, s akinek már akkor nagyobbszabású városszabályozási elképzelései voltak. De a városi tanács nem támogatta, és II. József halála után ellene fordult. (Hazafias darabokat is írt : „Ladislaus, Koenig von Ungarn oder die Entdeckte Unschuld. Pozsony 1787.) A régi Vigadó helyén eredetileg Pest egyik rondellája állott, amely oly nagy volt, hogy kaszárnyának is használták, és abban rendezték a katonatisztek mulatságaikat, sőt maskarás bálokat is tartottak ott. „Ridotto“ olaszul maskarás táncmulatságot és védőművet is jelent. Innen származik az épület több mint 100 éven át fennmaradt „Redut“ neve. (Mikor Feszi Frigyes a szabadságharc után 1865-ig az új Vigadót felépítette, talán a régi várral való kapcsolat miatt használt romantikus várrészleteket.) A Pollák Mihály tervezte régi Vigadó klasszikus jellegű homlokzatát, ion stílusú, két emeleten átnyúló, árkádokba állított kapu díszítette. Az épület, a Duna-sor házainak síkjában állva, antikos derűjével, egyszerűségével és nyugalmával uralkodott a város képén. Ötletes és kényelmes volt az épület belső elrendezése. A gyalogosan érkezőket a Duna-parti árkádok fogadták, a kocsival érkezők a Deák Ferenc utca, régen Nagyhíd utca irányából (mert innét indult ki Budára a hajóhíd), az udvari bejárathoz hajttattak. Az emeleten tágas galériára nyílt a középső díszterem, a déli kisterem („für die nationalen Tänze“) és az északi, félkör alakú cukrászda. A három terem egységes térkompozíciót alkotott, melyet Pollák a színek változatos és harma-