Műemlékvédelem, 2020 (64. évfolyam, 1-6. szám)
2020 / 3. szám - Hegyi Borbála: Régészet és történeti város - Sárospatak történeti városmagja és a modern település együttélése a régészet évtizedes eredményeinek tükrében
szakaszos külső falat, mellyel a Bodrog felé erősen lejtő terepet fogták meg. A sárospataki vár életének utóbbi évtizedében különös hangsúlyt kapott egy országosan és európai viszonylatban is egyedi ipartörténeti emlék, I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyének feltárása, és az eredeti helyszínen rekonstruált bemutatóterme. Az írásos források egyértelműen megemlékeznek egy 1631 és 1648 között működő műhelyről, épp a belső vár délnyugati sarkával szemben. Détshy Mihálynak behatóbb vizsgálata eredményeként pontosan meg tudta határozni az egykori műhely helyét, melyet a 19. századi angolpark kialakításakor fedhettek el. Geofizikai vizsgálatokat követően 2006 és 2011 között Ringer István tervszerű feltárása következett. Az egykori műhelyt ma Mányi István építész terve alapján egy modern tér fogadja be a kiegészített romokat, a rekonstruált kemencét és aknát (5. kép). A belső vár műemléki helyreállítása 1949- 50-től kezdődött. Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy a helyreállítások során jóllehet, több tervezőváltás történt, mégis jellemző maradt a 170 történeti hitelesség szem előtt tartása. Alapvető, hogy ezen helyreállítások életre hívták a régészeti kutatások fontosságát. Ennek egyik első fontos mozzanata a Vörös-torony és az Olaszbástya körüli szintén a 19. században feltöltött földhalom elhordása. Kezdetben Kovalovszky Júlia, majd Molnár Vera, Gömöri János az, akik ezt a hosszú folyamatot levezénylik. Ezeknek az éveknek kiemelendő régészeti eredményei: megállapítják a torony és a városfalak alapozásának kapcsolata alapján, hogy egy időben, egy koncepcióval készülnek, és nincs benne Árpád-kori réteg, ennek alapján megkérdőjelezik a vár Árpád-kori eredetét. Ezen kívül a torony árkában helyet foglaló lőporraktár és a 17. századi sütőház maradványai voltak a látványosabb felszínre hozott emlékek. Magának a toronynak a helyreállítása 1985 és 1995 között folyt. Ennek során, a külső homlokzaton helyet foglaló, riolittufából készült késő reneszánsz faragványokat eltávolították, mivel az az ónos eső miatt lemezesen elkezdett mállani. A teljesen újszerűnek számító eljárás során kiemelték a faragványokat, és szilikongumi formalevételt követően műkő- 5. kép I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyének kiállító helyisége. A műhely európai viszonylatban is kuriózumnak számít, a bemutatóhely 2015-ben Icomos-díjat kapott. Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma