Műemlékvédelem, 2020 (64. évfolyam, 1-6. szám)

2020 / 3. szám - Hegyi Borbála: Régészet és történeti város - Sárospatak történeti városmagja és a modern település együttélése a régészet évtizedes eredményeinek tükrében

szakaszos külső falat, mellyel a Bodrog felé erő­sen lejtő terepet fogták meg. A sárospataki vár életének utóbbi évtizedé­ben különös hangsúlyt kapott egy országosan és európai viszonylatban is egyedi ipartörténeti em­lék, I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyének feltárása, és az eredeti helyszínen rekonstruált bemutatóterme. Az írásos források egyértelműen megemlékeznek egy 1631 és 1648 között mű­ködő műhelyről, épp a belső vár délnyugati sar­kával szemben. Détshy Mihálynak behatóbb vizsgálata eredményeként pontosan meg tudta határozni az egykori műhely helyét, melyet a 19. századi angolpark kialakításakor fedhettek el. Geofizikai vizsgálatokat követően 2006 és 2011 között Ringer István tervszerű feltárása követke­zett. Az egykori műhelyt ma Mányi István épí­tész terve alapján egy modern tér fogadja be a kiegészített romokat, a rekonstruált kemencét és aknát (5. kép). A belső vár műemléki helyreállítása 1949- 50-től kezdődött. Ennek kapcsán fontos kiemel­ni, hogy a helyreállítások során jóllehet, több tervezőváltás történt, mégis jellemző maradt a 170 történeti hitelesség szem előtt tartása. Alapvető, hogy ezen helyreállítások életre hívták a régé­szeti kutatások fontosságát. Ennek egyik első fontos mozzanata a Vörös-torony és az Olasz­bástya körüli szintén a 19. században feltöltött földhalom elhordása. Kezdetben Kovalovszky Júlia, majd Molnár Vera, Gömöri János az, akik ezt a hosszú folyamatot levezénylik. Ezeknek az éveknek kiemelendő régészeti eredményei: megállapítják a torony és a városfalak alapozá­sának kapcsolata alapján, hogy egy időben, egy koncepcióval készülnek, és nincs benne Ár­pád-kori réteg, ennek alapján megkérdőjelezik a vár Árpád-kori eredetét. Ezen kívül a torony ár­kában helyet foglaló lőporraktár és a 17. századi sütőház maradványai voltak a látványosabb fel­színre hozott emlékek. Magának a toronynak a helyreállítása 1985 és 1995 között folyt. Ennek során, a külső homlokzaton helyet foglaló, riolit­­tufából készült késő reneszánsz faragványokat eltávolították, mivel az az ónos eső miatt leme­zesen elkezdett mállani. A teljesen újszerűnek számító eljárás során kiemelték a faragványokat, és szilikongumi formalevételt követően műkő- 5. kép I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyének kiállító helyisége. A műhely európai viszonylatban is kuriózumnak számít, a bemutatóhely 2015-ben Icomos-díjat kapott. Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma

Next