Műhely, 2003 (26. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 5. szám - KÉPEK, LAPOK: VÁROSOM - Varga Mátyás: Kinyitni az ajtót : Vázlat és kérdésfelvetés Czuczor Gergely irodalomtörténeti jelentőségéről

is tudható, hogy több volt ő a maga korában egyszerű akadémiai írnoknál. Ezt mindenek­előtt a Tudománytárban megjelent műfordítá­sai (többek között Calderónt, Dumas-t, J. L. Deinhardstein Shakespeare-átdolgozásait, G. Sand regényét fordítja magyarra) és világirodalmi tárgyú tanulmányai támasztják alá. Abban, aho­gyan óvta íróinkat a hazai viszonyok között túlzó­nak minősülő francia romantikától és a „mérséklet szellemét” ajánlotta, Toldy Ferenc hatását fedezhet­jük fel. A katalógus elkészítése szempontjából fontos tud­nunk, hogy Czuczor április 17-én érkezik meg Kuf­steinbe, ahol annak érdekében, hogy az etimoló­giai nagyszótár megkezdett munkáját folytathas­sa, egy világos, egészséges külön cellát kap. Ebben az időben elsősorban a szótárkészítés munkájával van elfoglalva, de­­ ahogy 1850. április 24-én kelt, Toldy Ferenchez írott leveléből kiderül6 - pihe­nésképpen Tacitus De moribus Germanorum című művét fordítja magyarra. Czuczor könyvtárkatalógusa nyelvészeti szem­pontból is sok érdekességet tartalmaz. De mi most elsődlegesen az irodalmi művekről szeretnénk né­mi áttekintést adni, annál is inkább, mert az 1850-ig összegyűlt anyag nagyjából pontos lenyomatát ad­ja annak az érdeklődésnek, amellyel Czuczor saját kora irodalma felé fordult, és amely mint hatás egyáltalán feltételezhető. Az ifjú Czuczor érdeklődése a színészet iránt már komáromi éveiben kiderült. Koltai Virgil beszámol arról, hogy Czuczor „nagy részvéttel kísérte a nem­zeti színészet ügyét, s buzdította a komáromiakat állandó színház létesítésére. A komáromi színészet­ről a Honművészet (1834. 26. és 44. sz.) küldött jó­indulatú tudósításokat, előbb névtelenül s azután Szentandrásy álnév alatt. Komáromban 1834-ben Balogh István, majd Fekete Gábor színtársulata működött több jóakarattal, mint erővel, de nem sok sikerrel. Czuczor kiemeli a hiányokat, de jóakarat­tal szól a színészekről s buzdít azok támogatására; mert »kedvezéssel s pártfogással lenni a honiakhoz, melyek a műveltebb s szebb lelkek vágyait ki nem elégítik, nem mindig a magasabb műveltség nem létének, hanem inkább a nemzetesedés terjedésén igyekezetnek jele és bizonysága.«”­ A katalógusból kiderül, hogy Czuczor érdeklődéssel gyűjtötte a színházra, színjátszásra vonatkozó műveket. Ko­vács Pálnak (1808-1886), a kor népszerű orvos-író­jának Thalia címen megjelent háromkötetes szín­műgyűjteményéből Czuczornak csak a második kö­tet volt meg. Ugyanakkor megvannak neki Dugo­nics András (1740-1818) piarista polihisztor ba­rokk hagyományokat folytató-lezáró iskoladrámái, amelyeknek többsége Pozsonyban jelent meg. De ott áll polcán Bajza József 1830-ban Pesten kiadott Külföldi Játékszíne is. Tudjuk, hogy Bajza szív­ügye volt, hogy a hazai színikritikusokat igénye­sebb munkára serkentse, s 1837 és 1838 között a Pesti Magyar Színház első igazgatójaként Szózat a pesti magyar színház ügyében című röpiratában javasolta a színház átszervezését országos, vagyis nemzeti színházzá. A színigazgatásról leköszönve Vörösmartyval fölváltva írta az Athenaeum Ma­gyar Játékszíni Krónikáját. Czuczor könyvtárában ott találjuk a Szózat a pesti magyar színház ügyé­ben röpirat 1839-es kiadását. De megvan neki a 19. század első magyar nyelvű folyóiratának, a Döb­­rentei Gábor szerkesztette Erdélyi Múzeumnak mind a tíz száma is. A költészeti előzmények között mindenképpen figyelemreméltó, hogy Czuczor könyvtárában sze­repel Csokonai Vitéz Mihály Poétái munkáinak egy­bekötött 1. és 2. kötete. Az is érdekes, hogy nem az újabb - Schedel [Toldy] Ferenc által kiadott 1844-es - Csokonai áll Czuczor polcán, hanem a korábbi, 1813-as (Márton József-féle) bécsi kiadás. Csokonai mellett megtaláljuk még Virág Benedek Pesten 1799- ben kiadott Poétái munkáit és Horatius-fordítá­­sait, Édes Gergely 1808-ban Vácott kiadott Anak­­reón-fordításait, Guzmics Izidor 1824-ben Győrött kiadott Theokritosz maradványait. Az antik szer­zők iránti érdeklődés lépten-nyomon kitűnik a ka­talógusban szereplő (főként latin nyelvű) auktorok nagy számából. Szintén figyelmet érdemel, hogy Berzsenyi Dá­niel összes műveiből a Döbrentei Gábor-féle 1842-es kötetet már ott találjuk Czuczor polcán. Az életmű szempontjából nem kevésbé fontos, hogy Erdélyi János (1814-1868) 1844-ben Budán kiadott Kőlte­ményei mellett megtalálható a Népdalok és mondák (1846—47) első két kötete is. És ott van az 1847- ben megjelent első Petőfi-összkiadás is. A klasszikus szerzők mellett viszonylag kevés világirodalmi alkotás található Czuczor könyvtárá­ban. Ezen néhány mű között valószínűleg első he­lyen említendő Fábián Gábor (1795-1877) három­­kötetes Osszián-fordítása (Buda, 1833) és Fried­rich Gottlieb Klopstock (1724—1803) Messiásának egy kétkötetes német nyelvű kiadása. (Tudjuk, hogy a Messiás magyarítását nálunk Kazinczy tervezte, de csak részleteket közölt belőle. Tárkányi Béla teljes fordítása csak 1872-ben jelent meg.) A ka­talógus említést tesz egy „Pacsics” nevű szerzőről és az ő 1827-ben szerb nyelven (a kiadási hely meg­jelölése nélkül) megjelent kötetéről. Vehetnénk akár véletlennek is a bajai születésű Pacic (1771-1849) szerepeltetését, aki a maga korában - mint az oszt­rák hadsereg tisztje - elsősorban szerelmes dalai­val, bordalaival és katonadalaival vált ismertté, ha a katalógus végén nem találnánk meg a Wolf-féle szerb-német-latin szótár tételét. Tekintve, hogy a könyvállomány semmilyen más szerb nyelvű mű­vet nem tartalmaz, joggal feltételezzük, hogy Czu­czor Gergely olvasta, a maga szempontjából érde­kesnek ítélte Pach­ költészetét. Czuczor könyvtára egyértelműen nagy figyelmet szentel az eposz műfajába tartozó művek össze­gyűjtésének: Pázmándi Horvát Endre 1810-es évek­ben írt, de csak 1831-ben kiadott Árpádja és Garay János 1833-ban írt hexameteres eposza, a Csatár mellett ott találjuk Vörösmarty Zalányát és Arany Toldiját is. Ebben a rövid összefoglalásban, természetesen, nem vehettük sorra a teljes katalógust. Inkább csak azokat a műveket említettük meg, amelyek segít­

Next