Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-09-17 / 75. szám
iáit tisztem megkívánná ’s az újat óhajtó közönség igényelhetné, de a’ résznak jó oldala is van, a’septemberi napok már sokkal kissebbek az augustusiaknál ’s igy a’ középkori harcziás „laissez aller biztatás nem oly rémitön zug fülembe többé, mint talán csak tegnap előtt is még, mit a’ közlőnek szem előtt tartani igen üdvös, ne hogy később gyalog vagy lóháton jól megczibáltassék... A’ jelentések álom tengerében úsznak mintegy két óráig már, midőn nemes B. megyei politikai színpadunk egyik újabb tüneménye /*. J. ügyvéd ’s több másoktól támogattatva a’ nép képviseleti kérdést hozá szőnyegre. Lelkesen rajzolá e’ felekezet a’ pórnép állását honunk zsenge éveitől a’ jelenig, élénk ecsettel adá elő mindazon szenvedéseket ’s vereséget, melyet ez osztály édes anyától a’ hontól eddig szenvedett, valamint ama villogó alkotmányos örömszikrákat is, melyek malaszthus fényüket reá áraszták, ’s úgy vélé, e’ század legújabb engedményei után itt volna végre az idő, hogy a’ nép megyei teremekben is testületökböl választandó követeik által képviseltessék, a’ minek kivívását országgyűlésileg kívánná eszközöltetni. E’ magában dicső eszme ellen vezérszónoklata mellett nagy többség nyilatkozók, mivel a’ műveletlen tömeget észtani kormányzásra léptetni czélszerű nevelés nélkül igen veszélyesnek tartá, s nem is helytelenül, mert ha a’ nép ön magát képviselné, akkor azon alkotmányos szép szabadság melynek háromszinűi zászlóját Árpád ’s eleink az unghi mezőkön feltüzék, ’s helyhatósági rendszerünk, melynek nyolcz század fentartása oly sok keservbe került, azonnal sirba szállana. Mily veszélyes a’ neveletlen nép kezébe hatalmat s közügyekbel befolyást adni, eléggé megmutatá az 1888-iki franczia forradalom. Midőn elég volt a’ békés polgárt az utczán éltétől megfosztani vagy a’ vérpadra vezetni azért, mert főbbrendű vala. Álljon itt egy franczia szabadelmü férfiúnak fiához irt végrendelete tanúságul , mennyire bánhatja meg a’ legszabadabb gondolkozásu világpolgár is a’ nép iránt táplált időelőtti túlforró ragaszkodását: ,,Ha ismét azon őseimtől öröklött jószágocska birtokába jutandasz, melytől a’ forradalom által megfosztattam, tulajdon kezeiddel szánts; csak úgy lelheted fel a’ boldogságot. A’ nép nem érdemli meg, hogy az ember érette feláldozza magát, háladatlan. Tegnap érzelemdusaknak, ma már a’ legigazságosabb férfiak vérét látám szomjazni franczia hon fiait. Embertársainkon, ha szenvednek, segítenünk kell; de egy erkölcstelen népet a’ szabadság karaiba vezetni akarni, mely Istent káromolja ’s:larrat-t imádja, a’ legképtelenebb balgatagság. E’ pórnép épen oly kevéssé érett észtani kormányra, mint a’ nápolyi lazaroni vagy amerikai vadember. Emelj hazadban oltárt a’ szabadságnak; légy becsületes ember, műveid a’ földet, mely táplál, ’s foglalkozzál néha tudományokkal, melyek istenhez emelnek. Fiam! ez egész tanításom, fogadd atyád gyöngéd ölelését!“ —Ezek szavai a’ vérpadra lépő polgárnak. Arany igazság, melynek valóságát Göröghon ’s Roma, ó ’s uj kor, egyiránt tanúsítják. Honunkban a’ nép a’ közügyekbe csak hatalom szóval folyhatna be jelen művelődési állásánál fogva , mert a’ tanácskozások folyamát felfogni nem képes ; nemzeti rokonszenvre pedig felszabaditását építeni , mert szép alkotmányunk iránt hideg ’s annak üdvös árnyait élvezni képtelen, nem lehet. Ha szellemi ’s anyagi kifejlődése előtt követek által képviseltetnék a’ nép, vajmi csekély befolyással birna a’ közügyekre nézve; valamint azon országokban, hol a’ nép már tettlegesen képviseletül, hasonló az eset; néhány pénztözsér, földbirtokos és ügyvéd, szóval a’ nép közt támadt pénz- és ész-aristocratismus az, mely ilyenkor a’ nép nevében a’ közügyeknél befolyást vi ki magának. ’S valljon nálunk mint látná elutasítással követeit a’ köznép ?— Aristocratioi jellemű országban, milyen honunk, igen óvakodva kell annak támoszlopaihoz nyúlnunk, bár javulni vágyó akarattal is. Azon szép előrehaladás, mely az 1825-diki országgyűlés óta a’ jelenig örvendeztet bennünket s a’ legédesb reménnyel kecsegtet a’ jövőre is, egyedül a’ magyar aristocratia által hozatott ’s hozathatott csak létre ’s ha továbbá is haladni akarunk, szükséges ez aristrocratiai testületet — a’ nélkül hogy a’ tömegnek kést adnánk kezébe, melyet mind magát, mind az alkotmányt tetemesen sértené, — szükséges, mondom, ez aristocratiai testületet viruló épségben fentartattani, mert a’ mely pontban megingattatik, úgy az alkotmánynak gyász ravatalt emelünk, melyhez er és anyát siratni járhatunk ! — Una dies utramque feriet ruinam. — A’ felekezetek kifejtvén viszonyos nézeteiket, a’ népképviselés többség által idöclöttinek ismertetett el, s csak akkorra olhajtatott létesittetni, midőn e’ dicső czélra nevelés által a’ tömeg alkalmassá képeztetik. Mire nézve Bozzay János első alispány elnöksége alatt fényes küldöttség neveztetek.