Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-01-29 / 8. szám
iekkel a’ herczeget a’ városházához kisérte, az úton a’ reszpubliát éltető kiabálásokat sűrűn lehetett hallani. A’ városháza külső tornáczczánál álla, és fogadá őtet Lafayette, ’s vele karon fogva mentfel a’ grádicson. Azon nagy teremben, hol egykor XVI Lajos jud 17k. 1781-b. Lafayette jelenlétében a’ nemzeti cocárdát feltette, a’ nép részére állása bizonyságául, kiálták ki most a’ herczeget a’ királyság főhelytartójának. — E’ megesvén Lafayettét megölelé, ’s a’ nemzeti zászlót forgatá, a’ mit hangos örömzaj követett. Egyszer’smind a’ municipalis biztosság egy hirdetést bocsátott ki , melyben ki volt mondva hogy „ Károly megszűnt Franciaországon uralkodni, néhány pillantat elegendő volt megbuktatni az ország szabadsága és jólléte ellen állandó öszveesküvést formáló kormányt/. De bármely nagy örömöt és lelkesedést okoztak is e’ jelenések, voltak még is túlságosok , a’ felhevüléstöl elragadott ifjak, kik a’ reszpublikát kiabálni, azon igazgatás formáját sürgetni nem szűntek, ’s Lafayette-t kívánták a’ köztársaság elnöki székébe emelni. Lafayette azonban, ki jól tudta, mennyire változó a’ nép kedve és latinéja, mely valakit éppen oly könnyen és hamar leszállít, mint felmagasztalá; a’ mellett érezte mennyivel szebb és valódibb dicsőséggel páros , thronust adni, mint elvenni, az ajánlást nem fogadá el, de azzal kívánta csendesitni a’ nyugtalanul zajló csoportot, hogy a’ német szabadságát teljesen biztosító némely feltételeket javasla, miknek megtartására főhelytartó köteleztetve legyen. E későbbre „városházi programma“ neve alatt emlegetett feltételek szerént a’ nép felsősége és hatalma — souverainité — lenne innepélyesen kimondott alapelve az igazgatásnak, a’ pairi méltóság és választó census eltöröltetnek, minden kissebb tisztviselők a’ néptől választatnak, és a’ nemzet formaszerénti, nyilvánosan fenntartott joga, minden polgári intézkedéseket tetszése szerént változtatni, vagy újitni. — Lafayette magára vállalá ezen feltételeket, a’ városházától azalatt a’ Palais - Royal-ba viszszatért főhelytartó elibe terjeszteni, ’s azok iránti nézeteit a’ következő szavakkal fejezte ki előtte: „Népszerű thronust akarunk , mely reszpublikai intézkedésekkel legyen körülvéve.“ A’ herczeg adott feleletében biztositá Lafayette-t a’ polgárokkal e’ részben egyező gondolkozásáról, kiket kért tennének hozzá teljes bizodalommal.“ Így a’ városházánál öszvecsoportozott ingerült népcsoportot Lafayette lecsendesités, e hazafi egy szava a’ pusztítva kirontani készülő árvizet árkába visszatérítette. Ha már itt kérdésbe teszszük, honnan vették magoknak a’ nevezett polgárok a’ szabadságot , a’ nép követelt jussára nézve a’ főhelytartó ebbe feltételeket szabni, magokat státusjogi alapelvek kérdésében a’ közönség tolmácsosává tenni, mire pedig felhatalmazva nem valónak. Erre egyebet felelni nem lehet, csak hogy azt magok fejektől tették. Éppen azért természetesen a’ herczeg azok megtartására köteles nem volt, annál inkább, mert a követek kamarája e’ fontos tárgyban a’ nemzet sorsáróli határozást magára vette, másoknak tehát abba avatkozása egy oldalú, és a’ mint a’ dolgok állottak, törvénytelen volt. De nem lehet itt hallgatással elmellőzni, hogy Lafayette fennemlitett kifejezése a’ reszpublikai intézkedésekkel környékezett thronusról, — bár ezt magános vélekedésnél egyébnek tartani nem lehet, sok tévelygéseket, sőt kártékony következéseket szült. ( Folytatása következik.)