Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-11-19 / 93. szám
rnc egy ily fontos, ily dicső pályának sorompóit előttünk újra felnyitotta. És én kétszeresen szerencsésnek vallom magamat, ki ezen nagy czélra törekvő kedves honfitársaink tanácskozásiban nem csak részt vehetek, de kötelességemnél fogva azoknak fonalát magam vezethetem. A’ rendes úton közhirré tétetvén, tudva vannak a’ t. Kir. és Kir. előtt a' kegyelmes királyi előadások. Nem lehet azoknál, mindenidőben felséges Fejedelmünk kegyes intézeteit, ’s Erdély hiv népeinek boldogitására czélzó atyai Szándékát el nem ismerni. Egy véletlen halál a’ közbizodalommal és szeretettel diszlett férj fiút, hazánk fökormányzóját sorainkból kiragadta. Ennek helyét kívánja felséges urunk legelőbb is a’ törvények által kiszabott módon betölteni, és nyomban a’ megürült, tanácsosi és itélőmesteri hivatalokra is szintén törvényes választásokat tétetni. Egyesítse a’ Mindenható, szivemből óhajtom, a’ t. UK. és Bl. szózatait oly érdemes személyekben, kiket bölcs és igazságos Fejedelmünknek, ’s az egész hazai felvilágosúlt közönségnek bizodalma diszesit, kiknek vállaik elég erősek ezen hivatalok méltósága mellett azoknak terheit is bírni, ’s kiknek kezeik közzé nyugodtan tehessük le boldogságunk palládiumát, alkotmányunknak oltalmát. A’ rendszeres biztosságokat kineveztetni, ’s ezen kinevezéseket törvényezikkbe foglalva kegyelmes megerősítés végett felterjesztetni kívánja felséges Erünk második királyi előadásában. Nem hiszem t. KK. és KK. hogy csak egy józan itéletü polgára is volna e’ honnak, annál inkább tagja e’ diszes testületnek, ki el ne ismerje, hogy egy félszázad óta helyt állott nemzetnek valahára lépni, haladni szükséges, — ’s bármely hitelkedőleg tekintsünk is sok szépre és jóra, miket törvénykönyveink lapjain elszórva feltalálunk , meg kell még is vallani, ’s nyíltan kimondani, hogy hazánk állása, akár alkotmányi, akár törvénykezési, akár gazdasági szempontból tekintjük, gyökeres orvoslást ’s fontos és nevezetes újításokat kíván, sőt sürgetőleg követel. Itt ezen országos teremben állapodnakmeg legelőbb is gondolatim. Itt látom egybegyülve hazám legderekabbjait, kiket érdeme s értelmesség, jellem és vagyonosság által biztosított függetlenség, ’s a’ Fejedelem ’s hon birodalma kijelelt, hogy egy tiszteletre ragadó testületté egyesülve, a’ szállás teljes szabadságával tanácskozzanak, egy nagy Fejedelem thronusának, egy szép haza törvényének erősítéséről, millió ember bóldogitásáról. Dicső intézet, mely önkéntelen is hálára, s tiszteletre ragadja a’ keblet alapító őseink iránt. De kérdem őszintén: ezen szép intézet rendszerének is nincsenek-é árnyékóldalai ? nem látjuk-é magának a’ képviseletnek hiánnyát? a’ külömböző érdekeknél; egy czélra egyeztetésében nem veszszük-é észre az akadályokat? ’s dolgának lassú folyása, melyet a’ tapasztalás igen is tisztán bizonyit, nem mutat-é valamely organicai bajra, mely az egésznek elrendeltetésében gyökeredzik. Kitérek municipálitássainkra, a’ fennálló törvények ezen védbástyáira, melyeknél erősebbeket a’ pallérozott világnak egyik országa sem emelt, de csorbákat látok ezekben is, melyek miatt midőn egyfelől alkotmányunk ütéseit néha fennakadni, másfelöl nem ritkán ismét oly sebes rohanásnak eredni tapasztaltuk, mely egyenesen azon szép szabadságunkkal viszszaélésre, ’s ezért éppen azoknak veszedelmeztetésére vezethetne, melyeknek megóvása van legszentebb palládiumként törvényhatósági rendszerünkre bízva. Dicsőült Mária Therézia, népeinek édes anyya, ’s József az emberek barátja nevezetes lépéseket tettek a’ földesúr, ’s ennek földeit mivelő néposztály viszonnyainak elhatározására, ’s ha szintén ezen rendelkezések az akkori idők kívánatainak megfelelők lehettek is, de változtak az idők ’s velek a’ feladat; a’ világ sok részében egészen új ábrázatotöltözött ; készakarat és kéntelenség csak nem mindenütt nevezetes engedményekkel ruházta fel a’ földmivelő néposztályt; s ennek és még több honi körülményeknek következésében ma már nállunk is oda ért a’ dolog, hogy az idő intését értő földbirtokos éppen oly sürgetőleg óhajtja törvény által rendszeresiteni magának ’s szolgálóembereinek kölcsönös viszonnyait, a’ mily esdekelve várja hazánk lakóinak egy milliót meghaladó osztállyá, az állandó ’s határozott úrbért. Az adózás rendszerével sem áll jobban a’ dolog, ’s mind a’ felosztás, mind a’ felszedés tekintetében valamely lényeges hibának kell rejtődni ott, hol a’ más országokhoz mérve hasonlithatatlanul csekély adómennyiség ekkora tervvel látszik a’ népre sulyosodni. Ha törvénykönyveinket forgatom, sok szépet és jót, de ellenben sok határozatlan , egymással ellenkező, ’s az önkénti bírói magyarázatnak tágas mezőt nyitó tömegét találom azokban személyes és vagyoni jogainkat biztosi-