Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-08-08 / 63. szám

■ - ' „n nem a törvény és an­nak maga erejébe Viszszaállitását parancsoló kir. renddel, de a/ ellenzéki elvek és mes­terkedések győztek, Min tán a‘ tudva lévő kir. k leirat felül vastatoll, főbíró Lés­ai Lőrinc/ a’ tisztség nevében elbúcsu/,ott — azonban majd minden vitatkozás nélkül (úgy látszik, dore minden elkész.ilve lévén) határozattá lelt, hogy a’ felsőbb és kir. megerősítés alá tar­tozó tisztek választása, az­ e’ tárgyban tett ré­gibb határozatok nyomán most se történjen­­meg, kik a’ vármegye kérésére megmaradtak, ’s csak a’ járásbeli tisztek ujittassanak­ meg. ’S igy lett: a’ vármegye törvényi, szegett, kir. parancsolatot áthágott, azért hogy az ellen­zéki elveknek és önkénynek hódolva, a’ mit egyszer roszszul és helytelenül végzett, ahol következetes maradjon. Gr. B. L. úr ugyan a’­­conservativ párt bátor és lelkes vezetője, előadta a’ lisztujitási törvény meg-nem-tar­­tásából származó részokat, ilyen ingadozó hely­zet ártalmas voltát, ’s hogy a’ tiszteknek min­denkori megmarasztása őket könnyen maguk elhízására csábíthatja ’sa’t. ’sa’t, de a’ tör­vényt és igazságot oly erővel mint tőle vár­ni lehetett volna, nem vedé, a’ mellett egye­dül is állott, a’ mint későbben mentségül tett nyilatkozata mutatja, hogy ,,a’ jó ügy mellett felszólalását egy kaputos ember sem pártol­nál legalább a’ Szondrás tek. urak miért nem cselekedték azt? Köz­­zsinati p­ó­tl­é­k 111 do s i -í-nié. [Végzet.) Jun. 3-án, jegyzőkönyv olva­sása után a’ biztosság elnöke b. Kemény Do­mokos előterjesztő, hogy megbízatások kö­vetkezésében az e. vidékek véleményeit bé­­gyű­jtvén és megolvasván, azokból a’ tű­nik­ ki, hogy az e. vidéki jegyzők successioját sok, a* generalis nótáriusét pedig még több egy­házkerületek pártolják. (Közbe szólva jegyez­­zi­k­ meg, hogy tíz kerületekből adatott a’ biz­tosság ebbe írásbeli vélemény, 11-diknek számláltatott a’ széki eredeti indítvány). A’ képviseleti rendszert ugyan óhajtják több egy­házkerületek, de egyik sem fejtette­ ki azt fel­küldött vélekedésében. Az e. kerületi jegy­zők választására nézve pedig minden e.kerü­letek köz akaratra, egyet kivéve abban köz­pontosukt , hogy ezeket magok szabadon vá­laszthassák, mint volt az 1829 előtt. — Bár­di 1. kérte a’ véleményeket előterjesztetni ’s szám szerint megneveztetni, melyik ágát az indítványnak hány kerület pártolja? micsoda okok hozattak­ fel mellette vagy ellene? ’s a­­zokhoz hozzá számíttatni azon kerületek vé­leményeit is, melyek szóbeli utasítással kül­döttek követeiket; mert csak igy lehetne a’ tegnapi megállapodás szerint az e. főtanács­nak megírni, vagynak-e okok, vagy nincse­nek az indítvány elfogadására ? és ha vagy­nak, melyek azok? De senki ezen kérést nem pártolván férevettetett. Itt lehetett különös állításokat hallani a’ világi részről t. i. ha minden egyházvidékek véleményei egyezőleg kívánnának vagy pártolnának is valamit, de a’ köz-zsinat, mint az egyetemes papságot és min­den kerületeket képviselő testület ha más szempontból nézné a’ dolgot, határozhat a’ maga nézete­ szerint. A’ vélemények mostani beszedése is oknélkü­li, el is maradhatott vol­na, ’s több ilyeket, melyekre a’ papság részé­ről is helybe nem hagyó nyilatkozatokat le­­hetett érteni. Mikre nézve a’ fő t. püspök úr megjegyzé, hogy sem azon eset most elő nem fordul, sem az a’ kérdés szőnyegen nin­csen , hanem kitűzé azt a’ kérdést: Lát-e a’ köz­ zsinat alapos okokat arra, hogy az e. k­e­r­ü­l­e­t­i és közönséges főjegyzők következési joguk el­töröltessék? Gr. Bethlen József megjegy­zé, hogy a’ tegnapi határozat szerint az ügy érdemileg nem lenne tárgyalandó, annyival ke­vésbé elhatározandó; csak is az okokat mik lehetnek, vagy azoknak nem-létét kellene a’ mélt. egyn­. főtanácsnak megírni. T. Bárdi u­gyan az­on értelemben nyilatkozott, s a’ tárgy érdeméhez nem szólva , az okoknak kijelölé­sét­­sürgeté. Világiak és tanárok egy ér­telemben beszélték számos, fontos és alapos okokat létezni, melyek a’ status quo, az­­az a’ successio megmaradását szükségesitik; mi­dőn ellenben annak eltörlése ellen csak ön­zés és rész indulat agitálnak. Bárdi szóhoz jutván, hallja úgy mond, számos, fontos, ala­pos okoknak létezését emlegettetni a’ succes­sio megmaradása mellett, de megneveztetni egyet sem, () azonban okot, mely a’ succes­sio eltörlését kívánja tud egyet, és az véle­kedése szerint 99 meg nem nevezett elleno­­kokat lenyom; ’s ő azt meg is tudja nevez­ni, mert az az egy ok, a’ törvény. Ennek ellenére szabályozhatott a* successio , mely­­lyel nem a’ maga renden emeltetett ki sar­kából a’ törvény , azoknak, kiktől a’ szabad választás elvételeit, kihallgatása nélkül, mint ez a­ széki tractus indítványában, melyre hi­vatkozik, terjedelmesen felfejletett. B. Bánfi Dá­niel : Az nem a’ széki tractus inditványa, mert curator nem vett részt benne. —(Zúgás a papság részéről). ■— Világiak és tanárok fej­tegették a’ protestantismus autonómiájából, hogy az 1829 és 1830-iki rendszabályok valóságos törvények , és azok a’ canont ab­­rogálták; mert azokat hozta a’ papságot kép­viselő köz­ zsinat,’s megerősítette a’m­éit, egy­házi főtanács. (Ecce coordinatio!­) Ez alatt maros-széki egyházvidéki jegyző t. Vályi Pál kezébe adja Zeyk Józsefnek a’ canont és Z. J. felállván mondá, magok a’ Bod Péter canon­­jai is utat engednek ’s jogosítják a’ köz­ zsi­natot a’ főegyh.tanácscsal egyetértöleg a’ ca­­nonokon, mikor szükség és jónak találtatik, változtatni ’s kiolvasó a’ 100-dik Géléi canon végét.“ *) Veér Farkas, többek közit felhoz­ta, hogy az ilyen papi és világi rend köz­ti súrlódások, szakadások és ellenkezések szül­ték a’ püspöki diplomába betételét annak: non et u­­­a. sequitur. — Gr. Teleki Do­mokos háládatlan munka , úgymond, piszkál­ni a’ szív titkait, ’s mikor a’ fővel eligazít­hatja dolgát nem bíbelődik a’ szívvel, t. Bár­dinak is tehát nem szíve hanem feje körül kereskedik. A’ Bárdi kitételeiben, nyilatkoza­taiban ellenkezést és következetlenséget fej­tegetett ’s mutogatta, hogy Bárdi egyik állí­tásával pofon csapta a’ másikat, midőn pár­tolta a’ gr. Bethlen József véleményét ’s még is­­oly ellenkezőket állít, miket gr. B. J. nem mondott. Bárdi megjegyzé: semmi nem köny­­nyebb mint egy hatalmas szónoknak elfordít­­ni a’ más állítása­it, ’s azokat balul értelmez­ni. Minden ember a’ maga eszével és értel­mével, légyen az nagy vagy kicsiny, fog­ fel valamit, ’s újra elmondá az általa pártolt fen­­nebbi nyilatkozatát gr. B. J.-nek, a’ mennyire úgymond csekély értelmével és kicsi eszével azt felfoghatta. Gr. Teleki Domokos és sokan: helyes! helyes a’ kicsi ész! Bárdi a­ hangos gúnyra és hoszszu ábrázatokra. Ilyenek mon­dá, a’ győző­ okok, melyeket éreztet a’ hatal­mas tekintély, ezekkel gyöketik­ le az igazság, ’s felhivá nyilatkozni gr. B. J.-et, ha nem i­­gaz értelmében fogta-e fel nyilatkozatát, me­lyet a’ tisztelt gróf ismételvén megtetszett, hogy Bárdi azt híven fogta­ fel. Bárdi hivat­kozott ekkor az egész gyűlésre, hogy sem­mit­ is nem mondott azzal ellenkezőt, sem sza­vait, egymással le nem pofozta, mint azt gr. T. D. nevetségessé lenni igyekezett. Ezután nyilvánitá, miként óhajtotta volna, ha az e­­lőbbi megállapodás szerint bővebb vitatkozá­sokba nem kell vala ereszkedni; de miután többen az elötte beszólok az 1829, 1830-ki rendszabályokat oly ere, id­.nek lenni állították, melyek mint újabb történy, a fe­jed­­el­ki megerősítéssel bíró törvényeket el­imint­­ék volna, kénytelen ellenkező nézetét ki­mondani. Ő úgy tudja, még pedig törvény­ből és a’ '/. I. által felolvasott 100-ik és a’ többi canont megerősítő fejedelmi levélből tudja , hogy a’ törvényt csak is más, a’ ma­ga rendén hozott törvénynyel lehet eltörölni, nem rendszabályokkal, constitustokkal , me­lyekről a’ Decr. Tripartitum N­­r. 3 tit. 3 §. azt­ mondja: nisi principis accedat consensus et confirmatio, nullius est firmitatis ipsa con­stitutio.— Zeyk József:­­Miféle ekklézsiai könyv az a’ Tripartitum? — Bárdi. Ez a’ csúfolódás is tetézi a­ többi győző­ okokat, kicsi észszel is—melyet, tetszett kigúnyolni — tudja azt más is, nem csak a’ mélt­ úr, hogy az törvény, olyan pedig, mely kötelez a két hazában pa­pot és urat. — A’ Véér Farkas által felhozott püspöki diplomabeli czikkre, megjegyzé Bár­di, hogy azt nem a’ papság idézte­ elő, ha­nem egy világi úrnak magány-haragból , sze­mélyes érdekből eredett feljelentése tette a' törvényre és az attóli eltávozásra figyelmetes­­sé, az igazság- és törvényszerető jó fejedel­met. — (­Iloszszas zúgás.) Halljuk a’ nevét!! halljuk!!! Gr. Teleki Dom: Csak bátran, au­daces fortuna juvat. Bárdi: A’ kik nevet a­­karnak hallani, azok a’ dolgot jól tudják, az­zal tehát, úgymond, adós marad.— Sokszor félbeszakasztott beszédét azzal rekeszté, hogy a’ successio megmaradása mellett semmi o­­kot felhozva nem lát, eltörlésére pedig egye­düli legfontosabb ok, a’ törvény. A’ sze­mélyesség térére törtek az egyedül t. Bárdi­ra irányzott heves viszszafelelések, m­elyek közűt professor I. Méhes Sámuel élénken fej­tegeté, miként ha ezen legkényesebb búrnak megpenditését L. i. egyházi dolgainkba a’ fe­jedelmi befolyást, egy világi, vagy éppen más vallásu embertől hallaná, nem tetszenék oly különösnek, de hogy azt éppen egy pap te­szi és egy ily közgyűlésen, ’s kétség alá kí­vánja hozni a’ köz­ zsinat és egyházi főtanács hoszszas idő óta gyakorlott törvényes jogait, melyet sem fejedelem sem tanácsosai kétség alá soha is nem vontak, ezt jó czélzatúnak semmiként mm tekintheti. Tudhatja azt jól tiszteletes Bárdi inam, hogy mikor azok a’ canonok szerkesztődtek nemzeti fejedelmeink ültek a' zöld asztal fején ’s tanácskoztak hi­tünk sorsosaival. Divja­ki sírjából tisztele­­tes uram Rákoszit és a’ nemzeti fejedelme­ket; (?!!) ’s ha ezt nem teheti, miért kívánja ü­­­gyeinket innen másává terjeszteni.? (így hát Erdélyben vallásos türelmetlenséget ’s e­­gyebet is mutató indokot lehet használni,— csak ezért érjünk!) —Végre felszólalt a­ szilágy­szolnoki egyik követ­­. Költő László: Nagyságos uraim ! ne beszéljenek mind csak tiszteletes Bárdi úrnak, hanem nekünk is, mert az íigy melyet­t. Bárdi úr vitat nem a’ maga ügye, hanem mindnyájunké ’s szóljunk­ fel közön­ségesen. Majd meghallja Pesten t. Török úr, ha mind csak a’ t. Bárdi úr nevét emlege­tik, ’s jajd be híven kiírja !— És ennél több szó a’ vitatkozások hoszszu során, mely M. és J.­ 45 száma szerint 13 óráig tartott, sem az ügy, sem t. Bárdi mellett nem emeltetett. Mert a’ mit esperes t. Szász Lajos mondott, t. i. hogy a’ szívnek teljességéből szóll a’ száj, s mikor­­rögtönöz az ember, mond oly­­ is, mit azután csendesebben megfontolva, sze­retné ha nem mondotta volna,­­— az ilyen me­nt­est vagy pártolást én részemről magam­nak nem óhajtanám. Sut támadtak az egyes pa­pok közzül is, kik nem voltak zsinat­i tagok, az ügy és Bárdi ellen. Azok közűt az ismeretes t­i­s­z­t­e­l­e­t­e­s úr, nem talált már a’ Lexiconban is szót, melylyel kifejezte azt a’kitartást, megin­dulás nélküli nyugodtságot, vakmerőséget, megá­­talkodottságot vagy mint mondá, mag­a sem tud­ja mit, melyből mint látszikt. Bárdi van, mi dicsősé­ *) Tudatik, Hogy Bod Péter’ canonokat sem nem irt, sem nem szedett­ ös­­ve, ’s egy egész szá­zaddal élt későbben a’ Géléi canonoknak egy­­beszedése és II Rákóczi György fejedelem ■ által tett megerősíttetése után. \' szívbúvár­­kodó úrnak, ki az agitatiónak titkos rugóit is a kebelben látni képzeli. Hihetőleg e’ körül­mény eszébe nem jutott. Beküldő.

Next