Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-25 / 16. szám

másodelnök lett. — Emlékezhetnek olvasóink, hogy tavaly a' páriament­ben milyen nagy lár­ma volt a’ gyanús leveleknek a' postán fel­bontásáért. Az ezt illető hivatal a’ főpostánál , a’ belső miniszter rendeléséből eltöröltetett. Berna canton nagy-tanácsa által a’ rendkívüli szövetséggyű­lésére menő követeknek ezen utasítást adta: a) Arra töre­kedni,hogy a’jezsuitaügy a’gyűlés által szövet­ségi ügynek nyilvánitassék ; a’ szerzet pedig száműzessék.­­ Nem valamely canton kedlé­ben formálódott szabad csapatok, a’ köztár­saságban meg nem szenvedhetek. — Gene­va canton utasítása : a) A­ szabad csapatokat megtiltani kell. b) Az egyházi rendek befo­gadása vagy kiűzése canton felsőségi joga és a’jelen esetben nincs ok a’jezsuiták ellen kény­szerítő eszközhöz nyúlni. c) A' követség mind­azon rendszabályokat pártolhatja, miknek czél­­ja a­ belső békét és Svájcz függetlenségét ’s méltóságát fenntartani, valamint nyugtalansá­got és zendülést eltávoztatni. — Törökb­rocslab­ifi. Konst­an­­tzinápoly januarius 29-n. Biza pasa nagy­­marschall, egy tűz alkalmával az oltó­intéze­tek vezetése közben meghűlvén, terhes be­tegségbe esett, de közelebbről már jobban kezdett lenni. — Az angol kir. udvarhoz ne­vezett törökkövet Szálim-Efendi január 18 n „Scamandre“ franczia gőzösön rendeltetése helyére Londonba elindult. — Január­ 17-n a­ tengerszoros mellett eső Jeni-Koj nevű faluban tűz támadóit, mely 10 házat mege­mésztett.­ Nem­régiben a’ Törökbirodalom­­ban végrehajtott pénzreform alkalmat adott egy emlékpénz vet­élésére, a’mi néhány nappal ezelőtt,mind a’török főemberekn­k majd a Por­tánál lévő külső országi követeknek nagyobb és kisebb arany példányokban kiosztasok­, melyek közzül az elsők 20 aranyot nyomnak. — Kisázsiá­­ból jött tudós mások szerint, ismeretes térítő dr. VVöltis József, ki mint tudva van, Bucharába ment két angol tiszt kiszabadítására, de vak­merőségéért szinte életével lakott, azonban kivált a*­persa követ segítségével kiszabadult, Teheránon keresztül január­ 10-n Erzerum­­ba megérkezett. — Alexandriai hírek szerint a’ marhadög Egyiptomban újra szörnyű pusz­títást teszen. — Mehemed-Ali ezért személye­sen Manzarah tartományba ment, hol azon betegség leginkább dühösködik. Mint mond­ják, eddig 8—90­­0 marha hüllött­ el. B^ClCl I EMlIcI- Bombayból idei január­ 1-ről érkezett tudósítások szerint a’ marat­tok (egy nevezetes keletindiai nép) földje dé­li részében folyó háború végéhez közelgel , tavalyi december 1-től fogva az angolok öl erősséget vettek­ meg; 2000-ből álló angol in­diai sereg elfoglalva tartja azon tartomány félzendűlt vidékeit. Hickes ezredes a’ máso­dik gránátos ezredből, midőn Punalla erős­ség ostromát vezető, egy ágyúgolyóim által a’ földre térit let­el­t; a­ vár dec. 2-n rároha­­nással megvételezi. A Szinti tar­tományban csendesség van , az ott uralkodott betegsé­gek apadnak ugyan, azonban még is közel 3000 ember fekszik a’ kórházakban­ Napier Károly tábornok, a­ szindi sergek fővezére, az utolsó tudósítások szerint Larkhana vidé­kén volt és onnan a­ Bolán-hegy aljában e­­ső Dadurig akart nyomulni, leginkább Poo- Jaje város elpusztításáért. A Pendzsáb tarta­mám bari mely' (»f folyóról neveztetik így most nincs belső háborgás: azon hír, mintha Kasimi­rban nyugtalanság ütötte volna ki ma­gát, nem valósult­t meg, s lehet remélni, hogy az ész­aknyugoti határon a béke nem fog megzavartat­ni. — A­fghanistanból mult de­cemberből azon gyászos tudósítás érkezett, hogy egy borzasztó pestis -­forma nyavalya dühösködik, mely annyi embert hord­ el, hogy az élők nem elégségesek a’ holtak eltemeté­­sére. — — A La­jjában a­ nagy kiterjedésű an­gol-indiai birodalom minden részeiben csen­desség és béke van ; az új főkormányzó Ilardinge­­­lenrik egészen ellenkező igazgatási rendszert követ, mint megelőzője lord Ellen­­borough; buzgón és hathatósan előmozdítja a népnevelés és közönséges felvilágosodás ügyét; sok oly javításokat léptetett életbe, melyek helyes és józan belátásának, itélőte­­hetségének szép bizonyságai. A­ sajtot nagy mértékben megtudta nyerni, mi még egy előtte volt lökor­mányzónak is oly mértékben nem sikerült. Igazgatása Hindustánra nézve új időszakot kezd, ’s ha eddigi rendszeréhez hívnek marad, az ország ötét legnagyobb jól­­lévei közzé fogja számitni. Ollilla: A’ mennyei birodalomból no­­vemb. 18-ig terjednek a’ tudósítások. Hong­ Kong új kormányzója Davis (d­v. Dévisz Pöt­tinger következője, a’szigeten lévő angol gyar­matosokkal és kereskedő - házakkal minden ok nélkül versengésbe bonyolódott ; rendelé­seket adott­ ki, melyek ellen óvások történtek, ’s melyeket viszszavenni kellett, mi a’ kormány gyengeségét mutatja. A’ dunaiak csendesen viselték magukat; a’ kereskedés megakadott. Missa­­­i­da társaság Köz­gyűlése. (Vi­gze­t) Az elnök beszédét végezvén Garay János segédliloknak fog­­lalta­ el a’ szószéket ’s számot adott a’ tár­saság most lefolyt évi munkálatai ’s pénztá­ra mibenlétéről. Közöljük itt ,tudósítását, szin­te egész terjedelmében, a’ mint következik. I. Számot adandó a’ Kisfaludy-társaság most lefolyt évi munkálatairól , mindenekelőtt a’ magya­r népköltés megismertetésére czél­­zó lépéseit kell említnem, mint melyek a’ tisz­telt közönség pártoló hozzájárultával eddig is különös szerencsével koronáztattak. Min­den nemzet örömét ’s bánatát, történeteit ’s egész jellemét népköltészetében rakja-le. A’ növekedő tudományos és nyelvbeli műveltség­­gel az mindinkább az­ alsó rendek közzé szo­rul, melyek a’ népnevelés elterjedésével min­den nap felejtenek egy dalt, mig végre a’ter­mészet ez egyszerű, igénytelen de őszintesé­gükben oly vonzó virágait a’ műkörtészet végképp felveszi magába. Társaságunk azt hitte, hogy nagyon is itt van az idő, midőn a' magyar költői szellem e’ valódi ereklyéit szorgosan kell gyűjteni, hogy az örök fele­déstől, mely majd minden történeti énekein­ket elnyelő, megmentessenek. Sok hazánkfiai megértették óhajtásunkat; 49-re megy azok­nak száma, kik 19 különböző vidékről, ki­sebb nagyobb gyűjtésekkel, sőt zenemódok öszszeirásával is segítettek ez év lefolyása alatt; a’ magyar academia pedig szives volt kérésünkre saját , ezer számot meghaladó gyűjteményét használatul átengedni, mik ál­tal már most a’ társaság magát mintegy há­romezer darab birtokában látja. De több vi­dék lévén még, honnan méltán várunk kül­ T A­R C­­ A. deményeket, a* most következő év még gyűj­tésre van szánva ’s élünk ez alkalommal is, az ügyet a’hazafiaknak újabban ajánlani. Idő­közben a’ szerkesztési munkálat meg fog kez­detni ’s reményijük, hogy a’ mit képpesek leszünk adni, a’ magyar literaturának egy i­­gen érezhető hézagát pótalandja.— Az egyes tagok munkálatait illetőleg: a’ széptani ha­sonlító bírálat mezején P­é­c­z­e­­­i J­ó­zs­e­f társunk forgolódott, szint oly alapos mint terjedelmes párhuzamában Homer és Virgil közti, mely az egyetemes irodalmunk kárá­val elhanyagolt classica literaturára úgy, mint az eposza forditandra készülő íróink ügyei­met. B­a­­­z­a József „Eudoxia császárné“ czimű­ történeti rajzot irt, melyben, maga is a’ társaság mult évi jutalomtétele által ser­kentve , de nem pályázva, történeti tárgyat limaiakban kísérlett elővezetni. Szabó Ist­ván két költői beszélyt készile, egyikben Aesop életet próbálván költöileg felöltöztet­ni, másikban egy népi jellemképet festeni. B. Jósika Miklós ismét a’ novella meze­jén dolgozott. „Az Ismérek“ czimű­ műve e’ mai ülésünkben fog felolvastatok Székács József azon nemben tön próbát, melyről kevés év eltilt körünkben értekezett, ezen themát: „Hogy lehet könnyen meggazdagod­ni“ satyrai alakban dolgozván­ fel, melyet sze­rencséje lesz még ez órában tisztelt halgatóink elibe terjeszteni. Kis János ismét egy pár virágot ültete­ át hozzánk a’ régi literaturá­­ból: Pythagoras Aranymondatait görögből, és Cato erkölcsi dislichonjait IV. könyvben latinból. Nestora költészetünk és intézetünk­nek, félszázadokon túl terjedt költői pályáról egy elegiával lép­ le, melyben búcsút veszett írótársaitól; egy más nagyérdemű férfi, inté­zetünk szeretett alelnöki*, fogja azt a­ szerző képében ma elmondani ; de mi , a’ két férfi társai, óhajtjuk, jöl hiszszü­k, hogy az hattyú­dala egyiknek sem leszen. Garay János, a’ magyar szinküllészet történetét előjátékban kisérelette­ meg keltőileg felöltöztetni, ’s az ma a’ nemzeti színházban lesz a’ tisztelt kö­zönség­ek­be vezetve» V­őrös­m­a­r­­­y 3 k i­­iály a’ társaság felszólítására egy hymnust készített, melyet reméljük, minden hű ma­gyar velünk együtt naponkénti imádságává teend. Köszönettel vett a’ társaság nem tag­jától, de szives barátja— a’ tisztelt aggastyán Sárvári Pállak „Adatokat Csokonai Mihály életéhez“, mik, a’ többi elősorolt művekkel együtt Évlapjain­k Yl-ik kötetében látandnak világot. — Egy, nem szorosan tudományos, nem is kizárólag a’ szépirodalmat érdeklő tárgy is foglalta­ el e’ társasági évben az in­tézet munkásságát, de mely korszerűsége, sőt ,szükségénél fogva vonta magára gondoskodá­sát: t. i. az irói tulajdon ügye hazánk­ban. Már e’ kisded ’s művelőit oly rosz­­szul jutalmazó irodalomban is vannak esetei a’ legszentebb tulajdon, az ember legnemesb erői által szerzett tulajdon sérelmének , addig halasztassék-é a' dolog törvényes ellátása, mig egyes érdemesek az irói jószág e’ bi­­tangsága által orvosolhatatlan kárt vallanak ? A’ Kisfaludy társaság úgy hit­te, hasznos szol­gálatot teend a'* hazai irodalomnak, ha ez ügyre a’ törvényhozás védelmét kéri, 's az országosan együtt volt Karok- és Rendekhez folyamodva, törvényjavaslatot mellékelvén fo­lyamodásához , melyet minden nemzetek e­­beli törvényhozásai és főleg saját viszonyaink

Next