Múlt és Jövő, 2010 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3. szám
• Haraszti György • A SZÁZKILENCVEN ÉVES ÓBUDAI ZSINAGÓGA zsidó család lakta Óbudát, köztük 42 házbirtokos, akik később már földet, szőlőt is vásárolhattak. Az óbudai zsidók között sok volt a kereskedő, az iparos és a mesterember: szabó, cipész, szűcs, kesztyűkészítő, pék, gombkötő, rajzoló, festő, üveges, aranyműves. Az utóbbiak külön céhet is alkottak. Üzemek, manufaktúrák alakultak. Az óbudai születésű Goldberg(er) Ferenc (a későbbi Goldberger dinasztia megalapítója) példáját követve, számos bevándorolt zsidó is alapított kékfestőműhelyt. 1828-ban már 12 kékfestőmester dolgozott Óbudán. A zsidó közösség tagjai közül így nagyszámú alkalmazott — mester és munkás — dolgozott főként a textiliparban. (A 19. század elején az óbudai zsidóság nem csupán az ország legnagyobb közössége volt — 1822-ben 4000 katolikus sváb és 3210 zsidó élt a településen —, de sokáig kibocsátója annak a vállalkozó-kereskedő rétegnek, amely később Pest kereskedelmi és ipari életének első zsidó generációjához tartozott.) A zsidóság a mai Fő tér környezetének kis, zegzugos utcáiban szétszórtan élt. A kereskedelmi élet központja a Flórián tér és az átmenő forgalmi út, a Hauptgruste (Fő út, további korabeli nevei: Felső Fő utca, [ Obere Haupt Landtrade, Mitten Garde, Donau Zeile, Juden Gaue [Zsidó utca — a Nagyszombat utca és a Serfőző utca között], ma: a Nagy Lajos királyról elnevezett Lajos utca) és környezete volt. Előbbi mentén a kocsmák, vendéglők, míg az utóbbi mentén az üzletek létesültek. A Lajos utcában épült meg a 163. szám alatti telken a mostani zsinagóga helyén a második zsinagóga is, mivel az első már erősen düledezett. Özv. gr. Zichy Péterné 1746. január elseji 20, illetve özv. gr. Zichy Miklósné 1765-ös kiváltságlevelükben már engedélyezték a zsinagóga újraépítését és megnagyobbítását. Ezt megerősítette az 1766. január utáni új birtokos, a kamara Grassalkovich kamaraelnök által kibocsájtott (1766. március) új kiváltságlevele is, megengedve hogy az óbudai zsidók romos zsinagógájukat (״ Synagogam suam rumosam”21) újra felépíthessék, de előírva, hogy a tervezetet a hivatalnak előbb bemutatni kötelesek. A gyülekezet Buda egyik tekintélyes építészét, a céhmesteri tisztséget viselő, brünni születésű Matheus (Máté) Neupauert (1719 körül — 1792) bízta meg az új zsinagóga felépítésével. A szerződést 1767 januárjában kötötték. Az első zsinagóga épületéről a második zsinagóga építési szerződése csak annyit mond, hogy eredetileg jó anyagból, mészkőből és már