Múlt és Jövő, 2022 (33. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 2. szám
2022/2 • Louise 0. Vasvári • KÍSÉRT A MÚLT rá, hogy a férfi Shakespeare-idézetekkel udvarolt neki. Jámbor gondosan megkomponálta a nyilvános imidzsét, és ebbe nyilvánvalóan beletartozott az is, hogy újra és újra elmondta azokat a nagyközönségnek szánt történeteket, amelyeket az újságok is lehoztak róla. Ám valójában az amerikai emigrációban töltött élete ennél sokkal komorabb volt. Ahogy azt Daniel Webster, a Philadelphia Enquirer zenekrttkusa írta 1997-ben Jámbor nekrológjában, a hollywoodi játékfilmbe illő élete [volt], a Sunset Boulevard című film Norma Desmondjához sokban hasonló, sajnos a szereplő utolsó évtizedeit is beleértve, amiket tönkretett az érzelmi zűrzavar és a végső, öregkori demencia. ” Jámbor 1933-ban ment férjhez Patai Imréhez, akinek a családi hátteréről nem szól a memoár. Patai neve azonban megtalálható számos 1910-es évekbeli újságcikkben, amikből kiderül, hogy a férfi sok tehetséggel megáldott ösztöndíjas diák volt az erdélyi Déván, mindemellett tehetséges zongorista, és egy irodalmi pályázaton is indult egy franciából készült fordítással. Később Budapesten gépészmérnökként végzett, és 1924-ben saját céget alapított, amit aztán a Philips megvásárolt tőle. 1929-ben ő volt az első, aki technikai doktorátust szerzett Magyarországon, a disszertációja a rádiózásról szólt, és az 1920-as évek végétől egészen 1943-ig számtalan tudományos cikket publikált. Még 1942-ben is képes volt arra, hogy új gyárat alapítson egy amerikai—magyar banktól szerzett kölcsönből, de aztán az üzletét elkobozták, és azt a felszabadulás után sem tudta visszaszerezni. Jámbor 1938-ban indítja a memoárját, amikor ő már Európa-szerte ismert és jelentős zongoraművész volt, és öt éve Patai felesége. A házaspár addigra Hollandiába költözött a férfi munkája miatt, és miután kitört a háború, a német invázió is itt érte őket. Mivel magyar állampolgárok voltak, ezért megengedték nekik, hogy visszatérjenek Magyarországra a holmijukkal együtt, de pénzt nem vihettek magukkal. Ekkor történt, hogy Patai naplóírásba kezdett, és szenvtelen tudományossággal rögzíteni kezdte, mi történik a társadalommal háborús időkben. Jámbor a memoárjában a saját családja történetéről sem árul el semmit, amiképpen a háború előtti zenei képzéséről sem. Valójában tipikus zsidó polgári családba született, amelynek tagjai alig várták, hogy asszimilálódhassanak az első világháború után felemelkedőben lévő városi középosztály kozmopolita világába. Az apja tehetős üzletember volt, aki a háború kitörésekor feltehetően már nem élt, ugyanis Jámbor egyszer sem említi vagy nevezi meg őt. Édesanyja, Riesz Olga maga is Zeneakadémiát végzett. 1901 -es diplomakoncertjéml, ahol Bachot adott elő, a Zenevilág azt írta, hogy „jól, de kevés erővel ” játszott. 1902-ben Riesz már évnél volt, és egy elegáns zeneiskolát vezetett egészen az 1930-as évekig, amint azt az alábbi hirdetés is mutatja 1918-ból (a reklám különféle verziókban még több mint húsz évig futott a lapokban). A Jámbor család, amint az jellemző volt a korabeli művelt polgárság, a Bildungsbürgertum köreiben, nagy hangsúlyt fektetett a családtagok intellektuális és zenei képzésére. Az édesanyjánál tanulni kezdő jámbor zenei csodagyerek volt, akit Magyarországon később olyan tanárok tanítottak, mint például Kodály Zoltán. Amint arra Judit Frigyes is kitért 1994-es, Jews and Hungarians in Modern Hungarian Musical Culture (Zsidók és magyarok a modern magyar zenei kultúrában) című tanulmányában, a nyugati művészi zene — azaz Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Brahms és Wagner zenéje, röviden: a német zene — szemben állt a magyar stílussal, de végül mind Bartók, mind Kodály elfogadta, hogy az a magyar kultúra szerves része. A két háború J. RIESZ OLGA KŐSZEGI SÁNDOR-FÉLE zeneiskolában a beiratások naponta délelőtt 10—12-ig és délután 8—6-ig. V* Andrássy út 66. Telefon: 117-64. Hirdetés a Színházi Élet-Színházi Hét 1918/38. számában Jámbor az édesanyjával az 1930-as években (Forrás: USHMM 2000.155) • 62 •