Múlt és Jövő, 2022 (33. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 4. szám
• Louise 0. Vasvári • CSALÁDI MIKROTÖRTÉNETEK ÉS A 20. SZÁZADI MAGYARORSZÁG TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 2022/4 Kepes György/George Kepes, Munkácsi Márton/Martin Munkácsi, Kertész Andor/André Kertész) szabadúszó fotográfusi karrierbe kezdett, ám tőlük eltérően igen gyorsan életre szóló és már-már elképzelhetetlen szakmai hírnévre tett szert Franco falangista Spanyolországában, és ez a hírnév az új demokrácia idején is vele maradt. Ennek a hírnévnek az volt az ára, hogy új identitást kellett kreálnia magának: homályban kellett hagynia családja eredetét, és különösen nem szólni arról, hogy az anyját deportálták. Ilyen értelemben János emigrálásának története nem sokban különbözik Hábermann Aladárétól, aki — mint azt már említettük a tanulmány elején — úgy halt meg, hogy egyetlen szót sem szólt lányának a múltjáról. Nem világos, hogy Gyenes beszélt-e a lányának származásáról, de a sok-sok cikkben és rövid életrajzban, ami élete során a spanyol és a magyar sajtóban megjelent, nem tesznek róla említést — vagy inkább úgy mondanám: gondosan kerülik az említését. így például a Real Academia de la História (Királyi Történettudományi Akadémia) honlapján szereplő részletes életrajza sem tesz említést a származásáról.49 Hasonlóképp, Gervai András 1998-as kötetében 50 — amelyben harminchárom kivándorolt magyar szerepel, és ahol a legtöbben azok közül, akik a két világháború közt emigráltak, zsidó származásúak — a Gyenessel készített interjúból ezt a részletet gondosan kihagyták, bár Hitlert megemlítik, és azt is, hogy Gyenes hisz istenben. Ezzel szemben Gyenesnek azt a gyakran ismételt mondását, amivel a legjobban szerette humorosan jellemezni magát — ״joy feo, católico, y sentimental” (״ csúnya vagyok, katolikus és szentimentális”) — rendszeresen idézte tőle sok-sok spanyol forrás. (Ez egyébként egy idézet Ramón del Valle-Inclántól, a spanyol 98 [UNK]-as generáció nagy drámaírójától.) Fiatalkorában Kaposváron János az apjától kezdett zenét tanulni, aki azt remélte, csodagyereket faraghat belőle. Amikor azonban világossá vált, hogy zenészként nem lesz olyan sikeres, mint az apja, ráadásul meg is bukott néhány tárgyból középiskolában, villanyszerelő-tanoncnak adták. A városban akkoriban már több mint féltucat olyan fotóstúdió működött, amelynek zsidó tulajdonosa volt. A tizennégy éves fiatalembert hamarosan elcsábította az új technológia, és kísérletezni kezdett a fényképezéssel. 1928-ban drasztikusan megváltozott az élete, mivel szülei elváltak, és tizenhat évesen Győrbe költözött édesapjával. Ekkor döntött úgy, hogy fényképészetet fog tanulni, és tizennyolc évesen Budapestre ment, hogy munkát keressen. Egy történet szerint Jánosnak úgy indult be a karrierje, hogy 1929-ben lefényképezte Simon Böskét, az első ÁlL<< Hungáriát a győri vasútállomáson, amint épp Párizsba tartott a MLnt Európa-versenyre, amit aztán meg is nyert.61 Ennek eredményeképp Gyenes állást kapott egy szórakoztató hetilapnál, a Színházi Eletnél, ahol 1930 és 1937 között dolgozott, és ez idő alatt több száz képet készített Bécs és Budapest színházi, zenei és társasági életéről.62 Szeretett szórakoztató anekdotákat megosz Gyenes János tizenéves hegedűművészként (Fernando Olmeda: Gyenes. El fotógrafo del optimismo.) Kodály Zoltán és Bartók Béla a harmincas évek elején (Juan Gyenes / Együd Árpád Kulturális Központ Vaszary Képtár / OSZK) 76 •