Múltunk – politikatörténeti folyóirat 40. (Budapest, 1995)
2. szám - Szemle - Horváth Miklós: Maléter Pál életrajza (Föglein Gizella)
Horváth Miklós könyvéből egyértelműen kirajzolódik, hogy Maléter Pál a "választás kényszereivel nem 1956 őszén találkozott először. A vele kapcsolatban 1956-ban és a későbbiekben is használt kifejezések és minősítések - "kétkulacsosság", "árulás", "átálló", "megbízhatatlan" - azt a nagyfokú bizonytalanságot, félinformáltságot, félreértéseket, vagy inkább tudatos, illetve ösztönös "csúsztatásokat" tükrözték, amelyek arról tanúskodnak, hogy hol légüres térben mozgott, hol egyszerre több tűz közé került. Az olvasó megtudhatja, hogy Maléter életében (családi körülményeiben, szakmai-közéleti pályáján) több korrekció, választási kényszer következett be. Melyek voltak ezek a fordulópontok? A francia eredetű, nemesi származású ősök utódja, aki a Felvidéken konszolidált polgári körülmények között nevelkedett, a Trianon utáni időkben ifjú emberként választás elé került: marad szülőföldjén és hazájától szakad el, vagy hazájába megy és szülőföldjétől szakad el. Ez utóbbit választotta. Orvosi pályára készült szülői kívánságra, végül Ludovikát végzett katonatiszt lett. 1945 őszén önként belépett a kommunista pártba. Az "ötvenes években" viszont titokban egyházi szertartással is megkötötte második házasságát, miután a kor feloldhatatlan ellentmondásai családjában súlyos válságot okoztak és első házassága felbomlott. A mindaddig hivatásos katonatiszt 1956. november 2-án honvédelmi miniszter lett. A több választási kényszer és korrekció első és felszínes megközelítésre szinte kínálja a leegyszerűsítő és sztereotip minősítések lehetőségét. A nem egyszer ellentmondásosnak tűnő választások mögött azonban valójában nagyon is konzekvens értékrend, gondolkodás és szemléletmód húzódott meg. Maléter Pál családi indíttatása és személyesen megélt tapasztalatai alapján - már jóval 1956 előtt - eljutott a mindvégig következetesen vállalt belső értékrendjéig, melynek két alappillére a nemzeti elkötelezettség és a szociális elkötelezettség volt. Maléter Pál ezen értékrend mindkét pillérét nélkülözhetetlennek tartotta, fontosságukat ítélve a fenti sorrendben, számára azonban mindvégig egymást feltételezve, harmonikusan kiegészítve. A nemzeti elkötelezettség vezette, amikor a katonatiszti pályát választotta, amikor 1944-ben szovjet fogságba kerülve vállalta a Hitler-ellenes partizán tevékenységet, amikor 1956-ban vállalta a harcot a szuverén, Kelet és Nyugat felé egyaránt semleges, független Magyarország megteremtéséért. Maléter Pál egyidejűleg kommunista volt, s ezen meggyőződésében ugyancsak a nemzeti felemelkedés eszméjét kívánta szolgálni, a pártba való belépésétől kezdve. 1956 őszén többször kifejtette: "Nagy Imre kommunista, ő is az, és támogatja a 'nemzeti kommunizmus' megteremtésében." A független Magyarországért harcol, és Nagy Imre mellett áll. (120., 136. o.) Személyes, egyéni tragédiája az volt, hogy a XX. századi történelem e két alapelv harmóniáját csak ritka, kivételes pillanatokban adta meg. A valóság e két alapelv egyikének vagy másikának szinte végletes kizárólagosságát te-