Múltunk - politikatörténeti folyóirat 61. (Budapest, 2016)
2016 / 2. szám - VILÁGHÁBORÚ - ÁTALAKULÁSOK - F. Dózsa Katalin: Az első világháború hatása a polgári erkölcsök, a női szerepek és az öltözködés érdemi változásaira
F. Dózsa Katalin: Az első világháború hatása a polgári... a dolgozó nő számára munkaruhát találjanak ki, a divat már szép csöndben megalkotta és elterjesztette: ez az öltözék nem más, mint a kosztüm - szoknya, kabát és blúz. 1890-től kíséri a divatot, és már egy emberöltő után leszögezhető, hogy ez a viselet mindig kényelmes, praktikus és szép.”48 A háború és a divat A háború és a divat egymással ellentétes fogalmak. Békében élve úgy képzeljük, hogy a háború minden ilyesféle kedvtelést azonnal leállít. Se új ruha, se társasági összejövetel, se vigasság. A valóság azonban megcáfolja ezeket az elképzeléseket, az első világháború idején is, amikor az első megdöbbenés után lassan kezdték megszokni a haza határain túl folyó háborút. 1915-1916 telén minden rétegben ismét megélénkült a társasági élet, mégpedig hazaszeretetből, legalábbis a Társaság című lap szerint „Magyarországon egyetlen emberfia sem jár lehorgasztott fővel. Ezt kifelé is tőlünk telhetően és a legaprólékosabb részletességgel dokumentálni hazafias kötelességünk.”49 A frontra menő fiatal fiúk kávéházakban mulatva búcsúztak szerelmeiktől, a front borzalmaitól egy-két hétre hazatérő, szabadságot kapott katonák pedig felejteni akartak. A háború második, harmadik évére az „Egyszer élünk, használjuk ki!” hangulat felerősödött. A fiatalok mulatókba, táncos helyekre jártak, és vidám, színházi előadásokra. A leghíresebb magyar operettet, a Csárdáskirálynőt is 1916-ban mutatták be Budapesten. A háború első hónapjaiban egyszerűbben, puritánabban illett öltözni. Nem magyar példa, de jellemző a korhangulatra, hogy a kislány Marlene Dietrich szép hosszú szőke haját, amelyet ünnepi alkalmakkor mindig laza hullámokba fésültek, most állandóan szoros copfba fonták.50 Édesapja eleste után 69 48 Max von Boehn, i. m. 175. Max von Boehn a 19. század divatját ismertető könyvének végén írta le ezeket a sorokat. Egy dologban azonban a neves kultúrtörténész tévedett: a kosztüm nem 1890-ben jelent meg, csak akkor vált széles körben elfogadottá. 49 Társaság, 1916/7. 135. 50 Marlene Dietrich: Tietek az életem. Zeneműkiadó, Budapest, 1985. 18.