Munka, 1961 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
BECKL SÁNDOR Számadás az újesztendő hüszöbén Minden vonatkozásban rendkívül jelentős esztendőt hagytunk magunk mögött. Mind hazánk belső életében, mind nemzetközi téren sokat haladtunk előre. A szocialista világrendszer — hazánk, a Magyar Népköztársaság is — tovább erősödött, befolyása a világ sorsának alakulására tovább növekedett. A marxizmusleninizmus eszméi újabb győzelmeket arattak. Az 1960-as esztendő jelentős több szempontból is. Mint ismeretes, dolgozó parasztságunk nagy többsége ez évben ismerte fel a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségszerűségét, rendkívül nagy jelentőségét és választotta ennek alapján önkéntesen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás felemelkedést biztosító útját. Ma már az ország szántóterületének háromnegyed részén szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik, és az új szövetkezeti gazdaságok napról-napra erősödnek. A parasztság egyes rétegeit szétválasztó korlátok egyre inkább ledőlnek, gyors tempóban jutunk közelebb az egységes szocialista parasztság kialakításához. Jelentősen kibővült a népi hatalom bázisa, tovább szilárdult a munkás-paraszt szövetség, proletárdiktatúránk alappillére. A parasztságnak az új út választásához segítséget adott a munkásosztály szilárdsága és következetessége, a párt helyes politikája iránt megnyilvánuló bizalom. Ma már minden feltétel biztosított ahhoz, hogy a még szükséges szervezési munkát rövid időn belül befejezve, az új termelőszövetkezetek megszilárdításával a legközelebbi еду-két esztendőben befejezést nyerjen a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ezzel a mezőgazdaságban olyan anyagi erőforrások alapját vetjük meg, amelynek eredményei három-négy év múlva többszörösen térülnek vissza és szilárd alapot biztosítanak a termelés folyamatos növekedéséhez, végső soron a dolgozók életszínvonalának további emeléséhez .Ле jelentős az 1960-as esztendő azért is, mert hároméves tervünk befejező éve és egyben a második ötéves tervünk előkészítésének esztendeje is. Bár még végleges adatok nem állnak rendelkezésre, de már megállapítható, hogy a hároméves terv legfontosabb adatai a tervezettnél kedvezőbb eredményekről tanúskodnak. A népgazdaság a terv időszakában jelentősen fejlődött és ennek eredményeként számos fontos feladat teljesítésének elősegítésére nagyobb anyagi eszközök is álltak rendelkezésre. Az ipari termelés a tervezett 22 százalékos növekedés helyett 40 százalékos lesz, a mezőgazdasági termelés is többel növekszik, mint a tervezett 12 százalék. A tervezett 6 százalék helyett 9 százalékos az egy keresőre jutó reálbér növekedés. A tervidőszakban olyan fontos intézkedések történtek, mint a pedagógusok, az orvos-egészségügyi dolgozók, tanácsi alkalmazottak, erdőgazdasági dolgozók, kutatók béremelése, a nyugdíjak emelése, a családi pótléknak a tervezettnél korábbi emelése stb. Jelentős előrehaladást tettünk a munkaidő csökkentésében is, elsősorban a nehéz fizikai és az egészségre ártalmas munkakörökben. A beruházásokból jelentősen nagyobb hányad szolgálta a lakosság szociális, egészségügyi és kulturális viszonyainak javulását. A tervidőszakban a lakosságnak mintegy 86 százalékát vontuk be a társadalombiztosításba az 1957 évi 62 százalékkal szemben. Az oktatás igényeinek kielégítését a tervezett 3500 helyett 4000 általános iskolai tanterem segíti. Az eredmények egyértelműen és világosan bizonyítják, hogy pártunk gazdaságpolitikája helyes, dolgozó népünk felemelkedését szolgálja. A terv legfőbb célkitűzéseit teljesítettük, illetve túlteljesítettük. Népgazdaságunk a hároméves terv időszakában jelentősen és alapjában véve helyes irányban fejlődött. A fejlődéssel együtt növekedett a dolgozók életszínvonala. Fejlődésünk azonban nem volt mindenütt egyenletes és a helyes célkitűzések végrehajtásánál akadtak hiányosságok. Ezekre hívták fel a figyelmet pártunk Politikai Bizottságának határozatai, a SZOT Vik. teljes ülése, valamint a szakszervezetek kongresszusai is. Mint ismeretes, a termelékenység növekedése terén nem sikerült elérni azt az arányt, amit szerettünk volna, nem kielégítő a termelékenység növekedésének üteme. Egyes alapanyaggyártó iparágak termelése elmarad a feldolgozó iparágak fejlődésétől. Elmaradtunk export tervünk teljesítésével is. A beruházásoknál nem mindenütt érvényesül az ésszerűség és gazdaságosság. Helyenként egyes gazdasági vezetők a névgazdasági és egyéni vagy vállalati érdek egyeztetése helyett a népgazdasági érdek elsődlegességét nem biztosítják. De hiányosságok mutatkoznak az állami-, terv- és munkafegyelem betartásában is, ami megnyilvánul például a normákkal kapcsolatos állami határozatok laza kezelésében, vagy a prémiumok felhasználásában. A minden területen történő takarékosságot előíró minisztertanácsi határozat is egy kissé a feledés homályába borult az utóbbi időkben. Sőt, egyes helyeken már a nagylábon élés jelei is felütötték fejüket. Abban, hogy a gazdaságpolitikai elvek következetes megvalósítása a mindennapok gyakorlatában nem tökéletes, a gazdasági vezetési módszereknek az általános fejlődési témpótól történő elmaradása az oka, s az, hogy nem minden gazdasági vezető végzi munkáját kellő elvhűséggel, állhatatossággal és felelősséggel. A magyar szakszervezetek a párt politikája alapján működve részesei az eredményeknek, és érzik a felelősséget a hiányosságokért is. A szakszervezeti szervek minden szinten igyekeznek tőlük telhetően maximálisan segíteni a fogyatékosságok felszámolását, és azért fokozottan támogatják a gazdasági vezetőket javaslataikkal, bírálatukkal, ellenőrzésükkel. Segítséget adnak ahhoz, hogy a problémák megoldására átgondolt, határozott, célratörő és gyors intézkedéseket dolgozzanak ki. A szakszervezetnek ezeknek a helyesen megállapított intézkedésekre, a végrehajtására mozgósítani kell a dolgozókat a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom, az autómozgalom szélesítésére. Második ötéves tervünk végleges kidolgozása pártunk VII. Kongresszusának irányelvei alapján még nem fejeződött be. Szakszervezeteink részt vettek és a továbbiakban is közreműködnek előkészítésében. Az első év célkitűzései azonban azt mutatják, hogy továbbra is