Munka, 1965 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
A JUBILEUMI ÉV KÜSZÖBÉN jeles esztendő köszöntött ránk. Az idén tölti be 20. évét hazánkban a nép hatalma, ez évben fejezzük be második, és alapozzuk meg a harmadik ötéves tervünket. Húsz éve népünk a maga ura, a maga sorsának irányítója. Olyan mély társadalmi forradalom részesei vagyunk, aminek jelentőségét általában értjük ugyan, de részleteiben belátni csak az egész társadalmi út megtételével lehet. Hiszen a szocialista forradalom nemcsak az egyes magyar dolgozó gazdasági, politikai, jogi kiszolgáltatottságát szüntette meg, hanem olyan politikát is szült, amely a nemzetet emelte fel az emberiségért, annak jövőjéért küzdő haladó erők sorába. Soha nem látott tekintélyt és megbecsülést vívott ki ezzel a sokat szenvedett és sokszor félrevezetett magyar népnek. Csábít a gondolat, hogy sorra vegyük azokat a tényeket, amelyek mutatják a megtett utat, az elért eredményeket. Annál is inkább, mert sokan hajlamosak rá, hogy a kötelezettségeiket valamiféle minimumhoz, jogaikat pedig a maximumhoz viszonyítsák. Ennek azután nem is lehet más eredménye, mint az, hogy sem a sikereinket, sem a teendőinket nem látják, nem ítélik meg helyesen. Pedig milyen nagy utat tettünk meg. Népünk minden becsületes fia egyenlő, szabad tagjává emelkedett társadalmunknak. Nemcsak a romokat takarítottuk el, hanem új hazát teremtettünk, amelyben az értelem és az egymás iránti megbecsülés szelleme foglalja el mindinkább a neki illő helyet. De ha csak a szemmel látható változást veszi is észre valaki, szembetűnő mind hazánk, mind népünk gazdagodása, épülése. A szocializmus, a kommunizmus ragyogó távlatai, mely felé haladunk, megköveteli azonban, hogy erőinket, tehetségünket mind okosabban és célszerűbben állítsuk népünk szolgálatára. És ezt nem lehet egyszer s mindenkorra megoldani, ezt a szüntelen harc és munka során kell újra és újra megvalósítani. Ünneplés közben sem hanyagolhatjuk el feladatainkat, munkánk mérlegének a megvonását, hogy helyes célokat jelölhessünk meg. Ezekben a napokban tárgyalta meg dolgozó népünk az 1965. évi tervet, pártunk ezzel kapcsolatos útmutatásait, kormányunk intézkedéseit. Mindezekben az a felismerés tükröződik, hogy bár terveink lényegében megvalósultak, a termelés gazdaságossága, jövedelmezősége nem megfelelően alakult. Nem biztosította mindenben az igények kielégítését. Ezért pártunk és kormányunk a hibák felszámolását, a harmadik ötéves terv és eddigi eredményeink szilárd alapjainak a megteremtését állította elénk az új esztendőben feladatként. A tervben megjelölt reális célok pedig lehetővé teszik azt is, hogy egész gazdasági rendszerünk fontos problémáit megoldjuk, illetve annak megoldásához hozzáfogjunk. Teendőinket csak a termelés magasabb színvonalú szervezettsége, a fegyelmezett munka és a legteljesebb takarékosság biztosítása esetén végezhetjük el. Nagy felelősség hárul mindezekkel kapcsolatban a két évtized során hatalmassá fejlődött szakszervezeti mozgalomra. Ezekről tárgyalt a december végi ülésen a Szakszervezetek Országos Tanácsa is. (Ismertetésére a következő számban visszatérünk.) A felszabadulási versenyben a most folyó szakszervezeti választások eszmecseréin, majd pedig a szocialista brigádok képviselőivel tartandó tanácskozáson a figyelmet is ezekre a kérdésekre összpontosítjuk. Megteszünk mindent, hogy az eddiginél jobban érvényesüljön dolgozóink alkotó ereje, hogy a bürokrácia, a szűklátókörűség, a könnyelműség, és a tunyaság ne fékezze gazdasági életünk fejlődését. Tudjuk, hogy vannak jogos igények, amelyek kielégítése húzódik, de kizárólag azért, mert nem teremtettük meg hozzá a szükséges gazdasági alapokat. Ezért értünk egyet a most megjelent intézkedésekkel. Mi elvárjuk, hogy a munkahelyeket átgondoltan, jól vezessék. És elvárjuk a fegyelmezett, a pontos munkát a munkásoktól is. Erről a két évtized alatt sokat beszéltünk már. Mégis akad munkás vagy vezető, aki még ma sem értette meg, hogy mulasztása, felületessége, önzése az anyák, a gyermekek helyzetének javítását nehezíti, vagy új kórház, iskola, lakás felépítését, a szocializmus építését késlelteti, termelvényeink jó hírét rontja le. Alapvető kötelességünknek tartjuk, hogy minden dolgozó embert megvédjünk, ha vele szemben igaztalanul járnak el. Ezt tesszük a jövőben is. De nem védelmezhetjük azokat, akik népüket, munkástestvéreiket rövidítik meg puszta hanyagságból, vagy rosszindulatból. A szocializmus nagyon vonzó lényege: az egyén helyét a társadalomban a végzett munkája szabja meg. Ennek érvényt kell szerezni. Úgy is, hogy a jó munka méltó elismerést kap, és sógorság, komaság alapján senki se kapjon érdemtelenül elismerést vagy felmentést hibája következményeitől, és úgy is, hogy aki csak saját önös érdekét hajszolja, rosszul dolgozik, minden tekintetben érezze annak következményét, a kevesebb keresetben éppen úgy, mint a kevesebb megbecsülésben. A világ szervezett dolgozói is azt várják tőlünk, hogy a szocializmusért folyó harcban kivívott győzelmeinket megszilárdítsuk, hatását új sikereink révén kiterjesszük, mert a mi sikereink a haladás, a béke ügyét erősítik. Amikor tehát az új esztendőben köszöntjük a magyar szervezett dolgozókat és kívánunk sok boldogságot egyéni életükben, kifejezzük azt a hitünket, hogy nem kímélik erőiket népünk feladatainak megoldására irányuló munkájukban. Ezt kívánja személyes érdekük, népünk boldogulása, de az egész emberiség boldogulása is. 1