Munka, 1975 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám
lóan a kereskedelmi, a tanácsi, az ipari szolgáltató vállalatoktól, a ktszektől és tsz-ektől is kell kérni anyagi támogatást és társadalmi összefogást a gyermekintézmények létesítéséhez! A kerületi tanácsoknál ugyanis jelentősek az e területekről érkező gyermekelhelyezési igények. Szükséges volna továbbá, hogy minden vállalat olyan arányban viselje a költségeket, amennyi munkaerőt foglalkoztat, függetlenül attól, hogy férfiakat, vagy nőket alkalmaz. Területi fejlesztést ! Célszerűnek látszik a gyermekintézmény hálózatfejlesztés fővárosi szintű koordinációjának megteremtése. Alapos indokok sürgetik ennek létrehozását. Az óvodás korú gyerekeknek 1970- ben 76, 1973-ban 84, 1974-ben 85 százaléka részesült óvodai ellátásban. Nagyszerű eredmények ezek, de még mindig 4600 óvodás rekedt kapun kívül a fővárosban. A zsúfoltság cseppet sem csökkent. Ugyanis 100 férőhelyre 124 gyerek jut Több kerületben az elutasított gyerekek száma kétszerese például a rendelkezésre álló helyeknek. Az óvodák fenntartási költségei jelentősen emelkedtek az elmúlt évek során, a normatívát majdnem kétszeresen meghaladják jelenleg. Egyre nehezebb az önálló lakással nem rendelkező és így különféle szociális problémákkal küzdő, három műszakban dolgozó szülők gyerekeinek hetes óvodában való elhelyezése. A fővárosban jelenleg csak egy tanácsi és nyolc üzemi óvoda működik ebben a formában. Nagyon indokolt lenne a hetes rendszerben működő óvodák számát növelni. A lakótelepeken épülő szociális létesítmények lemaradnak, későn lépnek be, amiatt a tanácsok kényszermegoldásként lakásokból, tantermekből és egyéb helyiségekből kénytelenek voltak 1500 óvodai férőhelyet kialakítani. Jelentős mértékű volt a szanálás — ez különösen a XIV. kerületi lakókat sújtja igen érzékenyen ... A kerületek ellátottsági színvonala erősen eltér egymástól. Megoldást az hozna, ha a vállalatok teherviselései kiegyenlítődnének, a pénzeszközök új felosztásával és várható növekedésével felszámolhatók lennének a hátrányos kerületek problémái, s egyúttal érvényesülhetne a területi elv. Az volna a célszerű, hogy ne elsősorban a vállalat telephelye szerinti kerületben, hanem a lakótelepen épülnének a gyermekintézmények. A csöppségek így otthonukhoz közelebb kerülnének, s nem kellene a városon keresztül-kasul cipelni őket kora hajnalban és késő este. Mekkora jótétemény volna ez a szülőknek, s gyermekeiknek egyaránt minden elv megvalósítható, csak legyen, aki érvényt szerez neki. Az SZBT és a KISZ közös védnökségében épülő CENTENÁRIUM lakótelep építésének szervezése során az SZBT társadalmi úton megszervezte az érdekelt vállalatok körében, hogy az összegyűjtött 12,6 millió forintból a tanácshoz átutalva két, 150/100 férőhelyes óvoda, illetve bölcsőde épüljön meg. Eredeti program szerint 100/60-as épült volna. Valaki vette a fáradtságot, s azt tette, ami a paraszti észjárás szerint is logikus. De vajon akad-e más építkezéseknél hasonló, a közügyért küzdeni akaró ember. Az ilyen sorsdöntő lépéseket nem lehet a jövőben csak a véletlenre bízni, ehhez szervezett keretek szükségesek. A fővárosi szintű koordináció megvalósítása elősegítené az ipari üzemek és lakótelepek tényleges igényeihez alkalmazkodó gyermekintézmény telepítését és csökkentené az egyes kerületek és területek közötti különbséget. Biztosítani kellene annak feltételeit, hogy a területi elv és az egyenlő tehervállalás jobban érvényesüljön, mert így kívánja a fővárosi családok jól felfogott érdeket, mindehhez azonban központi intézkedések szükségesek. Újvári Tiborné A társadalmi munka forintjaiból épült Ezüstfenyő téri óvoda külső képe. Budapest XI. kerületében az Őrmezei úti lakótelepen Délutáni pillébe a társadalmi munkafelajánlásokból épült óvodában 27