Állami gimnázium, Munkács, 1911
E tornász kirándulás egyénenkint 22 kor. 50 fillérbe, összesen: 999 koronába került, mely összeghez segély- és vegyes kiadások cimén 566 korona 14 fillérrel a kirándulási alap járult. Kabáczy Mihály, tornatanár. 6. Kirándulás az Aldunára. — 1912. jun. 1—8. — Főgimnáziumunk az elmúlt tanévben egy régi szép tervét valósította meg, amidőn tanulmányi kirándulást rendezett az Aldunára. A gondosan és körültekintéssel elkészített programm azonban egyúttal felölelte az útba eső történelmi nevezetességű városokat is, s így a terv egy nagyszabású 8 napos kirándulássá nőtte ki magát. A kirándulást dr. Tárczy Károly készítette elő, ő tervezte és vezette, kisérő tanárok pedig a nm. vk. min. urnák 65956—1912. sz. máj. 15-én kelt rendelete alapján dr. Jankovics József, Román József és Szántó Soma voltak. A tanári testület azzal is újítani kívánt, hogy a kirándulás leírására nyílt pályázatot tűzött ki, melyre több munka érkezett be. Ezek között a legjobb volt a Bohner Endre VII. o. tanulóé, akinek dolgozatát némi változtatással az alábbiakban közöljük: Van-e kedvesebb ábrándja a fiatal léleknek, mint az utazás? Kizökkenve a mindennapi munkából elindulni egy ismeretlen világ felé s látni a fejlett kultúra alkotásait, gyönyörködni a természet évezredes csodáiban?! Hozzá még mindezt tanulótársaink körében, tanáraink kalauzolása mellett! Ez a hő vágyunk valósult meg végre, midőn június elsején reggel a szülők és diák barátok kendőlobogtatásai s az ősi diáknóta hangjai mellett elindultunk hosszú utunkra. Egy ideig még a búcsúzás fájó érzelmeinek s a diáknóta hangulatának engejtjük át magunkat, majd az elmaradozó állomások figyelése közben fesztelen jó kedv tör ki mindnyájunkon, s az idő oly gyorsan halad, a benyomások oly gyorsan követik egymást, hogy észre se veszszük, amikor megérkezünk Debreczenbe, a magyarság ősi fészkébe. Már a vasútnál akad látnivaló: a máv gépműhely hatalmas vasszörnyetegjeivel, a körülöttük folyó munkával, melynek megtekintése után falusi jellegű utcákon át visz a villamos a hatalmas palotasorokkal szegélyezett főtérre. Az ellentétek lepik meg az embert itt is. A gummikerekű kocsik mellett ott hajt a civil ökrösszekerével, s a korzó elegáns közönségében el-el vegyül egy „zsiros paraszt" ki mélységes megvetéssel néz le mindenkit, aki nem debreczeni. Az öreg „Rákóczi" zúgva veri az ötöt, s mi levett kalappal, borongó áhítattal lépünk be a históriai nevezetességű nagytemplomba, ahol a szabadságharc kimenetelére nézve oly fontos detronisátiót kimondották. Lélekemelő látvány mögötte a Csokonai szobor, mely előtt egy kis ünnepséget rögtönöztünk, ugy róttuk le hálánkat a bor és szerelem ihletett lantosa iránt. Mily különös játéka a sorsnak! E lángeszű ifjúnak szobra, kit életében csak csalódás és mellőzés ért, ime emelt, büszke homlokkal néz arra az intézetre, mely egykor kitiltva világgá kergette. Történelemi levegője van az ősi kollégiumnak is, mely századok óta erős fellegvára a magyar kulturának. A gazdagon felszerelt gyűjteményeken s híres könyvtáron kivül minden hely emlékezésre intett s eszünkbe jutatta a letűnt szép időket, a nagybotosok korát, a hires „tudós professor Hatvanit" s több más eredetiségét a régi debreczeni diákéletnek. Az ősi kollégium várt kitűnő vacsorával, melyet katonás tempóban fogyasztottunk el. Mindnyájunk hálájának Szántó Soma tanár úr adott kifejezést, a midőn meleg szavakkal mondott köszönetet Karai Sándor igazgató úrnak a magyaros vendégszeretetért. Első állomásunk kellemes benyomásai s a felcsigázott képzelet hamar feledtették velünk a vasúti kocsiban töltött nehéz éjszakát, melyet diák leleménnyel igyekeztünk kényelmessé tenni.