Állami gimnázium, Munkács, 1913
A rúdugrás I. csapatában első Kovács E., második Paulik J., a II. csapatban első Malcher S., második Kopcsay Gy. Eredmény 280 cm. (Malcher S.) A súlydobás győztesei: Malcher S. és Nagy K. A legnagyobb távolság 103 méter (Malcher S.) A birkózás győztesei Nagy B., Iván M., Kopcsay Gy. és Opekár G. A szertornából úgy a korláton, mint a nyújtón Repay J. találtatott a legjobbnak. Utána a korláton második lett Puskás B., harmadik Bárdos B. . A nyújtón második helyezett Bárdos B., harmadik Kopcsay Gy. 70 egész- és két féldijas tag után tagsági díjból és 890 K. büntetés pénzből begyült 80.40 K. Hátralék 61.50 K. Kiadás 79 IC. Készpénz: 10-40 K. A Koncz Rudolf, Szilágyi Sándor és az intézet tornatanárából alakult biráló bizottság dijazás tekintetében való ítélkezését lásd az »Ösztöndijak és jutalmak« rovata alatt. Kabáczy Mihály, tornatanár. 7. Kirándulás a Tátrába. 1913. junius 19-27. Amint a dátumról is látszik, egy olyan kirándulást fogunk az alábbiakban ismertetni, amelyet még a mult tmévben rendeztünk, de technikai akadályok miatt arról a tavalyi Értesítőben már nem számolhattunk be. A kirándulásnak tulajdonképen az volt a célja, hogy a Tátra természeti szépségeit megismerjük, a nagy körültekintéssel összeállított programm azonban az idő teljes kihasználásával az útba ejthető városokat és történelmi nevezetességű helyeket is felölelte, s így az eredménye az lett, hogy e nyolc nap alatt Felsőmagyarország legnagyobb részével is megismerkedtünk. A kirándulást dr. Torcsy Károly tanár készítette elő, ő tervezte és vezette, kísérő tanárok pedig a nm. v. és k. min. urnák 93107—1913. junius 9-én kelt rendelete alapján dr. Jankovics József Mihály és Édes Jenő voltak. A tanári kar a gyakorlatban már bevált álláspontját követve, a kirándulás leírására a résztvevőket hívta fel. A leírások közül alább közli a legjobbat, mely a »Munkács« c. politikai hetilapban is megjelent 1913. évi julius 13-án. Kirándulásunk a Tátrába. Erre a kirándulásra már biztató emlékekkel indultunk el. Az Alduna fenséges panorámája, az erdélyi és délvidéki nagyvárosok zsibongó élete, s általában tavalyi utunk kedves emlékei elevenedtek meg lelkünkben, mikor a hajnali órák szürke ködében elhelyezkedtünk a vasúti kocsiban. Feledve az elmúlt év fáradalmait, néhányunknak úgy tűnt fel, mintha a tavalyi utunkat folytattuk volna. Mennél inkább elmaradoztak mögöttünk az állomások, annál fenségesebb, határozottabb körvonalakban bontakoztak ki előttünk a Kárpátok ormai, sejtetve velünk előre is a természeti szépségek hatalmas arányait, melyekkel az alkotó oly bőkezűen áldotta meg észak Magyarországot. Már Kassán, első állomásunkon, tapasztaltuk, hogy a kirándulás rendezése tökéletes technikai kivitel szempontjából egy cseppet sem fog a tavalyi mögött maradni.