MunkaerőPiac, 1994 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1994-11-01 / 1. szám
I. évf. 1. szám A pénzkeresők lapja 1994. november Paktum Lapzártakor érkezett a hír, hogy a kormány elkészítette a társadalmi-gazdasági megállapodás (TGM) tervezetét. A dokumentumot azonban nem hozták nyilvánosságra, mondván: előbb megküldik az érdekvédelmi testületeknek. Ezzel újabb fordulatot vett — közkeletű elnevezéssel — a paktum sorsa. Még a nyár derekán, az Érdekegyeztető Tanács ülésén Horn Gyula kormányfő jelentette be, hogy október végére az érintett felek tető alá hozzák a megállapodást. Nyomatékul hozzátette, hogy kormánya stílusváltást akar elérni a társadalmi párbeszédben, s nem kíván a szociális partnerek megkérdezése nélkül róluk dönteni. Szó esett akkor még a terhek megosztásáról és a paktum aláíróinak önmérsékletéről is. Az ÉT résztvevői érteni vélték az üzenetet: legyen előbb megállapodás, azután szó lehet az 1995. évi költségvetésről is. Alig múlt el a nyár, szeptember végén még nyilatkozgattak a magas felek a paktumról, de már látszott, hogy október végéig nem lesz abból semmi. Sőt, mondták néhányan, talán egyáltalán nem is lesz. Mintha közbeszóltak volna a politikacsinálás nagy dramaturgjai, s a határidők kitolódásából azt lehetett kikövetkeztetni, hogy előbb legyen meg az 1995. évi költségvetés, aztán lehet paktumot kötni. A (pénzügyi) kormányzat ilyenformán megjutalmazza a jókat. Mondani sem kell, hogy ez a fordulat nem nagyon tetszett a szociális partnereknek. A szakszervezetek meg is üzenték, hogy ebből nem kérnek, így jött el a november. Közben néhány szakember is megvizsgálta a kérdést, s arra a megállapításra jutottak, hogy nem lehet minden társadalmi-gazdasági problémát belevarrni a paktum zsákjába. Szűkebbre kell vonni az egyezség határait és tárgyszerű javaslatokat kell a megállapodásra egyébként kész felek asztalára tenni. Megszólalt Horn Gyula is, aki az év végi dátum megjelölésével jelezte a kormány kompromisszumkészségét. Körülbelül itt tartott a paktum előtörténete, amikor lapzárta idején közhírré tétetett: kész a paktum tervezete. Szemfüles tudósítók — vélhetően hivatásos kiszivárogtatók segítségével — a birtokukba jutott dokumentum alapján azt is megírták, hogy a tervezet szerint a munkavállalók „a megállapodás hatálya alatt tartózkodnak a központi nyomásgyakorló eszközök alkalmazásától”, vagyis a paktum aláírói nem szerveznek sztrájkot. Ha a tervezet elkészítői ezt komolyan gondolják, akkor meglehetősen nehéz elhinni, hogy az ÉT november végén sorra kerülő, többnapos plenáris ülésén a felek közelebb kerülnek a megállapodáshoz. Nem mintha egy sztrájkolós ország volnánk, de egy igazi munkabeszüntetés megszervezésére szinte alig képes szakszervezetek is „csak”s két dolgot nem tudnak manapság a tagságukkal elfogadtatni: lemondani a sztrájkjogról és a reálbérek megtartásáról. A többi — ahogy mondani szokták — stimmel. (Horváth) Nehéz béralku előtt kevesebb lesz a munkahely és vékonyabb a boríték Munkahelyek várható további megszűnéséről, valamint a reálbérek jövő évi csökkenéséről megjelent vezetői nyilatkozatok és szakértői előrejelzések a korán jött őszi szeleknél is jobban lehűtötték a munka világát. A pénzügyi és a munkaügyi kormányzat legutóbbi megnyilatkozásait felidézve, megkértük az ipari és kereskedelmi, valamint a földművelésügyi tárca politikai államtitkárait, hogy mondják el véleményüket. — Megalapozottak azok a jóslatok, amelyek a munkaheyek számának csökkenését érzik? Hogy látják a helyzetet a szaktárcánál? — kérdeztük Soós Károly Attilától, az IKM politikai államtitkárától. Sajnos, úgy tűnik, hogy ez elkerülhetetlen. Ilyen mértékű állami túlköltekezés mellett, ami ellen egyébként a pártok felléptek, bár nem különösebb eredménnyel, tovább romlik a foglalkoztatás. Magasak a hitelkamatok, azai nagyon komoly következményekkel fog járni a munkaerőpiacon. Emellett vannak még olyan nem hatékony munkahelyek is, amelyeknek a megszűnése nem elkerülhető. Ezért kellene több vállalkozást csinálni, de sajnos ebben sem tudjuk elérni, amit szeretnénk. — Elképzelhetőnek tartja a versenyszférában, hogy állami beavatkozás hatására a reálbérek csökkennek? — Önmagukban elkerülhetetlenek bizonyos korlátozások. Az a baj, hogy azok hatása a költségvetési szektorban nem érvényesül majd eléggé. Ilyen korlátozások mellett valószínűleg bekövetkezik a reálbérek csökkenése. — Ezek szerint számítani lehet rá, hogy az év eleji béralkuk során a munkaügyi kapcsolatok megfeszülnek? — Bízom benne, hogy sikerül ezt a helyzetet mindannyiunk érdekében békésen levezényelni. Ugyanis nincs miből finanszírozni a túlfogyasztást. Nem lehet minden évben három milliárd dollárral eladósodni. — A pénzügyminiszter úr egy nyilatkozatában szóba hozta a sztrájkok lehetőségét is. A tárca vezetői is számolnak ilyen konfliktusokkal? — Reméljük, hogy nem lesznek jelentősebb munkabeszüntetések, s az iparban sikerül elkerülni a sztrájkokat. H. L. : Ha egy magáncég a nyereségéből jobban fizetett alkalmazottakat tud tartani, és ez számára megéri, ugyanakkor olyan önkorlátozást kell bevezetnie, ami a kiegyenlítésre hat, akkor ez visszafoghatja azokat a fejlesztéseket, amelyre viszont nagy szükségünk volna — jelentette ki Kis Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) politikai államtitkára. Nyilvánvaló ugyanis, ha a prosperáló magáncég önkorlátozás címén befagyasztja a béreket, akkor az az erő fog onnan elmenni, amelyik az eredményt produkálta. Ez így működik. A mezőgazdasági termelésben nincs sztrájkhelyzet, míg az élelmiszeriparban az árualapok hiánya miatt sokkal inkább elképzelhető ekkora feszültség — mondotta az államtitkár. A kapacitások jelentős része kihasználatlan, és mennek az árualap után, ugyanis piaci lehetőségek volnának. De azt is hozzátette, hogy a kapacitások túlméretezettek, s amíg a megfelelő nagyságrendet nem érik el, ami természetesen munkahelyvesztéssel is jár, addig a feszültség nő. A termelésről szólva Kiss Zoltán kiemelte, hogy a támogatási alapok rendelkezésre állnak jövőre, méghozzá nagyobb volumenben, mint az idén. A termelők tehát hatékonyabb támogatásban részesülnek, és kiegyensúlyozottabb piaci viszonyokra számíthatnak. Sőt, olyan értékesítési árfelhajtó erő is szerepet kap, ami a termelőket pozitívan érinti, s természetesen a fogyasztónál fog lecsapódni. De ebben még az előző kormány munkája is szerepet játszik. Sztrájkhelyzet kialakulásának a lehetőségével számolni kell — hangsúlyozta Kis Zoltán, de egyáltalán nem öröm, ha egy szakszervezet ezzel fenyegetőzik. Ha volna sztrájk, az az ország destabilizációját is maga után vonná, és nem biztos, hogy egy ilyen megszorított költségvetés mellett 1995-ben egy sztrájkmozgalom esetlegesen nem jelentene-e komoly belpolitikai feszültséget. Az Európai Unióhoz való gyorsabb csatlakozásról is szól a történet, el kell tehát dönteni, mit akarunk. Lehet sztrájkolni, mehetünk egymásnak, leállíthatjuk az ország életét, s elvegetálhatunk még 2-3 évig. Azután mindenki fogja a batyut és, mint a lengyelek csinálták ezelőtt 10 évvel, elmennek üzletelni. Aki tud megél, aki nem, éhen fog halni. S még egy megjegyzés a bérbefagyasztásról: ha megtörténik, kevesebb bevételt jelent ez az államkasszának is. Az sem szerencsés, ha a kormányzat részéről hangzik el olyan kijelentés, amellyel szinte sztrájkhangulatba hozzák a munkavállalói oldalt. Azért sem kellene ezt tenni, mert a társadalmi-gazdasági megállapodás (TGM) nem biztos, hogy megszületik az idén. Ee az ágazati egyeztető tanácsoknál születnek eredmények, miként az Érdekegyeztető Tanácsban is. Legalábbis az agrártárca területén ez a tapasztalat, s olyan feszültség nincs, ami a további tárgyalásokat, párbeszédet megakasztaná, s az együttműködést veszélyeztetné. H.Gy. Kétszázezer munkavállaló tartott figyelmeztető sztrájkot 1991 decemberében A sztrájkjogra és annak gyakorlására vonatkozó szabályokat az 1989. évi VII. törvény állapítja meg, összhangban a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával és a Magyar Köztársaság (akkor még Magyar Népköztársaság) által megerősített egyezményekkel. A törvény alkotói és véleményezői is abból indultak ki, hogy a társadalmi, gazdasági stabilitás érdekében a sztrájk a „végső eszköz” legyen. Ezért a törvény meghatározza a sztrájk feltételeit, valamint egyik leglényegesebb elemeként azt az előzetes egyeztető eljárást („lehiggadási szakasz”), amelynek kötelezően meg kell előznie a tényleges sztrájkgyakorlást. Már a törvény előkészítésében részt vevők is csak halványan emlékeznek a törvény létrejöttének körülményeire. Érdemes talán felidézni, hogy több egymásnak feszülő álláspont összevetése mellett formálódott 1988 őszétől 1989 tavaszáig e jogszabály szövege. Vitatkoztak róla kormánytisztviselők és szakszervezeti vezetők, jogászok és politológusok. S ma is folynak viták a sztrájkról, mint az egyik legalapvetőbb munkavállalói jogról. Mi történt az elmúlt öt évben? Sok sztrájkfelhívásról hallottunk, sztrájkbizottságok alakulásáról és 50-80 közé tehető a jelentősebb, számon tartott sztrájkok száma. Sok-e ez vagy kevés? Megterhelték-e a sztrájkok a társadalmi, gazdasági életet? Mit tettek a törvényre hivatkozással a gazdaság szereplői? Megállapítható, hogy a törvény ötéves élettartama alatt a ténylegesen megvalósult sztrájkokat a társadalom és a gazdaság képes volt elviselni. Sok esetben a gazdaság szereplői bírósághoz fordultak a sztrájkkal kapcsolatos vitáik eldöntéséért. Elmondható, hogy a törvény kereteit a bírósági gyakorlat még rugalmasabbá és emberibbé tette. Mit hozhat a következő öt év? A gazdaságban végbemenő változások nyomán a munkaügyi konfliktusok várhatóan feszültebbé válnak. Az adekvát tulajdonosi magatartás erőteljesebben lép fel a munkavállalói érdekek érvényesülése ellen. Alapjaiban inog a Magyarországon alkalmazott és jól, rosszul működő kollektív szerződéses rendszer. Egyre több kétely kíséri az elmúlt években, főként az új Munka Törvénykönyve megalkotásával rögzített kollektív munkavállalói jogok és intézmények érvényesülését, illetve működését. Sokáig nem tartható fenn az érdekegyeztetési rendszer felülről — az Érdekegyeztető Tanácsból — indított impulzusokkal. Kérdés, hogy mindezek következtében szaporodnak-e az ún. gyárfoglalások, a kényszer erősíti-e a munkavállalók önszerveződését? Mi lesz a munkáltatók és a politikai hatalom válasza a következő évek sztrájktörekvéseire? Az elkövetkező sztrájkok megállapodásokat fognak-e eredményezni, erősítve az érdekegyeztetésbe vetett hitet vagy pedig a törvényi korlátok erősödnek? A sztrájktörvény elmúlt öt éve természetesen nemcsak ennek a törvénynek a története, hanem a társadalom, a gazdaság, a munkavállalói érdekérvényesítés története is. A piacgazdaság erősödésével növekednek az egyéni és a kollektív munkavállalóimunkáltatói alkuk tétjei is. E tétremenő viták, munkaügyi konfliktusok feloldásáért versengenek a korszerű érdekegyeztetési intézmények és a végső eszköznek tartott sztrájkok. Hogy melyik lesz a konfliktusok feloldásának tipikus módszere, az nagyrészt attól függ majd, hogy miképpen értékelik a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány az érdekegyeztetés intézményei által nyújtott lehetőségeket. dr. Hajdú Attila az MSZOSZ jogi irodájának vezetője Új munkaügyi tanácsadó központ Felvilágosítás német alapossággal Oml Elolvashatja, megnézheti, meghallgathatja bárki azokat az információs anyagokat, amelyekkel az Országos Munkaügyi Központ új tájékoztató helyiségeiben a látogatók rendelkezésére állnak. A közelmúltban a fővárosban Békásmegyeren és Szegeden megnyitott, Szolnokon pedig 1995 januárjában nyíló tanácsadó központok újszerű módon ismertetik a szakmákat. Vladiszatjev András főigazgató tájékoztatta lapunkat az új kezdeményezésről és a központok működéséről. A német munkaügyi minisztériummal régi kapcsolataink vannak. Eddig is nyújtottak segítséget, többek között a munkatársaink a helyszínen tanulmányozhatták a módszereket, amelyekkel a munkanélkülieknek, a pályakezdőknek tanácsot adunk. Ebben a németeknek óriási és igen alapos gyakorlata van. Az idén alapvető változás történt a kapcsolatunkban. Most ugyanis egymillió német márka értékben technikai segítséget kaptunk. Elhozhattunk több mint nyolcvan videofilmet. Olyan szakmákról szóló ismertetőket hoztunk be, a munkatársaink által megtekintett több mint négyszáz filmből, amelyek Magyarországon is megtalálhatók, keresettek és a technológiai körülmények is hasonlóak. Ilyenek például a különböző élelmiszeripari, kereskedelmi, szolgáltatásbeli és építőipari foglalkozások. Ezek közül egy sem esik távol a magyar gyakorlattól. Itthon szinkronizáltattunk valamennyit. Ha bárki bemegy a központjainkba, videón megnézheti, magnón meghallgathatja az általa kiválasztott szakmát, utána el is olvashatja a legfontosabb tudnivalókat a kollégák által készített írásos ismertetőből. — Önök ezzel orientálják az érdeklődőket, vagy rábeszélik egy szakmára? — Mi senkit nem beszélünk rá egy foglalkozásra, de le sem beszéljük az elhatározásáról. Viszont feltárjuk a lehetőségeket, amelyeket igen sokan nem ismernek. Általában az sem köztudott, hogy Magyarországon közel nyolcszáz szakma és legalább ötezer foglalkozás van. Mi nem pályaválasztási tanácsadót szervezünk, arra megvan az igen jól bevált intézményi hálózat. Abban szeretnénk segíteni a németeknél bevált módszerekkel, hogy minél kevesebb vargabetűvel érjék el céljukat az emberek. Nálunk mindenkinek lehetősége van alaposan megismerni azt a szakmát, amelyet elképzelt magának, de az is lehet, hogy felvillan előtte egy másik pálya is. A látogatók másik nagy köre, a munkanélküliek sajnos igen nagy táborából, a harmadik része pedig a pályamódosításra kényszerülők közül kerül ki. Sokféle oka lehet ugyanis a pályamódosításnak. Például az, hogy az illető eredendően rosszul döntött és csak a gyakorlatban döbben rá, hogy amit választott, nem az ő világa. De a leggyakoribb eset, hogy valakinek megszűnik a munkahelye, azonos szakmában nem tud elhelyezkedni és módosításra kényszerül. Vannak, akiknek megváltozik az egészségi állapotuk, ezért kényszerülnek új utakat keresni. — Az asztalon egy hatalmas mappa, a címe: Foglalkozási kézikönyv. Benne 632 foglalkozás rövid leírása. Ez vajon kinek szól — kérdem dr. Rodák Margit osztályvezetőt. — Az intézet munkatársaival készítettük, szigorúan ragaszkodva a KSH címszavaihoz. Hogy kik olvashatják? Valamennyi érdekelt elmélyedhet (Folytatás a 8. oldalon)