MunkaerőPiac, 1996 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1996-01-01 / 1. szám
L. oiaai iTiuiii Voldiurici JT V7 UI 1 / 1 L /IV V 7 £ 1 1 / 11 / l O ^4 fiatalok leginkább kiszolgáltatottak A foglalkoztatás összkormányzati feladat A privatizációs hullám, a csődeljárások, a közigazgatási reform és a költségvetési megszorítások hatására egyre szélesebb körben terjed a munkahely elvesztésétől való félelem. Megkértük dr. Garzó Lillát, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, hogy tájékoztassa lapunkat a foglalkoztatási helyzetről és a feszültségek csökkentésének a lehetőségeiről. - A foglalkoztatás helyzetét jelenleg nem látom annyira tragikusnak. A foglalkoztatottak létszáma ugyan az idén is valamelyest csökkeni fog, de azért lesznek még menekülési utak: még el lehet menni nyugdíjba, előnyugdíjba. Mivel tudjuk, hogy számos intézkedés lesz idén vagy jövőre - gondolok az államháztartási reformra, a nyugdíjkorhatár emelésére -, mindenképpen változások várhatók a foglalkoztatásban, erre nekünk fel kell készülni. A munkanélküliség kicsit másképp alakult az évek során, mint kezdetben gondoltuk, mert azt hittük, hogy strukturális munkanélküliség lesz, és azt kell elősegítenünk, hogy az emberek megtalálják a másik munkahelyüket. Ezzel szemben lett egy nagy piacleépülés és radikálisan csökkent a munkahelyek száma, ami azt hozta magával, hogy emberek sokasága beleragadt ebbe a munkanélküli létbe. A munkanélküliség átlagos időtartama ma már meghaladja az egy évet. Most lehet, hogy megváltozik valamelyest a munkaerőpiac. Megkezdődik a struktúraváltás és ezzel egy újabb réteg kerül ki a munkahelyekről. Beindul az államháztartás reformja, miáltal kvalifikált csoportok kerülnek be a hatókörünkbe. Úgy gondoljuk, hogy ők nem lesznek munkanélküliek, de nekik adni kell egy kis pluszlökést, segítséget, hogy másik munkahelyet találjanak maguknak. És ami továbbra is nehéz kérdés marad, az az ifjúság. Örülök, hogy külön szóba hozta a fiatalok helyzetét és kérem is, hogy egy kicsit részletesebben beszéljen erről, mert a hivatalba lépése után, éppen egy évvel ezelőtt, a lapunknak adott nyilatkozatában ezen a téren látott különösen sok tennivalót. Igen, mert itt egy sajátos problémával állunk szemben. Akinek eddig munkahelye volt, az védett volt, és volt menekülési útvonala is, mondjuk nyugdíjba mehetett. De akinek nincs munkahelye, az sokkal kiszolgáltatottabb másoknál. Ez mindenhol így van, és ezért különösen nagy probléma az ifjúsági munkanélküliség az egész világon. A fiatalokat nem védi a munkahelyi szakszervezet, nincs végkielégítés stb. Nem találnak munkahelyet, hiszen egyszerűen alig keletkeznek új munkahelyek, illetve ha keletkeznek, akkor az nagyrészt feketemunka. Nem is kell ecsetelnem, milyen tragédia az, ha egy fiatal úgy kezdi az életét, hogy feketén foglalkoztatott. A feketemunka, ha anyagilag előnyös is, növeli a kiszolgáltatottságot, mivel rendezetlen a társadalombiztosítás és az ilyen módon foglalkoztatott fiatalok jobban kriminalizálhatók mint az idősebbek, akiknek az élettereik már kialakultak. Tehát egyszerűen azon túl, hogy nincs munkahelyük, a tragédiájuk lehet, hogy elindulnak egy rossz pályán, és később ezen már nehezen tudnak változtatni. - Ugyanakkor most megszüntetik a pályakezdők támogatását. Nincs ebben ellentmondás? - Nincs, nem érzek ellentmondást. Azzal ugyanis mindenki egyetért, hogy a pályakezdők támogatása nem volt jó eszköz, mert nem a munkahely keresését segítette. A dolog úgy történt, hogy a fiatal kikerült az iskolából, bejelentkezett a munkaügyi hivatalba, akkor ott várakozott három hónapig, és utána automatikusan elkezdték folyósítani a segélyt. Aki igénybe vette, kapott háromnegyed évet az élettől, olyan időszakban, amikor inkább el kellett volna kezdeni nagyon intenzíven állást keresni, vagy átképeznie magát. Tehát azt hiszem, hogy inkább passzivitásra, mint munkahely keresésére késztette a fiatalokat ez a támogatási forma. Ebben nincs is általában vita. Többen persze úgy vélik, hogy ez valami szociális segítséget mégis jelentett a fiataloknak, ami igaz, de szerintem ezt a gondot nem munkaerő-piaci forrásokból kell megoldani. Ez a szociálpolitikának lenne a dolga, mert vizsgálni kell a rászorultságot is. Egyébként pedig támogatást csak azok kaphattak, akik legalább középiskolát végeztek. S nem ők a legproblematikusabb rétegek, hanem a nyolc általánost végzettek.A közelmúltban parlamenti törvény született a munkaügyi alapok összevonásáról. Hogyan működik az új munkaerő-piaci alap, és lesz-e pénz az idén a különböző munkaügyi feladatok ellátására? - Ugyanúgy lesz pénz, mint ahogy eddig is volt. Hogy ez az alap egységes lett, átláthatóbbá válik a felhasználás és hosszabb távon egységes működési rendet lehet kialakítani. Az idén azonban még az összevont alapok funkciói, feladatai nem változnak. Említette, hogy az idén nem várható a munkanélküliség növekedése és az összevont alapok lényegében változatlanul működnek. Mindezzel kalkulálva lehet azt mondani, hogy az állam továbbra is el tudja látni azokat a feladatokat, amit eddig ellátott? - Igen, mindenképpen megvannak rá a források. Főleg az alanyi jogon biztosított ellátás, mint a munkanélküli-járadék, a segély jellegű ellátások, ezeket természetesen továbbra is folyósítani kell, ezekben nem nagyon történt változás, illetve a pályakezdők segélye szűnik meg július elsejétől. Úgy tűnik, hogy az előnyugdíjat csak később fogja felváltani a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, és a többi ellátásra is ugyanúgy megkapták a megyék a forrásokat, mint ahogy tavaly megkapták. Én nem látok problémát a finanszírozásban. - Mit jelent a foglalkoztatás, a munkaerőpiac szempontjából az idei költségvetés, az adótörvények, illetve a bérmegállapodások? - Most először készítettünk úgynevezett foglalkoztatáspolitikai irányelveket, ami az egész kormány feladatait határozza meg, és nem csupán a Munkaügyi Minisztériumét. Természetesen a foglalkoztatáspolitika nem tudja az egész gazdaságpolitikát megváltoztatni, más pályára terelni, s nem is lenne helyes ilyen törekvés. Annyi „üzenete” azonban van ennek az irányelvnek, hogy a foglalkoztatáspolitika összkormányzati feladat és mindenkinek megvan ebben a maga felelőssége. Ma nincs igazából információnk arról, hogy mi történik az országban, hogy pontosan milyen módon játszódnak le azok a foglalkoztatási folyamatok aminek a végeredményét nekünk kezelnünk kell. Nem tudjuk, hogy mik a munkáltatók szándékai. Ehhez helyi érdekegyeztetések kellenének. Tehát egy ilyen mechanizmust mindenképpen fel kellene építenünk és javítanunk kellene az információs rendszert és a tervezést is. Kezdeti lépés, hogy meghatározzuk a kormány feladatait. Figyelemmel kísérjük a privatizációs vállalások teljesítését; megpróbálunk létrehozni egy közhasznú munkatanácsot; az állami projektekhez esetleg közmunkaalkalmak lennének hozzárendelhetők; az adókedvezmények - nem túl nagyok - azért megmaradnak. A vállalkozások fennmaradását és főleg a bővülését bizonyos szolgáltatásokkal, adminisztrációs terhek átvállalásával segíteni kell. A foglalkoztatási irányelvekkel egy aprócska lépés most megtörtént. Ennyi talán, és megpróbálunk felkészülni a következő évre, ami lehet, hogy keményebb lesz az ideinél. - Lehet azt mondani, hogy a szociálliberális kormány eddig hozott intézkedései kevésbé vették figyelembe a foglalkoztatási szempontokat, és most a ciklus második szakaszában várható, hogy ezek a szempontok jobban érvényesülnek? - Nem, nem erről szól a történet. Eddig nem történt igazán olyan lépés, ami nagy változásokat okozott volna a foglalkoztatásban. A Bokros-csomagnak nincs számszerűsíthető hatása pillanatnyilag a foglalkoztatásra, szerintem ezután lesz majd. És azért kell most lépést váltanunk a foglalkoztatáspolitikában, mert nagyobb és más típusú problémák jöhetnek. Köszönjük a beszélgetést. Horváth László Ganz Mávag Holding Kft. Elbocsátás és felvétel Az utóbbi évek gazdasági mélyrepülésének egyik súlyos esetét jelentette az egykori Ganz Mávag padlóra kerülése. Napjainkban - úgy tűnik - sikerül feltápászkodni az egykori óriásnak. A talpra állításra „ítélt” cég új neve Ganz Mávag Holding Kft., elnökvezérigazgatója Fitos Zoltán. - Pontosítok egy picit. A Ganz Mávag 1988-ban szétválással megszűnt, s 13 utódcég lett, melyből 7 jogutód. - Tudom, hogy butának tűnik a kérdés: mivel foglalkoznak? - Egyik jogutódja vagyunk a Ganz Mávagnak, körülbelül 25 százalékát örököltük minden tekintetben és átvettük a teljes gépgyártási profilt. Ami azt jelenti, hogy döntően beruházási javakat gyártunk: motorokat, áramfejlesztő aggregátorokat, úgynevezett blokk futóművet, kompresszort, vasúti hajtóműveket, vízturbinákat, olajbányászati fúróberendezéseket és atomerőművi gépészeti berendezéseket. - Mikor lettek holding? -1991. április 1-jén, és cégcsoportunkhoz 12 cég tartozik. - Ennek ön nemcsak elnökvezérigazgatója, hanem tulajdonosa is. - Az elmúlt évben kivásároltuk az ÁPV Rt.-től a részvények 91 százalékát, mint a dolgozókból és a menedzsmentből létrehozott konzorcium. - Nevezhetem önt egy magyar kapitalistának? - Nem. Én egy kicsit vitában vagyok mindenkivel, aki azt állítja, hogy a magánosítás egy csodaszer. Állítom: azzal, hogy tulajdonosok lettünk, én az égvilágon semmi mást nem csinálok, mint korábban, amikor ugyanúgy elnök-vezérigazgatója voltam a cégnek. Sajátomnak tekintettem akkor is - mégha azt is tudtam -, hogyha majdan meg akarjuk vásárolni a céget, a rendbetétel megemeli az értékét. Mi úgy gondoltuk, hogy egy fölfelé futó pályán lévő cég jobban kitermeli a magasabb vételárat, mint egy leszállóágon lévő. - Visszatérnék a kapitalistára... - Szerintem felejtse el, mert az én tulajdonhányadom nem jelentős. Mi egy olyan konstrukciót hoztunk létre, hogy a vezetők szerepe a pozíciójukhoz kötött. Az előnyök nem a tulajdonosi részesedésben, hanem a szavazati jogban jelennek meg. - Miért van erre szükség? -Azért, hogy irányítható legyen a cég. - Van önöknél kollektív szerződés? - Természetesen van, s mikor 1990-ben átvettem a vezetést, mi vezetők szorgalmaztuk, hogy működjön szakszervezet és erős legyen a dolgozói kollektíva. Sokkal egyszerűbb tárgyalni egy jól működő szervezettel, mint egy széthúzó, vitatkozó társasággal.Eddig minden gyönyörű, de tudnak-e például új munkahelyeket teremteni? Van-e erre lehetőségük, vagy leépítések várhatók? Csak differenciált választ tudok adni, mert tulajdonképpen az a helyzet, hogy ez a cégcsoport mintegy 3 milliárdos termelési értékkel, 800 fővel és 50 milliós nyereséggel dolgozik, mintegy 60-80 százalékban külföldre. A cégek között már akad, ahol olyan mértékű a növekedés, hogy van felvétel. Fizikai és szellemi egyaránt. A szellemi alatt fejlesztőmérnököt, magasan képzett munkaerőt értsen, ne adminisztrátort. Van veszteséges cégünk is, innen bizony muszáj elküldeni embereket. - Mekkora százalékot jelent ez? - Tulajdonképpen semmilyent, mert az elbocsátás és a felvétel kiegyenlítődik. Én különben szívesebben használom azt a kifejezést, hogy minőségi cserét hajtunk végre. - Béremelés? - Az elmúlt években is azt az elvet követtük, hogy az eredménytől függően engedtük differenciálódni a társaságainkat. Ebből adódóan a múlt évben 10 és 21 százalék között változott a bérfejlesztés. Egyébként most vezettünk be egy új ösztönzésibérezési rendszert. - Mit vár a jövőtől és ez természetesen hosszú távú jövőkép is lehet. - Mindenféleképpen azt, hogy a reorganizációban elért eredményeket meg tudjuk szilárdítani, növelni tudjuk a stabilitásunkat - mert még rengeteg likvidproblémánk van - és körülbelül 2000- re tervezzük azt, hogy tőzsdére visszük a céget. Veégh Ádám A postánál nincs leépítés A posta valamikor jó munkahely volt, biztos kenyérkeresetnek számított. Mára is megmaradt valamennyi a szakma régi fényéből. Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy egy biztos állás ma is nagy érték. Szabó Árpád, a Magyar Posta Rt. munkagazdasági főosztályának helyettes vezetője válaszolt a MunkaerőPiac kérdéseire. - Ha jól tudom, a Magyar Posta Rt. az utóbbi két-három évben - bizonyos kivételektől eltekintve - nem bocsátott el dolgozókat. - így van, s ha ez megtörtént az főleg a kézi kezelésű telefonkezelőket érintette, de ahol lehetőség volt, ott a dolgozók átcsoportosítással, átképzéssel továbbra is a mi állományunkban maradtak. Volt ahol - a törvény adta lehetőségek szerint - nyugdíjba mentek - esetenként korengedménnyel - olyan feltételek mellett, hogy annak költségeit a Matáv, illetve a Posta közösen vállalta a nyugdíjintézetnél. - Mondana valamit a kérdezett „ bizonyos kivételekről” ? - Ezek általában fegyelmi vétségek voltak, s igazgatóságonként 6-8-10 embert érintettek. Van viszont egy olyan tényező, amit sajnos munkaerő-gazdálkodási szempontból figyelembe kell venni. Mégpedig az, hogy tevékenységünket bizonyos normázási feladatként végezzük. Tehát belső szabályok szerint meg van határozva, hogy egy munkafolyamatnak mennyi az időráfordítása. Miután bizonyos postai szolgáltatásokban a forgalom csökkent, valóban előfordulhatott, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat részmunkaidőben foglalkoztattuk és a kampányszerű tevékenységeknél korlátoztuk a munkavégzési időhatárt. Mindezek figyelembevételével a teljes foglalkoztatás biztosítása mellett vagyunk. Szépen hangzik, de... - A részvénytársaság üzleti tervének egyik szempontja, hogy a forgalom, a bevétel és az eredmény alakulása mellett a foglalkoztatáspolitika is súlypontot képez. - Ha van ügyfél, nincs gond... - Az árak növekednek, de tudnunk kell, mi az a mérték, amit az ügyfél még el tud fogadni. De azt is figyelembe kell venni, hogy az élőmunka a legigényesebb és nekünk ezt az arányt kell egyensúlyban tartani. - Élőmunka. A Posta Rt. - mondhatnám azt is -feltalálta a spanyolviaszt, s megpróbálja újra feltámasztani az egykori postamesteri hálózatot a kistelepüléseken. Hol tart ez a kezdeményezésük? Bizonyos esetekben ez a jövő útja és ennek a szervezése még nem fejeződött be. De ha belegondol, ez is munkahelyteremtés, még akkor is, ha a postai tevékenységet ellátó ember más jövedelemforrással is rendelkezik. V. Á. Privilégium a munka? Aggodalomra okot adó jelenség, hogy a munkanélkülieknek mintegy kétharmada nem tud visszakapaszkodni a munkaerőpiacra és tartósan munkanélkülivé válik. Lassan megérlelődik a felismerés, hogy igen komoly társadalmi-szociális kihívással állunk szemben. Hiszen súlyos kérdéseket vet fel, ha a kereső korú népesség, köztük a pályakezdők is, több százezres tömegben ki vannak rekesztve a munkából. „Egy olyan társadalom víziója merül fel előttünk, ahol privilégiummá lesz a munka és tömegek számára egy alacsony eltartottsági lét a lehetséges jövő” - írja dr. Gayer Gyuláné abban a kis könyvben, amelyben beszámol egy, a tartós munkanélküliek körében végzett vizsgálatról. Tanulságos lehet, hogy a vizsgálatot olyan településeken végezték, ahol munkanélküli-egyesületek működnek és a Nonprofit Vállalkozásokért a Népjóléti Szférában elnevezésű alapítvány korábban valamilyen gazdasági tevékenységet kezdeményezett, így Hajdúböszörményben kistermelők mezőgazdasági termelvényeinek piacra juttatásában, nyugdíjasok tüzelőjének házhoz szállításában vettek részt munkanélküliek az alapítványtól kapott teherautóval. Baján vegyesipari javító szolgáltatáshoz, Gyöngyösön takarítóbrigád működéséhez, Miskolcon és Dunaújvárosban számítógépes könyvelési programok vállalásához, Kunszentmiklóson faipari szolgáltató tevékenységhez nyújtottak segítséget. A vizsgálat igyekszik feltárni, hogy kikből, milyen életkorú, képzettségű, szociális helyzetű emberekből tevődik össze a tartósan munka nélkül maradók tábora. Sokat megtudunk arról is, hogy milyen tudati és érzelmi változások kísérik az életpálya eme megbicsaklását. A következtetések levonásában azonban óvatos a könyv szerzője, ami talán érthető is. Ennek ellenére jó szívvel ajánlhatjuk a Tartósan munkanélküliek vizsgálata 6 településen címmel megjelent könyvecskét vállalati munkaügyi vezetőknek éppenúgy mint a munkaközvetítőknek és a szociális munkásoknak.