Munkás, 1907 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

1907. január 6. kínai kulik után kiabáljon, hogy kínai kulikat hozathasson Magyarországba, mert hát a kínai kulik éhbérért dolgoz­nak. Ezek a szegény emberek, akik Kínában most az éhínséggel küzdenek, hozzá vannak szokva már a legnagyobb nyomorhoz és a magyar feudálisok ezt a nyomort ki akarják használni, egyéni érdekükben kiaknázni, amint kiaknázták eddig a magyarországi nép nyomorú-­­­ságát önző céljaiknak. Mert hazugság az, hogy ők a magyar népnek jóakarói,­­ a dolgozó magyar nép érdekeit a szí­­­­vükön viselik. Ők azt keresik, hol ta- t láthatnak éhbérért dolgozó igavonó rabszolgákra. Ebből a célból tartottak­­ a temesmegyei nagybirtokosok Temes­váron értekezletet hétfőn, amely alka­lommal abban állapodtak meg, hogy a­­ részükre is kinai kulik legyenek im-­­­portálva s ezért hét uradalom már­­ elő is jegyeztette magát. Most csak­­ az hiányzik, hogy a kormánnyal ki­mondassák a kulik hozatalát. A kulikat­­ tehát majd behozzák, hogy így kény-­­ szerítsék még inkább a magyar munkás népet a kivándorlásra, így akarják elő- ' készíteni a talajt a régi korban fennállott ' rabszolgaság vissza állítására. A feudá-­­ lisok bizonyára már megfeledkeztek­­ Dózsa György idejéről... Megyei értekezletek és párt-­­ gyűlés. Mig a burzsoá világ a kará-­­ csonyi napok alatt öröm ünnepet ült, fitogtatta uj téli ruháit a templomokban, biharmegyei, jásnagykunszolnokmegyei­­ és erdélyrészi elvtársaink dolgoztak.­­ Nagyváradon és Szolnokon megyei értekezletet, Kolozsváron pedig párt­­gyűlést tartottak. Elvtársaink nem tanú­­í­kodtak kínai bulik behozataláról, tuli-­­­pánvásárról és ily dolgokról, hanem­­ tanácskoztak azon, hogy a munkásság­­ művelődése és szervezkedése által a­­ fennálló cudar gazdasági állapotokon­­ változtatni lehessen. Továbbá, hogy az ál­talános választói jog kivívásával a nép gaz-­­­dasági erősödését elő lehessen mozdítani­­ és a kiváltságos osztály — magának s vindikált egyeduralmát megtörni. Mivel pedig tudnivaló, hogy minden harczhoz pénzre is van szükség, a biharmegyei­­ értekezlet kimondotta, hogy az ipari munkások Nagyváradon, valamint vidé­ken 4 fillér pártadót tartoznak fizetni, a nagyváradi földmunkások pedig 2 fillért. Úgy a megyei értekezletek, vala­mint az erdélyrészi pártgyűlés jól sike­­­­rült. A határozati javaslatok értelmében,­­ melyek az értekezleteken és gyűlésen elfogadtattak, hozzáláttak most már elv­társaink kétszeres erővel a munkához, hogy a szocializmus igazságai fokról­­fokra mielőbb diadalt arathassanak. A kultúráért. Előbbi lapszámunk­ban már megemlékeztünk arról, hogy az eszéki városi tanács az ottani mun­­kásképző-egylet részére a színházat át­engedte, hogy néhány tudományos elő­adást tarthassanak benne s ezáltal a munkásság művelődését, tudományos kiképzését elősegítse, a tudományokban való jártasságot előmozdítsa. Az első előadás múlt hó 17-én már mégis tar­tatott, mely alkalommal a színház zsú­folásig megtelt hallgatókkal. Dacára, hogy az előadáson csakis belépőjegy­­gyel lehetett részt venni, nem tartotta vissza a munkásságot az előadáson való részvételtől. Sőt még az úgynevezett „intelligencia“, az uri-osztály is nagy számban volt képviselve az előadáson. Az előadást, mely meglehetősen szociális színezetű volt, az uri-osztály is erősen megtapsolta s mint hírlik, a további előadásokon az uri-osztály még nagyobb számban óhajt részt venni, a­mi annak a jele, hogy az eszéki intelligenciának van érzéke a tudomány iránt és nem tekinti a szociális igazságokat oly ferde szemekkel mint a magyar burzsoázia, mely gőgjében, buta büszkeségében és hatalmi mámorában a munkásság el­­tiprásánál egyebet ismerni nem akar. A bányaigazgatóság folytatja „munkáját“. A dunagőzhajózási tár­saság pécsi bányaigazgatósága kiválasz­totta az időt, mikor álljon bosszút a bányamunkásokon, mikor fossza meg őket munkájuktól, keresetüktől, kenye­rüktől. Az igazgató nem tudta elfelej­teni a munkások azon bátorságát, hogy a legutóbbi nagy sztrájk után szervez­kedni merészeltek s a munkások ezáltal összetartva, nem engedtek táborukon rést ütni, nem engedték keresetüket redukálni, hogy éhbérrel elégítsék ki őket, mint kielégítették azelőtt. Az első terv az volt, hogy szétrobbantják az egyesületet. Nem sikerült. Most, hogy a bányatulajdonosok segítségére sietett Andrássy Gyula gróf és a bányamun­kások egyesületét feloszlatta, hozzáfogott a bányaigazgató is a „munkához“. Szer­dán reggel több bányamunkásnak fel­mondatta a munkát. Délután ismét fel­mondatott egynek, hogy 14 nap múlva mehetnek. Dencz Miklósnak pedig fel sem mondottak, hanem egy­szerűen megtiltották neki a bányába való leszállást, azonnal ott kellett hagynia a munkát, azért, mivel mint csoportvezető merészelte kérni, hogy vegyék fel azt a javítási munkát is, melyet végzett. Sőt a bányatelepi irodában meg is akarták verni Denczet. Tehát a tél közepén szórja­­ ki az igazgató a munkásokat a mun­kából. A munkások erre azzal feleltek, hogy Pécs­ és Mecsek-Szabolcs bánya­telepeken beszüntették a munkát. A munkások nem hajlandók a munkát addig felvenni, míg társaikat újból fel nem veszik munkába. Hát ki izgatja, ki kényszeríti a bányamunkásokat strájkba?! Ki idézi elő a munkások elégedetlen­ségét?! Erre feleljenek most azok a szájhős tulipános vitézek, akik a mun­kások­­terrorizmusa“ ellen ordítoznak folytonosan. Tanulhatunk hamburgi elvtár­­sainktól. Németországi elvtársaink előrehaladása ismeretes az egész világ munkássága előtt. Ők mutatták meg más országok munkásainak is, miként kell harcolnia a munkásságnak, hogy jobb, emberiesebb állapotokat teremt­hessenek maguknak. Ők tanították meg azonban a munkásság millióit arra is, hogy mi a legfőbb kelléke a munkás­­mozgalom szilárdságának: a művelődés s az ebből folyó önismeret, öntudat. Hamburgban, ahol a németországi mun­kásság legerősebb szervezetei vannak, nagyszabású palotát építtettek maguk­nak a munkások, melyet vasárnap avat­tak fel és adták át rendeltetésének. Az ünnepi beszédet Bebel Ágoston, a né­metországi elvtársak világhírű vezére tartotta. Hogy a palota méreteiről, nagy­ságáról fogalmat alkothassunk magunk­nak, meg kell említenünk, hogy a ham­burgi munkások összes egyesületei eb­ben az épületben vannak. Vannak benne továbbá külön olvasó szobák, nagy könyvtár­terem, melyben 18 ezer kötet könyv van elhelyezve. Továbbá egy nagy gyűlésterem, melyben kétezer em­ber ülve kényelmesen elfér. Ezenkívül másik nagy terem értekezletek számára. Az összes helyiségek gőzfűtésre, villany­világításra vannak berendezve. Az épü­let másfél millió márkába került. A mi magyar mágnásaink nem áldoznak ennyit a kultúrára, hanem versenyis­tállók fenntartására és szeretőkre igen. Mikor a bő csuda szorul. Tudni­való, hogy a munkásság az leginkáb, mely eped a tudományért, hogy tudo­mány szomját kielégíthesse. Ezért az ország minden részében most már arra törekednek, hogy munkásiskolákat ál­lítsanak fel s egyes tudományosan kép­zett, szabadon gondolkozó embereket kérnek fel előadások tartására. Hallga­tóságban hiány nincs, mert a munká­sok nagy tömegekben jelennek meg ilyenkor minden előadáson, hogy ta­nulhassanak. Kassai elvtársaink is meg­kezdték az előadások rendezését, ami szemet szúrt a papoknak és ellenmoz­galmat indítottak, úgy, hogy a kassai katolikus körben ők is ciklust nyitottak általános titkos választási jog törvénybe iktatva nincs. MUNKÁS 5

Next