Munkás, 1917 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-13 / 2. szám
XX. évfolyam. Pécs, 1917. Január 13, szombat, stárr^ ELŐFIZETÉSI ÁR Egész évre 7.20 Fál évre . . 3.60 Kegyed évre 1,60 Egy flóra .. . .60 Egyes szám éra 14 fillér. Szociáldemokrata politikai hetilap, a szervezett ipari, földművelő- és bányamunkások pécsi fia Mindennemű pénzek, levelek és egyéb küldemények a „MUNKÁS“ szerkesztőségében Zrinyi utca 13. címre küldendők. Felelős szerkesztő : MAGYAR JÓZSEF. Kiadja: ::: A pécsi szociáldemokrata pártszervezet. Szövegoldali hirdetéseket nem közlünk. A hirdetési rovatban közölt hirdetések díja tarifánk szerint számittatik. — Hirdetéseket csak perisatéli délelőtt 9 óráig veszünk fel. A Szerkesztőség, kiadóhivatal és a szociáldemokrata párttitkárság telefonszáma 541 közlönye. » A két császár hadparancsot adott ki a minap abból az alkalomból, hogy az ellenség elutasító választ adott kormányaik békeajánlatára. E két hadparancs nem tartalmaz kisebb dolgot, mint azt, hogy az immár harmadik éve folyó háborút folytatni kell tovább, a győzelemig, mivel, a két uralkodó fölfogása szerint a konok ellenséget most már csakis a teljes legyőzetéssel lehet békére kényszeríteni. Mi szeretjük meghagyni mindenkinek a szabad véleménynyilvánítását és különösen meg is kell ezt tennünk akkor, amikor olyan tényezőkről van szó, akik nem jönnek hozzánk engedelmet kérni. Bátorkodunk azonban a két hadparancs okfejtésével vitába szállni, annál is inkább, mivel előző véleményünk sem volt más, mint a mai és mivel mi nagyon jól ismerjük a nép hangulatát, fölfogását a háború és béke kérdésében. Tudjuk, hogy a népek ma már mindenütt a béke mellett vannak óriási többségben és a megindult békeakciónak A népek érzik szörnyű vérveszteségüket, érzik a végpusztulás hangos viharának közeledtét, ha még tovább is csorgatni kénytelenek vérüket, veszni, pusztulni javaikat, sok évszázadokon át nagy munkával felépített kultúrájukat. Mi lesz !zsináljunk? Ausztriában, amióta a szerencsétlen Stürglk eltűnt a politikai élet színteréről, egymást követik a kormányválságok. Különösen mióta az uralkodóváltozás is lejátszódott, nagy odaát a cserebere, tisztogatás: a személyváltozások lavinaszerűen zúdulnak egymásra. Legutolsó és legfeltűnőbb volt a külügyi vezetésben történt változás. Burián mint külügyminiszter menesztve lett és jött helyébe Cernin gróf, a volt bukaresti követ. Ez utóbbi változás annál érdekesebb, mivel éppen akkor állt be, amikor a béke ügye legjobban vajúdott, a legvárakozástelibb ügyként állt a politikai élet homlokterében. Szóval Ausztriában a már több éve tartó parlamentnélküli kormányzási éra után mintha tisztulni kezdene a helyzet és átalakulni a rendes, parlamentáris kormányzati rendszer útjára. Ott végre belátják talán, hogy sokáig nem lehet még sem az abszolutizmus jegyében kormányozni egy államot, különösen akkor, amikor az államnak magának a legnagyobb fokú egységességre van szüksége, hogy létét a külső veszedelem ellen megverhesse. A sokféle nemzetiségből, tartományból összekovácsolt Ausztriában, a széthúzások eme tipikus hazájában is azt vették észre az illetékesek, hogy egy-két tucat hatalmasság önkénye csak ideig-óráig lehet ura a helyzetnek, mert az ilyen hatalom a végeredményben mégis csak alulról nyeri erejét, még ha erőszakkal szerzi is meg ezen alsó régiókból nyert tápot hatalma gyakorlásához. Az erőszakot minden parányi állat csak addig-meddig tűri és a végén ahogy tud, védekezik ellene. Ausztriában pedig bizonyára azt vették észre, hogy az állam létalapját veszélyezteti az olyan politika, mely a nép ellen akarja a népet kormányozni bizonyos kisded érdekcsoportok szájaize szerint, osztályérdekeinek nézőpontjából. Az uj császár Ausztriában változást hozott úgy látszik a politikába. Új rendszert, alkotmányos politikai életet akar meghonosítani, hogy ezzel használjon az állam erejét fokozó szándék ügyének. Minden jel arra vall, hogy az új urakodó komolyan törekszik egy rendezettebb belpolitikai állapot létrehozásán odaát, amire ott tényleg óriási szükség is volna végre. De mennyire elmondhatjuk ezt magunkról mi magyarok is,Minálunk is kell történnie valaminek hamaro ’san, ha az új király azt akarja, hogy a nép hite meg ne inogjon,azokban a tett királyi ígéretekben, amiket a trónra lépés idején kaptunk.