Munkás, 1920 (23. évfolyam, 51-297. szám)
1920-11-26 / 271. szám
t xm #vf. 271. si. Egyes számára : 1*30 K. Péntek, 1920, november 26. —*aa«l*wa MM El.fl.*U«l irak. Haly ben : S?y *»r« U* K, HU,» 10 K, a.ffTs44*r. *9 K, **y h*ra 29 K. Vidakan : K*y 4»r. SOO K, fii. ivralSSK, mjyoiUvr, 7» K, «fy hóra !S K. Politikai napilap. a Szocialista Párt hivatalos lapja. T.l.f.auiaok. Inrkeursist 51 sz., kiadóhivatal 376. o. Szerkesszőség és kiadóhivatal Zrisyi-utca 13. szám alatt. • s- ■ I 1 ■fm rmmiB, » Csalódni—fáj? A munkásságnak a kapitalizmus kizsákmányolása ás politikai egyeduralma ellen való szervezkedése nem lakodalom, nem pikantériás lelkű ifjoncok mulattág tárgya. A munkásság szervezkedése a gazdasági kizsákmányolás ellen és a politikai elnyomás megszüntetéséért tehát a legkomolyabb társadalmi, szociális világmozgalom, mely folytatása a hajdani rabszolgalázadásoknak és a középkori jobbágymozgalmaknnak. Modern rabszolgalázadás ez, mely a maga harci eszközeit ha másként válogatja is meg, ha távolabbi céljaiban elütő is a régibb idők elnyomottjainak mozgalmaitól, abban megegyezik azokkal, hogy egyaránt a tőke és a kiváltságok elnyomó uralma ellen irányul. Egy tudományos alapon álló és a történelmi logika és szükségszerűség bázisaira épített tömegmozgalom, világtörténelmi jelentőségű cselekvés az osztályharcos proletármozgalom, mely a maga évtizedes harcában nem egyszer adta tanúidőt annak, hogy ezt nem lehet a hatalom nyers erőszakával sem betiltani, sem holmi kapitalista izó reformpepecsekéssellaltatni vagy levezetni. Nem lehet mesterségesen tenyésztett vérbeli, fajtiszta árulók beoltása útján sem zsákutcába vezetni. Ugyanígy nem lehet ezt a mozgalmat kicsinyes egyéni érvényesülési vágyak szamárlétrájául sem felhasználni A munkásság mozgalma nem egyének mesterséges műve. Ez a tömegelnyomás mágentjével a lelkek mélyéből kicsiholt szikra, mely fölperszel és eggyé forraszt egyazon viszonyok között élő, egy közös sorsban született és ugyanarra a sorsra kárhoztatott lelkeket és lenyűgözött akaratokat. Akik tehát nem érkeztek el annak a megismeréséig, hogy a munkásság mozgalma nem lehet játékszere egyéni ambícióknak; hogy a munkásmozgalom komplexuma, habár egyénekből tevődik is össze, mégsem lehet ez egyéni semmiféle vonatkozásban, hogy akik ebben a mozgalomban részt vesznek, azok kíméletlenül alá vannak rendelve a tömegakarat ellentmondást nem tűrő parancsának. Rágalmaz, vagy ostobaságot beszél tehát az, aki a munkásság mozgalmának egyes tényeit vagy annak egész cselekményét egyének művének teszi meg. A munkásmozgalom nem hasonlatos a hadseregek szervezetéhez és fegyelmi rendszeréhez. Itt nincsenek korlátlan hatalmú fővezérek, parancsnokok, akiknek minden legegyénibb akarata parancs az egész tömeg az egész nagy áramszerű szervezet számára. A munkásmozgalomban a tömegakarat irányítja a vezetők politikáját és minden ténykedéseit, ennek van alárendelve a vezetők munkájénak még a legaprólékosabbja is. Az a konstrukció ahile amelyen a szakszervezetek vagy a párt igazgatása épül, nem egyéni mű, hanem egy, mondhatni demokratikus fölépítmény, mely nélkül szinte elképzelhetetlen minden modern munkásmozgalom. Ha tehát fegyelemről beszélünk a mozgalom belső szerkezetét illetőleg, ez nem az autokratikus hatalommal vezetett hadseregek fegyelmének kópiája, ez úgynevezett önfegyelem, melynek minden osztály tudatos munkásnak alá kell vetnie magát, bele kell vésődnie lelkébe, öntudatába, alája kell rendelnie ennek a fegyelemnek a maga tempagementumát, indulatait, mintegy önmagával szemben kell szégyenkeznie, ha túllép ennek a fegyelemnek a korlátain. • Másként, mint a fenti alapon, mint az itt vázolt törvények szigorú szemmeltartása mellett sikeres és egységes munkásmozgalom mm el nem képzelhető. És éppen ezek a szigorú, de természetes paragrafusok azok, amelyekbe beleütköznek a munkásmozgalom éretlenjei, akik a szervezkedés hosszú életiskoláját lefitymálva, garázda módon tipornak bele abba a gondos ültetvénybe, amelynek gyümölcseire annál mohóbb étvágygyal vetik magukat, mintha ezek a gyümölcsök, amiket a közös, nagy munka érlel meg a köz számára, kizárólag nekik teremnének. Ezek tékozló fiúk aztán keserves csalódást éreznek, amikor jön a szigorú csősz, a fegyelmet alkotó és parancsoló törmegakarat, hogy kitöprüzze őket a tilosból. Nem lehet onnan elvenni, ahová semmit sem tettek, nem lehet ott kuruckodni, ahol a kurucmente alatt meglátják a labancot. És ez a csalódás fájhat, akinek az elevenébe vág, de így van ez rendjén uunder elvtárs és Jászi Oszkár beográdi tárgyalásai. Pécs, nov. 25. Under Béla elvtárs, polgármester titkára, Grleger kíséretében Beográdból, ahol jászi Oszkárral együtt folytattak tárgyalásokat a kormánnyal, tegnap visszaérkezett. Ezekről a tárgyalásokról az alábbi kivonatos tájékoztatást kaptuk . A beográdi tárgyalások szorosan összefüggnek a jelenlegi magyar politikai helyzettel és különösen a pécsi és baranyai problémával. Jászi és Linder belgrádi látogatását úgy a sajtó, mint a közvélemény élénk rokonszenvvel kísérte. A sajtóban és a közvéleményben egyaránt az a nézet alakult ki, hogy csak a demokrácia az az erő, amely tartós és békés állapotokat tud teremteni Magyarország és a szomszédos államok között azonban a Habsburg-feudalizmusra támaszkodó reakció csak jobban elmérgesíti a helyzetet. A Habsburg-kérdéssel kapcsolatban mindenütt hangsúlyozzák az SH5. államnak Olaszországgal legutóbb kötött megállapodását, melyben mind a két részről megegyeznek abban, hogy a Habsburgok visszatérése ellen a legerősebb mértékben állást foglalnak. A Beográdi körök álláspontja a megszállott területek kérdésében az hogy a megszállott területek kézizalognak, tekintendők mindaddig, míg Sorthy-Magyarország a trianoni békeszerződés összes feltételeit nem teljesíti A pécsi kérdés állandó közbeszéd tárgya a bnegrádi politikai körökben és nyomatékos hangok hallatszatak abban az irányban, hogy a hágai szerződés értelmében az autonómiát a megszállott területekre is ki kell terjeszteni. A demokrata Pravda hangsúlyozta Jászi és Linder látogatásának nagy jelentőségét és annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy a magyar is jugoszláv demokráciának együtt kell dolgozni. Ilyen értelemben itt a Rjecs és a többi beográdi újság is. Az SHS kormány jóváhagyólag vetít tudomásul Pécs városának azt a határozatát, hogy rendkívüli adójövedelmek címén adóelőlyeket szedhessen Jásiit és Lindert együttesen fogadták Drasskovics belügyminiszter és Pribicsevics közoktatásügyi miniszter. Jászit magánkihallgatáson fogadta Vesznics miniszterelnök és Trambics külügyminiszter, akik Jászinak az eljövendő demokratikus Magyarország és a SHS állam együttműködését célzó javaslatait nagy figyelemmel és megértéssel tanulmányozták. Jászi Oszkár Bukarestbe utazott, ugyanakkor odaérkezett Seaton Watson (Scotus Viator) angol publicista, akinek a trianoni békeszerződés előkészítésében oroszlánrésze volt. A csehszlovák fi 111 kereskedelem korlátozása. Prága, nov. 24. fi külkereskedelmi bizottság azt javasolta a kormánynak, hogy Csehszlovákiába való behozatalt, a külföldi valuták, különösen a márka hiánya miatt két három hónapra szüntesse be. A kormány legközelebb dönt a kérdésben, előreláhatóan a bizottság javaslata értelmében. Orosz hadijelentés Moszkva, nov. 24. A Krím- félszigeten folyik a zsákmány megszámlálása. A nyugati fronton Mosvivnál és Resicánál sikeres harcok. Ovvicsnál egy gépfegyverszázad átszökött a vörös hadsereghez. Proskurov felé előnyomulunk. Derasznáját elfoglaltuk. 321. a Marxismus és a Bonn következményei. Egy nemrégen készített könyvben minden aprólékosságra kiterjedő figyelemmel annak szerzője kimutatja, hogy a világ ipara mint halad egyre szorosabb és hosszabb koncentráció felé. A szerző, miután kifejti a gazdagság új megoszlását, megállapítja, hogy „a nagy ipar és a kereskedelem meggazdagodása más osztályok elszegényedésére, vagyis a középosztály proletarizálódására vezetett.“ Ezen esemény forradalmi jelentőségében, mely egyébként fényesen igazolja a marxista meglátást, nem kételkedhetek senki sem. Tudjuk, mit kell érteni a koncentráció, a tőke összpontosulás gazdasági ténye alatt: az általános irányzat, melyet a moder termelésben megfigyelhetünk a kis vállalatok felszívása a nagyok által. A nagy vállalatoknál továbbá észlelhetjük azt a célzatot, hogy összeolvadjon más hasonló természetű vállalatokkal, így fokozatosan eltűnt a szabad verseny rendszere, vagy ahogy ezt mondani szeretik „a gazdasági szer hadiig.“ A polgári gazdasági rend, mely a szabad versenyen alapszik, tönkrenyomorítja önmagát és monopóliumokra vezet a privát monopóliumokra, melyeket mi igyekszünk szociális monopóliummal felváltani. Ezen koncentrációs irányzat, mely a háború előtt lassú, de szabályszerű volt, az európai felfordulás óta különös lendületet vett a háborús állapot különleges oka folytán: a külföldi verseny elmaradása, annak szüksége, hogy csak a termelésre legalkalmasabb üzemek működjenek, mind hozzájárultak ehhez a koncentrációhoz. Egy francia folyóirat, a „Közgazdasági Revü“ közöl most idevonatkozóan néhány adatot. Az 1914. évben Franciaországban 11 esetben egyesültek nagy és közép üzemek. A következő két évben a háború meglepetése szünetet parancsolt, 1917-ben 13, míg 1919-ben 19 esetben történt fúzió. A felszívott tőke volt 1919 ben 31 millió, 1917-ben 94 és 1919 ben 113 millió frank. Ezen összegre nincs beírása a pénz értékcsökkenésének mivel az egyesült vállalatok már a háború előtt alakultak. Összesen 5 év alatt 39 vállalt 612 millió tőkével felszívott 68 vállalatot 251 millió tőkével Különösen az elektromos és vegyészeti üzemeknél volt erős a tőkeösszpontosulás, továbbá a bankoknál, hol a helyi intézeteket majdnem mindenütt felszívták az országosak. Úgyszintén koncentrációs irányzatot lehet kétségtelenül kimutatni Angliában és Németországban is. És a számok tárgyilagos vizsgálata ugyaazon eredményre vezet: a háború befolyása mindenütt meggyorsította a gazdasági fejlődés menetét, melynek közeli véga szocializmus. (Humanitiy Art