Munkás, 1921 (24. évfolyam, 1-188. szám)

1921-01-16 / 12. szám

XXIV. évf. 12. szám. Egyes szám ára: 2.— korona. Vasárnap, 1921. január Kióflettai árak. Helyben és vidéken . Egy ávra 360 K, félévre 180 K, negyed- évre 90 Kt egy hóra SO K. Politikai napilap, A Pécsi Szocialista Párt hivatalos lapja. Telefonszámok. Szerkesztőség: 541 sz., kiadóhivatal 376. sz. Szerkesztőség 6 a kiadóhivatal s Zrínyi utca 13. szám alatt. Nő a drágaság egyik napról a másikra, minden téren, kivédhetetlenül. Ha a liszt ára emelkedik újra, holnap a tej drágul meg ismét s az élelmiszerárak növekedésével arányosan fokozódik a drágaság az iparcikkeknél is Ez olyan bomlott körforgás, amelyből nincs menekvés. Menekvés akkor volna, ha az ezerholdas földesurak nem hagynák a kezükben lévő földek nagy részét ugaron, ha a gabonakészleteiket nem a disznókkal etetnék meg, ha nem dugnák el azzal a gondolattal, hogy később majd többet adnak érte, ha a gyárosok nem szabotálnának, ha a tőkések házakat építenének s ha a kapitalista szabadkereskedelem hiénái, a kicsi, nagy és legnagyobb kereskedők nem spekulálnának s nem hajtanák az árakat mesterségesen. Ez az egyik alapoka az állandóan és bomlott tempóban emelkedő, illetve emelt drágaságnak: drágítanak a termelők, a tőkések és élősdijeik, a kereskedők. A másik a fogyasztók egy rétegének az árdrágítása. Ez a réteg a burzsoázia tehetősebb része, amely nem termelő réteg s amely félve attól, hogy holnap már nem dőzsölhet kedve szerint, mert minden áru fogy, halmozza, egyre halmozza föl a készletet mindenből a nála bőven lévő pénzből, „amely holnap már úgyis kevesebbet ér, vásároljunk hát rajta máma.” És ezzel az őrülettel a dolgozók mind szélesebb rétegei nem bírják a versenyt, mert ők termelnek ugyan, de nem maguknak s nem hogy fölösleges pénzük volna, amelyen készleteket halmozhatnának föl, hanem a napi kenyeret sem bírják máról holnapra megvenni. Mert az ő bérüknek az emelkedése távolról sem tart lépést a drágaság fokozódásával. Ha ő nagy nehezen ki bír verekedni 25, vagy akár 50 százalékos béremelést, mire ezt megkapja, a drágaság már 100, 200, vagy 500 százalékkal szökkent föl. S mégis az árdrágító tőkések, burzsoák és kereskedők merik a munkásokra fogni, hogy „az ő folytonos bérköveteléseik okozzák a drágaságot." Jól tudjuk, hol a baj gyökere, ismerjük a szabad kereskedelem hatását az árdrágításra. Tisztában vagyunk a segítésnek egyetlen módjával is, amelynek teljes és hatásos alkalmazása csak a gazdasági és politikai hatalom együttes birtoklása esetén lehetséges. De ebben a pillanatban még enyhíteni sem bírunk, mert hiába szabjuk meg itt a városban a tej árát, vagy a liszt kilóját, a szomszéd község termelői és kereskedői már úgy árdrágítanak, ahogy nekik tetszik. Mi nem szabhatjuk meg a megyében az árakat, más meg nem szabja meg. S a drádaság nő, nő s vele fokozódik az elégedetlenség is. S a magántulajdon urai élnek és tobzódnak tovább. eplezési az SHS. kormány rendelete a baranyai önkormányzatra vonatkozólag. 120 tagú törvényhatósági bizottság lesz. Pécs, jan. 15. A közelmúltban lefolytatott tárgyalások eredményeképpen a megyei önkormányzat megvalósítása céljaihoz megtörtént az első döntő lépés. Illetékes helyről nyert közlés szerint az SHS. kormány elrendelte, hogy megyei törvényhatósági bizottság alakíttassák. A törvényhatóság a Duna jobbpartjának ama területéből fog állani, amely a trianoni békeszerződés szerint Magyarországnak ítéltetett, de ez időszerint megszállás alatt áll. A törvényhatóság tagjainak száma 120 lesz és megfelelő mód fog nyúttatni arra, hogy a terület lakosságának minden osztálya, pártja és nemzetisége abban képviseletet nyerjen. Úgy értesülünk, hogy a választókat már a legközelebbi időn belül összeírják. A francia kormány lemondott. Leszavazták a kamerában. Budapest, jan. 14. Leygues kormánya lemondott, mert a kamarában leszavazták. Ennek a leszavazásnak a háttere nagy politikai eseményeket rejteget. A francia képviselőház azért buktatta meg Leygues miniszterelnököt, mert vonakodott az általános politikáról felvilágosítást adni, amikor felszólították erre interpelláció keretében. Franciaországban, különösen politikai körökben, már régen elégedetlenek a kormány külpolitikai irányzatával, mert az előrelátó államférfiak nagy része már belátta, hogy a Clemenceau féle boszupolitikához való ragaszkodás a francia nemzetnek csak ellenségeket szerzett. Igaz ugyan, hogy Clemenceau távozásával és Millerand kormányrajutásával más irányba csapott át a politikai kurzus, de sajnos, csak a diplomácai jegyzékek tónusában, mert lényegében a párisi politika továbbra is „ „ .in tigris“ stílusához ragaszkodik. Amikor a francia nemzet Millerandot a legmagasabb méltóságba emelte, az új elnök Leyguestet bízta meg a kormány alakításával, aki tulajdonképen a francia politusok szürkébb részéhez tartozik és a parlamentben nem volt sok poétikai barátja. Nyílt titok volt, hogy Millerand ezért ragaszkodott a kevésbbé exponált politikus személyéhez, mert mint elnök továbbra is maga akarta vezetni Franciaország külpolitikáját abban az irányban, amelyet mint a kormány feje már előzőleg megkezdett. Ezért esett választása Leyguesre, mert tudta, hogy teljesen aláveti magát az ő akaratának. Úgy látszik azonban, a francia politikusok megelégelték már Millerand aggresszív külpolitikáját és exponensét ma leszavazták. Leygues kormányával tulajdonképen Milkrand elvei szenvedtek csorbát A francia kormány lemondásától a következő táviratot kaptuk: Páris, jan. 14. A kamara mai ülésén három interpelláció volt napirenden. Az egyik a kormány pénzügyi politikájáról, a másik Németország lefegyverzéséről, a harmadik pedig a kormány általános politikájáról szólt. Leyguel miniszterelnök vonakodott az interpellációkra azonnal válaszolni , és a válaszadás elhalasztását kérte, amit azonban a kamara az elrendelt szavazás során elvetett. A kormány erre lemondott. Az elpanamázott száz milliók. A Mát. botrányos anyagbeszerzési panamája. Budapest, jan. 14. Botrányos panamáról rántották le a leplet az itteni lapok. Keleti Dénes, a Máv. elnöke és Szőnyei és Farkas Máv. igazgatók olyan panamaizó üzletet kötöttek egy német vállalattal, hogy az még a mai Magyarországon is szokatlan. A lapok közül, hogy a panama révén az államot olyan óriási összeggel károsították meg, amivel az egész tisztviselői kar fizetésrendezése elintézhető volna. Egy németországi cégnél, a Biedermann és Wolfnál a Máv igazgatósága másfél milliárdos megrendelést eszközölt. Mikor az illetékes minisztér nem a megrendelést szankcionálta már és az első tételt a gyár leszállította a Máv részére, tűnt ki, hogy a megkötött szerződés értelmében 150 millióval fizették túl a megrendelt árukat a rendes napi árnál. Budapest, jan. 14. Az itteni lapok a felháborodás hangján írnak a Máv körül elkövetett nagyarányú panamáról. A kormány rovására írják azt is, hogy amíg a budapesti gyárak állanak, addig német gyáraknál milliós megrendeléseket eszközölnek, amelyből az államnak több mint száz milliós kára származik. 13 milliárd az olasz kapitalista állam deficitje. Ennyivel nőtt a kiadások összege a bevételek fölé. És ez a mérlege kisebb-nagyobb különbséggel a többi kapitalista államnak is, amelyek a beszedett, nagyobb részben a dolgozókból kisajtolt adókat, bevételeket hosszú évtizedek óta a militarizmusra fordították. S a világháború öt esztendeje alatt a rengetek milliárdokat a srapnell-füstbe szórták, pirosra festve ezt embervérrel és súlyosbítva emberéletek millióival. Hány milliárd lehet a deficitje a francia, az angol és a többi kapitalista államnak ? Hány milliárd lehet a legyőzött országokban, amelyeknek élén Ausztria áll most a maga teljes csődjével, kikerülhetetlen összeomlásával ? S Ausztria után fog sorban zuhanni a többi is. Mert mentség nehezen képzelhető el az egyetlen operáció alkalmazása nélkül, hogy megadóztassák a nagy vagyonokat, belenyúljanak a magántulajdonba olyan mélyen, hogy a deficit kiegyenlíthető volna.. Ezt próbálgatják is, reszkető hangon, dadogó kísérletezéssel hirdetik is, itt-ott alkalmazzák is, ösztönszerűen maguktól is beismerve, hogy ez volna a mentés egyetlen útja. De az államok urai s rende- letgyártói ugyanazok a magántulajdonosok, akiknek a vagyonába olyan mélyen bele kellene nyúlni. Saját testébe azonban a kést senki sem vágja s nem vágja különösen a csontig. Pedig a csontig kellen® vágni, hogy „megmentsék, ami menthető.” Erre nem képesek. S toldoznak, foldoznak, mutatóul, önbiztatásul hoznak egy-két fényűzési adót, minden törekvésük azonban arra irányul még most is, hogy a kést megint a dolgozók, a fogyasztók testébe vágják, belőlük préseljenek ki új jövedelmeket fogyasztási, közvetett adók formájában. A dolgozók azonban annyira elszegényedtek, lerongyolódtak, hogy a legkisebb megterhelést sem bírják már tovább, így a kísérletek csak apró tapaszok maradnak a kapitalista államok óriás sebein. S ezek a sebek így nem is hegedhetnek be s a sebek hordozói vakon rohannak ugyanazon helyzetbe, amelybe Ausztria már eljutott s úgy látszik nyomában Olaszország rohan. A párisi magyar követ kedden adta át a nyugatmagyarországi válaszjegyzéket. Budapest, jan. 14. Praznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a magyar békedelegáció vezetője kedden adta át Leygues francia miniszterelnöknek, a nagykövetek tanácsa elnökének a magyar kormány válaszát a nyugatmagyarországi jegyzékre. A jegyzék szövegét csak akkor hozhatja a magyar kormány nyilvánosságra, ha a francia kormány már közzétette.