Munkás, 1922 (2. évfolyam, 1-230. szám)

1922-06-23 / 140. szám

1922. Junius hó 23. Péntek Előfizetési évek ! Negyed évre Egy hóra Egy hétre helyben és vidéken 210 240.— 70 80.— 20.­A pécsi szociáldemokrata párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: DÖMEL ANZELM. Sierk*utóléf én kiadóhlvai^ Zrínyi-utca 13. szánts Telefon szánt Szi Súlyos probléma. A munkanélküliek száma ismét szaporodni fog, még­pedig olyan tekintélyes számmal, amely nem csak számbeli nagysága miatt fog csak nehezen elhelyezkedni tudni, hanem azért is, mert szellemi munkások lévén, ott, ahol kizá­rólag fizikai munkásokra van szük­ség, el nem helyezkedhetnek. Jövő hónap elsején a most túl­zott, nagy számban levő közhiva­talnokok közül azokat, akik a B. listára vannak fölvéve , elbocsát­ják a közszolgálatból, hogy ez­zel is könnyítsenek az államnak máris elviselhetetlen terhein. De szaporítani fogja a nehezen elhelyezkedő szellemi munkások fölös számát az a körülbelül nyolc­van­ezerre tehető hivataln­oksereg, amely a megszállott területekről vándorol vissza, akiket onnan ki­utasítottak, vagy akiknek azért kell onnan távozni, mert idegen állampolgárok azon a helyen, ahol még nemrég otthon voltak. Súlyos probléma ez a kérdés, amely a Bá­lisztán vezetettek egyszerű elbocsátásával meg nem oldható. Ha már az államnak ezt a kérdést ilyen operatív uton kell megoldania, akkor a köztisztvise­lők kiválogatásánál a legteljesebb méltányosság szempontjai szerint kell eljárni. Ne a kurzusérdemek szolgál­janak zsinórmértékül a kiváloga­tásnál, ne önös érdek szülte be­­súgások és vádaskodások, ne in­dokolatlan bosszú szolgáljon a ki­válogatás alapjául, ne kortes ér­demeket jutalmazzanak a B. lis­táról az A. listára való átvezetés­sel, s ne politikai meggyőződést vásároljanak meg a szolgálatban hagyással, vagy elbocsátással, ha­nem az arra leghivatottabb, leg­képzettebb s legmunkabíróbb erők maradjanak meg annak a fel­adatnak megoldására, amelyet az­után már a megszokott fölös mun­kaerő nélkül kell ellátniok! És ennek a kiválogatásnak, en­nek az elbocsátásnak minden fize­tési osztályt meg kell tisztítani a fölös munkaerőtől, mert egyál­talán nem szolgálja a célt, ha a legalsó fizetési osztályoknál föl­jebb nem nyúl a selejtező kéz. Az államháztartás legnagyobb ter­heit nem a bijnoki s­irnoki kis­fizetésű osztályok képezik ! Ámde ezzel az operatív intéz­kedéssel a kérdés még nincs meg­oldva, a fölös számú tisztviselők elbocsátása a problémát még meg nem oldotta. Hogyha az állam az így el­bocsátott fölös tisztviselők elhe­lyezkedését elő nem segíti, hogyha munkaalkalmakat nem teremt,hogy ezek keresményük után tisztes-­­ségesen megélhessenek, ha nem­ ad valamikép módot arra, hogy ezek fönnmaradásukat biztosíthas­sák, akkor a rengeteg elbocsátott, s ellátatlan, tehát a nyomorral küzdő rétegben az elkeseredésnek olyan élesztő ereje jut a köz­életbe, amely éppen intelligens voltánál fogva, minden más prole­tariátusnál több gondot, több ter­het jelent majd az államra. Magyarországon még megcson­kított ala­kjában is rengeteg föld­birtok van, amelynek minden egyese az intelligens munkaerőt akár iro­dai, akár felügyelői munkára köny­nyen elhelyezhetné, rengeteg pénz­intézetünk, biztosító társaságunk, óriási számú ipari és kereskedelmi részvénytársaságunk van, amely a legkisebb ön­megerőltetés nélkül elhelyezhetne egy-két szellemi mun­kaerőt, s foglalkoztathatná őket anélkül, hogy ennek kárát látná. Lépjen föl az állam ezekkel szemben tekintélye egész súlyá­val, vagy ha kell, imperatív uton is, hogy vállalják el az ország­nak ezt a terhét , s akkor a súlyos probléma egy csapással meg­oldást nyer ! Megszavazzák-e az indemnitást? * # # Az ellenzék és körmiünkért első erőpróbája. — Kompromisszumos tervek. Kifogásolt mandátum.­­ Tilos a párbajozás. Ez a kérdés képezi tok idorképsark- | pontját a nemzetgyűlés tárgyalási le- | hetőségének. Az indemnités bízikm kérdése, s az ellenzék az indemnitási vita során akarja szóvá tenni mind­azokat a körülményeket, amelyek miatt a mostani kemény iránt biza­lommal nem viseltethetik, s neki a tovább kormányzáshoz a szükséges anyagi eszközöket meg nem szavazza. Ekkor kívánják szóvá beírni ez összes választási visszaéléseket kezdve ma­gától a választási rendelet kibocsátá­sától, s akarnak kritikát gyakorolni a nemzetgyűlés törvényessége felett is. Viszont a kormánypárt illetőleg a kormány is el van határozva arra, hogy ha kell házszabály szigorítással is megakadályozza azt, hogy az ország pénzügyi exlgímbe kerüljön. Az ennyire élére állított helyzet némikép való mérséklése a célja annak a pártközi értekezletnek, amelyet a pénzügyi miniszter hívott össze, hogy az indemnitási javaslatot az ellenzéki pártok képviselőivel megbeszélje. A kormány hír szerint kompromisz­­szumot tervez. Hogy mik volnának azok az engedmények a kormány ré­széről, amik a kompromisszum alap­ját képeznék, azt még nem hozták nyilvánosságra. Eleinte úgy volt, hogy az ellenzék vezető férfiai nem vesznek rés­zt a tár­gyaláson, de már másként alakult a helyzet, s az ellenzék vezető férfiai anélkül, hogy bármi kötelezettséget vállalnának , részt vettek az értekez­leten. A szociáldemokrata párt részéről Peyer Károly és Peidl Gyula elvtársak az értekezleten jelentek meg. A tegnapi pénügyi tárgyalások. A pénzügyi tárgyalások érdemleges eredményt nem­ hoztak s valószínű­­­leg folytatódnak. Egyébként ellenzéki körökben az a felfogás, hogy a pénz­ügyminiszternek am az esetleges elő­terjesztése, hogy az indemnitást vita nélkül engedjék át, és az ellenzék más­ javaslatoknál kezdje meg a parlamenti vitát, nem vihető keresztül. A pénzügyminiszternek az a s­zán­­­déka, hogy az indemnitást július hós 1-ig megszavaztassa a Házzal, ezt azonban ellenzéki oldalon lehetetlen ábrándnak tart­ják. Mint ellenzéki kö­rökből informálnak, az ellenzék min­den körülmények között élni fog az indemnitás vitájánál adott jogával és bár obstrukciót semmi körülmé­nyek között sem rendez, alapos vita tárgyává teszi az indemnitást, amely­nek tárgyalásánál sok igen fontos kérdést tisztázandónak tart. Ilyen kö­rülmények között az indemnitás else­jéig aligha kerülhet tető alá. A villányi képviselő nyilatkozik. Haller István t­egnap a mandátumok benyújtásakor kifogásolta a villányi képviselő Wild József mandátumát azon az alapon, hogy Wild József Felső Ausztriában születest és honosíttatá­sa óta nem mullott még el tíz év. Wild József villányi képviselő, kinek mandátumát ezen óvás következtében az állandó igazoló bizottsághoz tették át igazolás végett, m­a, a lapokban nyilatkozik Haller bejelentésére: — Haller István hallott valamit, de nem győződött meg arról, vajjon értesülése megfelel-e a tényeknek. Kijelentem, hogy nem Felső-Ausztriá­ban születtem, hanem Budapesten, szemben a Bandiikéval, a­­Váci-körút­ egyik házában láttam napvilágot. Ho­nosításomat az 1879. évi 50. tc. 17.-ik szakasza alapján nyertem el, ennek a törvénynek a 15-ik szakasza pedig világosan kimondja, hogy aktív és passzív választójoga van annak, akit a 17. szakasz alapján honosítottak. A nemzetgyűlés tisztikara. A nemzetgyűlés mai ülésén választ­ják meg a tisztikart. A választásokban az ellenzék nem vesz részt s passzivi­tásának főleg az az oka, hogy az egy­séges párt szokás ellenére a nemzet­gyűlés két alelnöki állására is a saját jelöltjeit kandidálta s az egyik alel­nöki állást nem engedte át az ellenzék­nek. Az ülésen elnökké Gaál Gasztont al­­elnökökké Scillovszky Bélát és Huszár Károlyt választják meg. Meglepetést hozhat a háznagyi állás betöltése s itt megeshet­ik, hogy az ellenzék a miniszterelnök jelöltjét Kállay Tamást segíti diadalra szava­iéval a hivatalos jelölt Karafiáth Jmne képviselővel szemben. Hogy az ellenzék passzivitásából ez esetben kilép annak oka az, hogy a két háznagy j­elölt közül ez utóbbi Gömbös szőkébb törzskarához tar­tozik, aki már a­z egységes párt jelölő értekezletén is puccsszerüleg jutott a miniszterelnök jelenjével szemben többséghez és ha már választani kell semmiesetre sem Gömbös Gyula je­löltjét akarják a háznagyi méltóság­ban látni. Eltiltott politikai párbaj. A nemzetgyűlés legutóbbi ülésén Kaas Albert odakiáltotta Nagy Ernő felé, hogy cseh zsupán volt, mire Nagy Ernő azt felelte, hogy­­ „hazudik a báró úr!“ Kaas Albert ezért provokáltatta Nagy Ernőt. Ezzel a lovagias afférrel a Rassay-párt vezetősége is foglal­kozott, s párthatározattal tiltották meg Nagy Ernőnek a párbajozást. A párthatározat a következőkép hangzik: „A párt a párbajjal szemben el­foglalt és ismert álláspontja követ­keztében Nagy Ernőnek párthatáro­zattal megtiltja, hogy fegyveres elég­tételt adjon, de egyúttal utasítja, hogy amennyiben Kass Albert báró kivárja, kijelentését a parlamenten kívül is­mételje meg. Ezáltal módot ad arra, hogy amint az demokratikus államban szokásos, a ■magát sértve érző állam­polgár a bíróság előtt vehessen magá­nak elégtételt.“ Bűnvádi följelentés a tarpai mandátum miatt. Nagy Ernő, akit Tarpán, miután ellenfele visszalépett, egyhangúlag megválasztott képviselőnek kellett volna a választási elnöknek kijelenteni, hogy azonban ezt ne kelljen megtennie, nemcsak Horváth István, hanem az összes választási funkcionáriusok le­mondottak, s ezzel a választási ered­mény megállapítását meghiúsították, most a választási elnök ellen az 1913. évi KCCVI. tc. 16-ik szakasza alapján, amely abban az esetben ha az ered­mény megállapítását a választásban eljáró hivatalos közeg hiúsítja meg, öt évig terjedhető börtönnel bünteti, bűn­vádi feljelentést adott be. — Azonkívül Horváth István választási elnök ellen a lemondó levélben használt kifejezések miatt rágalmazás miatt is megtette a följelentést._________________ —:Népmozgalmi statisztika. Magyar­­ország népmozgalma 1922. év első ne­gyedében Csonka­magyarországon : 23.920 házasságot kötöttek. A szüle­tések száma ebben az évnegyedben örvendezetesen emelkedett. Az élve született gyermekek száma : 34.336. Ellenben szomorú eredményeket mu­tatnak a halálozási számok. A múlt év első negyedében 38549 lelket vesz­tettünk, míg a múlt év ugyanazon szakában 51.664 halottunk volt. Leg­nagyobb pusztítást a gümőkór ilitt végbe. Szomorú adatokat tüntet fel a csecsemő­halandóság is.

Next