Munkásélet, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-22 / 3. szám

TL ! ■ MUNKÁSÉLET A szakszervezetek évi beszámoló közgyűlései „Megkérem a lisztes molnárt..." Hogy mi köze van a közismert népdal címünkben foglalt strófájának ahhoz a szakszervezeti konferenciához, amelyről szó lesz az alábbiakban ? Nagyon is köze van, hiszen a Szilágy megyei Malom- és sütőipari vállalat zilahi székhelyén lezajlott konferenciáról íródott cikkünk. S szögezzük le máris, a cím ugyanakkor egy rögtönzött közvéleménykutatás eredményét is summázza: zilahi háziasszonyok — a fogyasztók legilletékesebb képviselői — kérik a lisztes molnárokat meg a pékségek dolgozóit — fordítsanak több gondot a kenyér minőségére. Hiba volna máris arra gondolni, hogy a szilágysági molnárok és pékek nem ismerik kellőképpen mesterségüket, ezért a fogyasztók panaszai. A megkérdezett háziasszonyok általában elégedettek a kenyér minőségével. ASZTALOS SÁNDORNÉ véleménye tükrözi legjobban a fogyasztók sérelmét : „Hónapokon át szép is meg ízletes is a zilahi kenyér. Aztán egyszeriben lapólya, sületlen kenyeret találunk az ö »letekbe». Ez a minőségi ingadozás bánt bennünket, nem találunk választ a kérdésre : miért nem lehet mindig szépen nőtt, spongyás béllt, jót/.íi kenyeret kapni ?“ Erre a kérdésre vártunk választ mi is, amikor másnap délután beültünk a gyűlésterembe. S a válasz nem is késett. A szakszervezeti konferencia küldöttei dicséretre méltó kombativitással vitatták meg a minőségi hullámzás okait, részletesen kitérve azokra a szubjektív tényezőkre, amelyeknek sürgős felszámolásával helyreállítható a béke a termelők és a fogyasztók között. S hogy ez megvalósulhasson, ahhoz feltétlenül magasabbra kell emelni az igényesség mércéjét a vállalat valamennyi részlegén. Mert igaz ugyan, hogy elég gyakran gyenge minőségű liszt érkezik a vállalat nyersanyag-szállítóitól, de — amint ITU ERONIN igazgató is hangsúlyozta — ez nem szolgáltathat okot arra, hogy gyenge minőségű kenyér kerüljön az üzletek polcaira. A sütödék vezetőinek nemcsak joguk, de kötelességük is ellenőrizni a liszt minőségét, s ha nem felel meg a követelményeknek , visszautasítani a szállítmányt. SÍPOS FERENC például, a Somlyói sütöde vezetője több támogatást kért a szakszervezeti bizottságtól, hogy csakis megfelelő minőségű lisztet kapjon egysége, arról viszont szót sem szólt, hogy nemrégiben is egy komoly szállítmány gyenge minőségű lisztet vett át aradi szállítóitól, anélkül, hogy előzőleg ellenőrizte volna milyenségét. A minőség szempontjából döntő fontosságú tényező a gyártási technológia előírásainak betartása is. Jogos a vállalat vezetőségének igénye, hogy a csoportbürók és általában a szakszervezeti bizottság foglalkozzon többet ezzel a kérdéssel, szorgalmazza, hogy a havi csoportgyűléseken sokkal mélyrehatóbban vitassák meg a termelés tökéletesítésével kapcsolatos valamennyi problémát. Ez persze feltételezi, hogy a szakszervezeti bizottság tagjai több időt töltsenek a szekciókban. Erre hívta fel a figyelmet HHAZDAU ALEXANDRU, a Somlyói malom vezetője is, kérve, hogy a bizottsági tagok irányítsák és segítsék behatóan a csoportbürókat a felmerült problémák megoldásában. Jóleső érzés volt hallgatni KERTÉSZ GYÖRGY, a zsibói sütöde csoportszervezőjének hozzászólását. Mintegy megvonva a sokat vitatott kérdés mérlegét, rámutatott: „A minőséggel kapcsolatos panaszok helytállóak, csakis mi vagyunk a hibásak létezésükért. Tőlünk függ, hogy mielőbb megszűnjenek a panaszok !“ A globális termelés (évi 111 millió lej) szempontjából Szilágy megye legnagyobb helyiipari vállalatának munkaközössége sok szép tettre képes. A szorgalmas, odaadó munka gyümölcse a terven felül elért 700 000 lej nyereség, valamint a tavalyi összes tervmutatók lényeges túlszárnyalása. Kétségtelen, hogy e dicséretes eredményekben benne rejlik a szakszervezeti bizottság munkája is, amelyet a dolgozók körében kifejtett a termelés szolgálatában. Örvendetes tényként említették meg a hozzászólók, hogy tavaly egyetlen munkabaleset sem történt a vállalatnál , hogy a fegyelem erősödésének eredményeként egyre kevesebb igazolatlan hiányzás fordul elő, s tavaly mindössze 88 óra veszett kárba emiatt. A konferencia ugyanakkor felszínre vetette a bizottság munkájában létező hiányosságokat is. Szinte nem volt olyan hozzászóló, aki ne említette volna meg, hogy a bizottság nem követett el mindent a dolgozóknak járó munkaruhák rendszeres beszerzéséért, nem járt közbe, hogy az illetékes osztály időben kioszsza a szekcióknak a szükséges higiéniai kellékeket. Többet várnak a dolgozók a bizottságtól az olyan akciók szervezése terén is, amelyek közelebb hoznák egymáshoz az embereket. Közös hétvégi kirándulások, előadással egybekötött elvtársi összejövetelek, tapasztalatcserék szervezése más helységbeli testvérvállalatokkal — íme csupán néhány a konferencián elhangzott javaslatokból. Hasznos, gyümölcsöző tanácskozás volt. S ha a szakszervezeti bizottság megszívleli az elhangzott véleményeket — s nincs miért feltételeznünk, hogy másként cselekszik —, a legközelebbi konferencia mérlege még pozitívabb, eredményekben még gazdagabb lesz. Örömmel közlünk majd egy újabb cikket sikereikről, amely felé — a szilágysági fogyasztók véleményét tükrözve — ezt a címet írjuk „Köszönöm a lisztesmolnárnak“. MAKK ISTVÁN Mindennap ilyen legyen! Egy költözés emlékére ! A megrepedezett, beszakadt kartonlap fölé ketten hajóznak : Bodó, József a brassói szerszámgyár szakszerveze- tének elnöke és Surdu Sándor a szerszám részleg osztály- bizottságának elnöke. A munkaverseny táblázatot tanul-mányozzák s összeállítják az 1970-es évi munkaverseny győzteseinek listáját. Ki először, ki harmadszorra, ki hailodjára, sőt akad olyan is, aki hetedszerre kerül fel az éli munkás listára. Van sok élmunkás? — Rám tekintenek, szinte egy- szerre vágják rá ! Van bizony, van elég ! ! S valóban egyre hosszabbra nyúlt a névsor, egyre több új munkásról tudtam meg, hogy egy esztendőn át hónapról- hónapra maradéktalanul teljesítette és túlteljesítette fel-adatát. S mégis, ha felsorolnám azok neveit, akik nem- ■ sokára az élmunkás jelvény büszke tulajdonosai lesznek, még mindig nem nevezném meg mindazokat, akiknek erőfeszítésén, odaadásán egy gyári közösség munkasikere megszületett. Mert ugyebár a szerszám részleg 400 alkalmazottja között nincs 400 élmunkás. Pedig ennek a négyszáz dolgozónak egyéni és közös erőfeszítésén múlott, a sikeres év- ■ zárás, az a rekordköltözés, amely a gyár történetének aranykönyvében emlékezendő eseményként marad fenn. Surdu Sándor meséli, ő a legilletékesebb, hiszen a rész- leg szakszervezti bizottságának oroszlánrésze volt a sike- eres akció lebonyolításában. December elején összehívták a részleg összes dolgozóit. Elkészült az új műhelycsarnok! • Át kellene költözni ! De a költözésnek nem szabad, hogy kárát lássa a termelés, a terv. Mindenki gondolkodott, tanakodott. Brigádokban, szakszervezeti csoportokban vitatták, a azután négyszáz ember véleménye egy elhatározásba forrott , december 26-án zárják az esztendőt. El-sejére minden a helyén volt gép és ember. Amikor szilveszter éjszakáján esztendőfordulóra kon- t dált a nagy harang, négyszáz szerszámgyári dolgozó emelte poharát Úgy az új esztendőre, hogy szemük sugarában nemcsak az új üzemcsarnok birtokba vevésének öröme villant meg, hanem egy régi igazság tudatosodása is, közeeös erőfeszítés, közös eredmény forrása. (—ks z) mmmm Csupán szívélyesség ? Erélyes hangú átirat érkezett nemrégiben Nagybányáról a szakszervezetek Szatmár megyei tanácsához. Azt kérte benne a Máramaros megyei talajkutató és tervező hivatal vezetősége, hogy vonják felelősségre Demian Octavian doktort a batarcsi egészségügyi körzet orvosát, mert rendszeresen megszegi az orvosi bizonyítványok kibocsátását szabályozó törvényes rendelkezéseket, és így jogtalan előnyökhöz juttat egyes betegeket. A vizsgálat során kiderült, hogy az orvos csakugyan több esetben adott betegszabadságot és orvosi bizonyítványt Máramaros megyei illetőségű alkalmazottaknak akkor is, mikor nem állt fenn sürgősségi eset, olykor pedig jogtalanul meghosszabbította betegszabadságukat. Az orvos beismerte mindezt, de azzal érvelt, hogy csupán szívességből tette. Érvelését természetesen a megyei egészségügyi igazgatóságnál nem fogadták el s „kigyógyítására“ ezúttal számára írtak receptet. Ügyét feldolgozták az összes körzeti orvosok előtt, s pénzben bírságot is kapott. Most már az a kérdés : lesz-e kellő foganatja a „kezelésnek“ ? A figyelmetlenség ára „Nem tudom hogy történhetett meg velem ilyesmi, mindig nagyon figyelmesen dolgozom“ — hajtogatta Ábrahám József asztalos, a zilahi Steaua Rosie helyiipari vállalat orvosi rendelőjében, ahova társai támogatták be a sajnálatos baleset után. Való igaz, emberünket figyelmes, a munkabiztonsági normákat szigorúan betartó dolgozónak ismeri mindenki a bútorrészlegen. Mégis a gondolatlanság okozta a balesetet. A körfűrész védőrácsát felejtette el leengedni a gép javítása után s túl közel tolva a munkadarabot a fűrész ketté vágta mutató ujját. íme, hova vezethet, mit jelent az éberség pillanatnyi csökkenése is! Szenvedést Ábrahám Józsefnek, veszteséget a vállalatnak, hiszen a kiváló szakember több napos hiányzása sokat nyom a latban a termelés szempontjából is. Bizonyára a részleg mesterei, a csoportbürók munkavédelmi felelősei valamint a szszervezeti bizottság tagjai is levonták a következtetést. m.-„ következetesebben kell munkálkodni azért, hogy minden dolgozó szigorúan betartsa a munkabiztonsági rendelkezéseket. VÉGÉRVÉNYES RENDELÉSRE szállít — 25x25, 30x30 és 40x40 méretű mozaiklapot különböző típusban és színben. A 25x25 méret fogyasztói ára négyzetméterenként 27—38 lej a szocialista szektornak és 35—49 lej magánszektornak. A 30x30, 40x40 mé■néret négyzetméterenként 54— 61 lej a szocialista szektornak. — fehér, vörös, fekete ,szemcsés mozaikot (szemcsenagyság 0—1, 1—3, 3—7, 5— 7—15 milliméter) bármilyen tételben. — Megmunkált márvány- és kőlapot szabott vagy szabad méretben építkezéshez, szereléshez. Gyártmányainkat jóváhagyott kérés alapján szállítjuk az összes ICOMCOOP építővállalatoknak, iparcikkeket forgalmazó kereskedelmi vállalatoknak, mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és magánszemélyeknek. Megrendelőink kérésére termékeink felszerelését is vállaljuk, amennyiben a megrendelt mennyiség meghaladja az 500 négyzetmétert. Dinamikusan, bátran... (Folytatás az 1. oldalról) tok, a termelővállalatok között Ennek során egyes, gyengébbnek ismert termelők, mint a segesváriak például a legutóbbi szerződéskötések alkalmával ötletes kidolgozású és jó minőségű termékeikkel túltettek a nagy hagyományú vállalatokon. — Véleménye szerint mi kell ahhoz, hogy mindig újat tudjon nyújtani a könnyűipar, s hogy termékei versenyképesek legyenek? — Jó ötletek kellenek s azokat bátran, dinamikusan kell alkalmazni. Mert a jó értelemben vett bátorság nélkül nem számíthatunk eredményességre. Sajnos azonban számos értékes kezdeményezés a cél előtt, a késztermék áruvá válásának szakaszában fut zátonyra. A kereskedelem képviselői ugyanis, még mindig sok esetben túlságosan mereven viszonyulnak az újhoz. A termelés és a kereskedelem tökéletesebb összehangolását megpróbáljuk elősegíteni az áruminta-üzletek hálózatának bővítésével, de egyes esetekben éppen a bátorság és a leleményesség hiányában ez nem mindig halad elég gyorsan. A fővárosi Gioconda elnevezésű üzlet példájával konkrét számokkal tudnánk bizonyítani mennyivel nagyobb forgalmat bonyolítanak le ezek az üzletek, mint a kereskedelmi hálózat többi egységei. Minden esetre érdemes ezzel a problémával vesződni, nem szabad sajnálni a fáradságot s mindenütt meg kell találni a módját annak, hogy a vásárlóközönség közvetlenül tudomást szerezzen a könnyűiparban dolgozók által naponta megsokszorozott újdonságokról.