Művelődés, 2019 (72. évfolyam, 1-12. szám)
2019-07-01 / 7. szám
voltak. A virágok egytől egyig feketével voltak kontúrozva. Senki sem kommentált. Az örökké kormos Petrozsény? Emlékszem, közel 300 akvarellből válogatta ki a kiállításra valót. Sajnos egyet sem sikerült felfedeznem Petrozsényban, pedig a kör fel nem ismert, ritka értékes underground példányai voltak. Sajnos az említett monumentális freskókon és épületdekorációkon kívül csupán a Lupény 29 című album, illetve Tellman néhány munkája maradt meg magántulajdonban a Zsil völgyében. ... csupán a Lupény 29 című album, illetve Tellman néhány munkája maradt meg magántulajdonban a Zsil völgyében. GBR: Honnan, hogyan sikerült mégis összeszedni a kiállítás anyagát? MJ: Hát ezt egy hosszú dokumentálás és gyűjtőmunka előzte meg, aminek összefoglalását külön, egy nagyon szép kiállítású színes ismertetőben mutattuk be Luzsicza Fanni kurátor szerkesztésében. Jómagam idén január végén találkoztam Fannival és ösztöndíjas társával, Jeszenszky Melindával, aki projektfelelős minőségben vett részt ebben a munkában. Az Apáczai Elméleti Líceum szervezésében zajlott Kolozsváron a Dél-Erdély magyarsága Déva várának árnyékában nevet viselő kétnapos konferencia, melynek keretében Székely Géza képzőművész-tanárral együtt szerveztünk egy fotó- és képzőművészeti tárlatot a Zsil völgye és a bányászok életét bemutató fényképgyűjteményből, illetve Zsil-völgyi grafikusok, festők ilyen tematikájú alkotásaiból, melyeket kolozsvári gyűjtőktől tudtunk beszerezni. így állították ki M. Makkai Piroska lupényi származású grafikus néhány Zsil-völgyi ihletésű fametszetét és Szilágyi Béla egyik Zsil-völgyi tájképét. Itt ismerkedtünk meg Jeszenszky Melinda és Luzsicza Fanni Petőfi-ösztöndíjasokkal, akik már hallottak Tellman Józsefről és a volt petrozsényi művészkör történetéről. És élt bennük a gondolat, hogy jó lenne foglalkozni a történettel, amiben a Petrozsényban élő Martonossyné Somolik Imola és a Dévára költözött Zavada Emil fotóművész, Tellmann-tanítvány is bátorította őket, így kezdődött meg a dokumentumok, munkák kutatása, gyűjtése. Egy hónap múltán jelentkeztek nálam is azzal az ötlettel, hogy a kolozsvári kiállítás mellé gyűjtsünk egy kiállításra való anyagot, mivel előkerült hat Mátyás-kép és négy Walter-fametszet, és a közelgő Zsil-völgyi Magyar Napok alkalmával beszállhatnának a programba két kiállítással: egy képzőművészeti vegyesgyűjteménnyel és egy lupényi fotótárlattal. Közben sikerült a csíkszentmártoni Mátyás József Emlékháztól huszonnégy nagyméretű, gyönyörű festményt is kölcsönvenni, illetve a kolozsvári Balázs Péter festőművész hagyatékából egy Imling Frida-fametszetet, a Lupény 29 sorozat egyik eredeti darabját megszerezni, melyet fia, Balázs László fedezett fel édesapja hagyatékában. Lassan összeállt a gyűjtemény, és így született meg a gondolat, hogy a lupényi kiállításon egy egységes, huszonkét képből álló Mátyás-anyagot, Petrozsényban pedig egy átfogó gyűjteményes tárlatot állítsanak ki. GBR: A petrozsényi gyűjteményes tárlat akár rekordot is dönthetett volna a rendkívül rövid nyitvatartása miatt, hiszen a kiállított képek egyetlen délutánig voltak megtekinthetők. Kiknek a munkáit mutatták be? MJ: Igen, a rövid időtartam szervezési okokra vezethető vissza, hiszen valamennyi kép magángyűjteményből került elő, és mivel a városban nem volt művészeti galéria, a színház fogadta be a kiállítást, ahol nem lehetett megfelelő biztonsági intézkedéseket biztosítani a hosszabb tárolás végett. Ám így is sokan eljöttek megnézni az ország távoli vidékein élő hajdani petrozsényi diákok és a helyi alpolgármester is személyesen gratulált a megnyitón a szervezőknek. A tárlat alapjában a Zsil-völgyi Alkotási Kör vagy a román szakirodalomban Grupul de la Petrovani néven ismert művészcsoport fennebb említett tagjainak képeiből mutatott be néhányat. Elsőként említeném Mátyás József grafikáját, nagyméretű fametszeteit és olajfestményét, Szilágyi Béla két kartonra festett petrozsényi tájképét, Nagy Ervin Antennák című, modern hangvételű olajfestményét, Fodor Kálmán absztraktizáló Banicai kőbánya című vásznát, illetve a Lupény 1929-1959 fametszetsorozatból Tellman-, Mátyás-, Walter-alkotások fénymásolatait és Imling Frida eredeti levonatát. A szorosan a körhöz tartozó művészek mellett a tárlaton szerepelt a Bukarestbe került, Zsil-völgyi Branu Elena (Gájer Ilona) textilművész, Mátyás József sógornője, a szintén Bukarestben élő házaspár, Bátai Silvia és Lukács Etelka grafikusok, akik rövid ideig kötődtek a csoporthoz, a petrozsényi születésű Fodor Nagy Éva, aki bár Kolozsváron él és alkot, a hetvenes évekig rendszeresen látogatta nyaranta ünnepelt vendégként Petrozsényban élő szüleit. A kiállítást megelőző kutatás folyamán a kurátorok felfedezték az 1910-ben Lupényban született, és a petrozsényi zárdaiskolában diákoskodó, bányászleányból lett jelentős erdélyi grafikust, M. Makkai Piroskát, az első képzőművészt, aki Lupényban kiállítást tartott. Az ő hagyatékából is láthattak Bányász freskó 22 • www.muvelodes.net