Művelt Nép, 1955 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-31 / 31. szám

KÖnYVESPOLC HANS MARCHWITZA: IFJÚÚSÁGOM Nyomasztó könyv Marchwitza »Ifjúságom« című műve, nyomasztó, mint a kor és az élet, amelyről szól. Egy felső-sziléziai bányászfió sorsával ismertet meg a századfordulótól az első világháború végéig. A család, az iskola, a bánya, a hadsereg — akármelyik színhelyét tekintjük is, mindegyiket a nyomor, a tudatlanság és az elnyomás sűrű felhői árnyékozzák. Szinte alig van lapja ennek az életnek, amelyre biztató fénysugár vetődne, legyen az akárcsak átmeneti győzelem az osztályharcban, egyéni siker, a szerelem boldogsága, vagy akármilyen más öröm. Kétségtelen: ez a vigasztalanság a századforduló utáni naturalizmusra emlékeztet, a könyv egyes mozzanatai ennek az irányzatnak egyes műveit is felidézik. Nyilvánvaló, hogy ennek az iskolának a hatása tovább él Marchwitzában, a régi német kommunista írógeneráció kimagasló képviselőjében is. Arra veti a hangsúlyt, hogy megmutassa a német munkásosztály teljes elesettségét, kiszolgáltatottságát, a feltörekvő forradalmi erők ezért csak szórványosan, elmosódottan, mellékesen tűnnek fel. Ha kézenfekvő is, hogy a regénynek ez a tendenciája nem a forradalmi mozgalom lebecsüléséből ered, hanem azon káros illúziók ellen irányul, amelyeket a szociáldemokrata önelégültség szült (s amely az első világháború előtti német munkásmozgalom felmagasztalásával az opportunizmust védelmezte), ez mégis bizonyos korlátokat jelent. A főhős, Thomek, aki maga beszéli el élete történetét, teljesen öntudatlan fiatal munkás, aki az osztályharc legelemibb törvényeit is csak hosszú tépelődések, keserves csalódások árán ismeri fel. Schneider, a becsületes forradalmár szociáldemokrata agitátor intelmei hatástalanok, leperegnek róla, annál inkább, mert Schneider a fiatal munkások hihetetlen elmaradottsága láttán hamar elveszti a fejét, szidalmazza őket elmaradottságukért, ahelyett, hogy megmagyarázná nekik az összefüggéseket és a teendőket. S amikor végre odáig eljut Thornek, hogy tanácsért Schneiderhez forduljon — a háború kitörése után —, Schneider kénytelen azt válaszolni, amit a pártja válaszolt:Megtámadtak. Nekünk is részt kell vennünk.« Marchwitza mesteri módon ábrázolja: a munkásosztály e legelesettebb, legmélyebbre sülylyedt páriái milyen nehezen ismerik fel az igazi utat, hány zsákutcát kell végigjártok, amíg sztrájktörőkből és a háborút kiútnak vélőkből az osztály harcosaivá válnak. Csak Verdun, a háború mindent felülmúló megpróbáltatásai érlelik meg a fordulatot, azt a felismerést, hogy vissza kell fordítani a fegyvereket, saját elnyomóik ellen. Éppen akkor döbben rá Thomes erre, amikor — roncsként, betegen, kiúszva — egy díszszemlére rendelik, amelyen maga a császár tűzi a mellére a vaskeresztet. Még ezután sem cselekszik, de a regény félreérthetetlenné teszi: Thomekből és a hozzá hasonlókból rekrutálódik majd az összeomlás után fellángoló forradalom serege — azIfjúságom« nyilván része egy nagyobb ciklusnak, amely ebbe a korba is elkíséri majd hőseit. Marchwitza mesterien oldja meg Thomes emberi és politikai fejlődésének rajzát, pillanatokra sem tolakszik előtérbe az író — mindvégig maga a hős beszél. S ez a hős közben fejlődik: az évek múlásával nem csak álláspontja, hanem látásmódja is változik, látóköre bővül, másmás jelenségekre figyel fel. Az író néhány kiváló típussal is gazdagította e kor irodalmát, például Martin Marreckével, akinek vad féktelensége lidércként nehezedik társaira, komor és céltalan indulata nem erősíti, sőt időnként gyengíti a munkások kollektíváját. Emlékezetes alak Kulitza, az elbukott törtető, akinek gyűlölete a föléje kerekedett Katl hadnaggyal szemben mindinkább a rendszer elleni gyűlöletté válik. Egyszerű, de hiteles Annának, Thomek feleségének rajza: hitvesi szeretetét, ragaszkodását szinte megrontja az örökös félelem, hogy férje nem maradhat mellette. Olyan mélyen ivódik belé a meggyőződés, hogy ez az élet nem ismer boldogságot, hogy szinte önmaga ellenségévé válik, maga keseríti meg a házasságukat. Emlékezetes könyv Marchwitza könyve, különösen azok számára, akik nem emlékeznek a múltra — vagy mert nem is ismerték, vagy mert hamar elfelejtették. (Ráth István fordítása, Új Magyar Könyvkiadó.) R. P. SZÉCSI MARGIT bemutatkozó verskötete egy sokra hivatott, s a hivatottság első lázaitól már tisztuló líra jegyeit, lehetőségeit mutatja. Verseiben csupa mozgás, sistergés, csupa pattanó, újjászülető izgalom a világ, jég pattan, víz robog, tömegek mozdulnak, falak dőlnek és épülnek — ezt a lírát minden szálában lenyűgözve tartja a mi korunk, s ez a költő szüntelenül arra tör, azzal küzd, hogy forradalmas erejében érzékelje s fejezze ki a valóságot. Érzékletessége, kifejező készsége az igazi költőké. Szécsi Margit nem hasonlatokat farigcsál, nem a tetszetős liritálással foglalkozik — aminek az utóbbi esztendőkben egész iskolája volt —, hanem minden létezőt rögtön megelevenít, rögtön életre lobbant, amire kutató vagy ámuló tekintetét veti. És megelevenít olyan bőséggel, olyan áradással, hogy a kritikának legelébb is itt akad egy kívánni valója: az a fegyelem, amely Szécsinél a formának minden elemében oly határozottan jelentkezik, kívánatos volna, hogy most már a versek belső átadására is erősebb fékeket vessen. Ennek a kritikai kívánságnak folytatása is van, és elve Szécsi Margit: Március 7ót a folytatása Szécsi Margit fejlődésének mélyebben rejtőző kérdéseihez. A versek belső áradása azért olyan felfokozott ebben az ifjú s — ismételjük — sokra hivatott lírában, mert maga a költő még szemérmesebb, egyénisége még zártabb, s állásfoglalása még tétovázóbb, semhogy a mondanivaló szigorú akarata maga alá tudná rendelni s meg tudná fegyelmezni a lírai anyag áradását.Én is a hegyről lerohanok, szíveket ríhatok, szólongatok ...« — írja Szécsi az egyik tavaszi lobogású versében, s valóban így áll előttünk alakja, egyszerre merészen, és riadozva, s a forrongó valóságnak inkább még csak a partjain. És ott kísért versei között, noha kétségkívül halványodóan, egy korszerűtlen költői attitűd árnyéka is — nevezzük így: a kószáló költői szabadság nosztalgiája. Feltűnik ez a kísértet, ha egyéniségének még bizonytalan kifejezése ködösebb szimbolikákba viszi (A kötéltáncos vallomása), ha szenvedélyükért sokat szenvedett nőköltő elődeit keresi (Az Petrőczi Kata Szidónia korából való ének), de érezzük már épp a kötet nagyra szánt verseiben — és ez a legfontosabb —, hogy sűrűsödik a sorok között a mi korunk, a mi világunk fegyelme, s hogy szövődik meg a költőben is ennek a fegyelemnek a kívánsága, mint a Már elgondoltam ... című versben, amely épp erről a kívánságról beszél, vagy a nagylátomású Dél van címűben: Udvarok, boltok telnek, üresednek. Árut és füstöt lihegnek a gyárak. Vaskézzel tartja az ember a törvényt, visszája mégis néhanap kiárad. Eleven ritmus! Mint a dobot verjed szivem, s a hangot tőlem követeljed!... Szécsi Margit lírája szép ígérettel teljes, egy szenvedélyes, forró szívű ember alkotó küzdelmének ígéretével — s a versek hibái: szerves hibák, a növekedés múló, elhulló hibái, levetkezi őket a növekvő öntudat, s a feladatban a határozott helytállás. -Bolond, ki önnön szíve dobogásán nem érzi, hogy a világ mellé lüktet...- olvashatjuk az egyik versben, s tudjuk, elhihetjük, hogy a Március költője hű kifejezője s jó tolmácsa lesz ennek a hatalmas szívverésnek. Cz. J. Komáromi Zoltánt Bátrak hajója ÉRDEKFESZÍTŐ, izgalmas ifjúsági regényt kerekített Komáromi Zoltán az osztrák— magyar tengeri flotta Tegetthoff nevű hajójának több mint 80 év előtti kalandos expedíciójáról. A Tegetthoff azt a feladatot kapta, hogy kutassa fel az Északi-sark eddig ismeretlen szárazföldjét. A szerző a hajónapló és a hajó magyar orvosának, Kepes Gyulának feljegyzései alapján írta meg a Tegetthoff kétesztendős kalandos útját. 1872 nyarán indult el a hajó egy német kikötőből és csak 1874 őszén tértek vissza a bátor kutatók. Ami a két esztendő alatt történt — az az emberi hősiesség, kitartás, alkaraterő nagyszerű példája. Igaz, a hajón nemcsak hősök voltak, akadt a legénységkörében gonosztevő is, aki arra törekedett, hogy az új föld — a Ferenc József-föld — felfedezése után elpusztítsa a tiszteket, eltegye láb alól a legénység becsületes tagjait, hogy azután mint diadalmas felfedező térhessen vissza és learassa a babérokat. Két évig állt mozdulatlanul a hajó jégpáncélba meredten, kilátástalannak látszó helyzetben. Az expedíció tagjai a szörnyű megpróbáltatások hatása alatt már-már elveszítették reményüket, állati ösztönök lettek úrrá a legénységen. De a hőslelkű Payer főhadnagy, Kepes Gyula, a magyar orvos és Ladik András, a magyar matróz éberen tartotta a reményt, ha kellett, kegyes hazugsággal, ha pedig a keménységre volt szükség, azzal teremtett rendet és ezzel mentette meg a hajósok életét. Komáromi Zoltán egyszerű vonásokkal, finoman jellemzi a hőslelkű kutatókat, a derék magyar matrózt és az önfeláldozó Kepes doktort. Finom gúnnyal rajzolja meg Weyprecht kapitányt, aki a legnagyobb megpróbáltatások, a végveszély idején is csak arra gondol, hogy a császárnak és a császári ház tagjainak megadják a tiszteletet, és a főhercegekről nevezzék el az újonnan felfedezett szigeteket, öblöket. A kalandos regény legszebb lapjai azok, amelyeken a szerző az emberek hű segítőtársait, az expedíció kutyáit festi le. Kár, hogy az Ifjúsági Könyvkiadó nem írt a regény elé egy kis előszót, amelyben közölte volna az olvasókkal, hogy a »Bátrak hajójá”-nak története nem az író agyában született meg, hanem valóságban megtörtént esemény regényes feldolgozása. Ezzel az apró figyelmességgel még sokkal érdekesebbé tette volna a Tegetthoff kalandos expedíciójának lebilincselő történetét. (r) Hűek KÖNYVEKRŐL AZ »EMBER ÉS VILÁG« tudományos ismeretterjesztő könyvsorozat legújabb kötete: Budincsevics—Román: Az atomok világában. A mű ismerteti az atomfizika alapelveit és képet ad az atomkutatás jelenlegi állásáról. A MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ megjelentette magyarul aKeleti országok újkori története« című művét, melyet a Moszkvai Egyetem Történettudományi Kara keleti osztályából és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Keletkutató Intézetéből alakult munkaközösség írt. A gazdag anyagú kétkötetes mű a marxista történettudomány legújabb kutatásait felhasználva ismerteti a Szovjetunión kívül eső ázsiai országok történetét az angol polgári forradalomtól az első világháború végéig. MEGHALT DOMJEVSZKI ISZAAK DUNAJEVSZKIJ, a kiváló szovjet zeneszerző július 25-én váratlanul elhunyt. Dunajevszkij már fiatal korában Harkov, Moszkva és Leningrad színházaiban szerepelt, mint karmester és zeneszerző. Része van a szovjet zenés filmjáték megteremtésében. Ő írta a világszerte ismert -Vidám fiúk«, -Cirkusz«, -Volga, Volga«, -Vidám vásár« és még sok más sikeres szovjet film zenéjét. Nagy munkásságot fejtett ki a szovjet operett megalkotásában is. Ő szerezte azAranyvölgy«, a -Szabad szél«, -A bohóc fia« és más operettek zenéjét. Nevéhez fűződik a világhírűDal a hazáról«. E dal bevezető akkordjai, aDrága föld, szülőhazámnak földje...« — a moszkvai rádió szünetjele lett. A Szovjetunió kormánya Iszaak Dunajevszkijt azOSZSZSZK népművésze« címmel tüntette ki. Kétszer kapott Sztálin-díjat: először 1941-ben aCirkusz« és aVolga, Volga«, majd 1951-ben aVidám vásár« című film zenéjéért. Beválasztották az OSZSZSZK Legfelső Tanácsába is. A magyar közönség a rádióból, aSzabad szél« előadásából, és több zenés, filmből ismerte Dunajevszkijt és szerette meg fülbemászó dallamú, kellemes zenéjét. Magyarországról írta: Kazakevics, illusztrálta:Nyeprincev RENDKÍVÜL ÉRDEKES a szovjet lapokat olvasni a magyar-szovjet barátság hónapja után. Mit írnak azok, akik itt jártak nálunk, mi ragadta meg leginkább figyelmüket? Legutóbb néhánysoros hír adta tudtul, hogy Kazakevicsnek, aTavasz az Oderán« és aCsillag« hazánkban járt írójának utijegyzeteit könyvalakban kiadták a Szovjetunióban. Néhány nappal a közlemény megjelenése után az utinapló már itt is volt a budapesti Horizont könyvesboltban. Az aranysárga fedelű, ízléses kiállítású könyvecske terjedelmét helyenként szinte feszegeti a mondanivaló: a szeretet azok iránt, akiket bemutat. Az író azokkal találkozott, akiket a szovjet hadsereg szabadított fel, amelynek a szerző is katonája volt. Egy csepeli olvasztár-család körében töltött el egy estét. A barátságos lakásban fehér asztal körül ott ültek a férfiak, az asszonyok. A család legifjabb tagja, Pataki József, éppen új munkahelyére, Sztálinvárosba készült. Az apa is, a nagyapa is olvasztár, egész életükben Csepelen dolgoztak. Pataki Tamás, az apa, művezető, a nagyapa, Pataki Ferenc 76 esztendős, s nemrég vonult nyugalomba. Az író megkérdezi Pataki Takarekevics könyvének címlapja az öreg szormovói előrajzoló családja. Mennyire hasonlítanak egymáshoz mindenütt az igazi munkáscsaládok! S nagy megelégedettség töltött el, amikor erre a felfedezésre jutottam. Nem vagyok szentimentális, de melegség járja az ereimet.« AZ ÍRÓ TUDJA, mi érdekli a szovjet embereket Magyarországról. És Kazakevics igyekszik kielégíteni olvasói igényét. A sok friss élmény, a helyszíni értesülés, a tájékozottság, az útiriport kötetlen műfaja, az eleven, érzékletesen vagy Leningrádban elolvassa, közvetlen, személyes kapcsolatba kerül a csepeli Patakiékkal, a tengelici Bencsik Sándorral, Bak Jánosnéval, a hevesi tanácselnökkel, s képet kap a magyar dolgozók fejlődéséről. Nemcsak az olvasók, hanem az írók számára is van megosztani való élménye Kazakevicsnek. A MÁVAG munkásai megkérték, mondja el Azsajevnek, hogy a téli hideg időben, amikor nehéz szabadban hegeszteni, aTávol Moszkvától a hőseinek példája segíti őket munkájukban. A Ribakov könyve nyomán született mozgalommal a magyar gépkocsivezetők hatmillió forintot takarítottak meg az országnak.Olvassátok és ámuljatok! Regényekből kimutatható tiszta haszon! — Íróinknak még jobban, s még többet kell írniuk — mondja —, minél kevesebbet üljünk a nagy értekező asztalok körül, s minél többet a magunk kis íróasztala mellett.« Kazakevics a szovjet olvasóknak szánta utijegyzeteit, de azért — vagy talán éppen azért — hamarosan ki kell adni magyarul. Hadd nézzenek körül a mi olvasóink is az országban egy szovjet író szemével és hadd érezzék a kis könyv minden sorom átütő melegséget. JURIJ NYEPRINCEV illusztrációiról hadd mondjam el, hogy ott voltam, amikor az arcképeket rajzolta és megörökítette ebben a kis könyvben az egri, az esztergomi s a budapesti városrészleteket. Vannak azonban Nyeprincevnek más vázlatai is a magyarországi találkozásokról: falusi udvarokat, jellegzetes kerekes kutakat és magyar ruhaviseleteket vetett papírra itt-tartózkodásának utolsó napjaiban. Elutazása előtt elárulta friss műhelytitkát : tanulmányokat gyűjtött egy új, magyar tárgyú képé- hez. A műhelytitok eddig titok maradt. Minthogy azonban a leningrádi mester azóta egy cikkében maga is beszélt erről a tervéről, a »Magyarországi találkozások« megjelenése alkalmából már elmondhatom. S érdeklődéssel várhatjuk most már azt a hírt is, amely talán nemsokára arról számol be, hogy egy moszkvai vagy leningrádi tárlaton kiállították aPihenő harc utáni Sztálindíjas alkotójának új, magyar tárgyú művét. Vajda Ferenc & &H4jppCKUe GOHfp&UL Régi utca az egri vár mellett (Jurij Nyeprincev rajzai) mástól, mivel tölti szabadidejét — Van egy kis kertem, szeretek virágokkal bajlódni. — S mikor megtudja, hogy a szovjet munkások is szívesenbajlódnak a virágokkal, jóízűt kacag.A mi szormovói munkás -dinasztiáink« jutnak eszembe — írja Kazakevics. — Vjalov, rajzoló toll magával viszi az olvasót Eger várába és a Gellérthegyre, a kiskőrösi Petőfiházba, a KISTEX kultúrotthonába, Csokonai Debrecenébe, a hajdúböszörményi Vörös Csillag tsz-be, s közben apró kitérőkkel el-elkalandozik a magyar történelembe is. Aki ezt a kis könyvet Moszkvában vagy Kievben, Taskentben KÍNAI HANGVERSENYKÖRÚTON járt Jeney Zoltán fuvolaművész és Zempléni Kornél zongoraművész. Nagysikerű vendégszerepléseik során felléptek a pekingi Cunghau Egyetem kultúrtermében is. A kínai főiskola diákjai most levelet küldtek Magyarországra a két művésznek, amelyben hálásan megköszönik a felejthetetlen zenei élményt. Levelükben beszámolnak arról is, hogy főiskolájukban az utóbbi időben sok kultúrcsoportot szerveztek és szimfonikus zenekaruk is megalakult. A JUGOSZLÁV ENCIKLOPÉDIA nyolckötetes sorozatának első kötete a napokban jelent meg Zágrábban. A teljes mű befejezését három évre tervezték. A MOSZKVAINYÍRFÁCSKA« TÁNCEGYÜTTES jugoszláviai körútra indult. A Belgrádban vendégszereplő szovjet táncegyüttes első fellépésének óriási sikere volt. »KULTÚRGÉPKOCSIT» indít vándorútára a Bács megyei tanács népművelési osztálya. A kultúrgépkocsin utazó népművelési dolgozók ismertetik az időszerű mezőgazdasági feladatokat, természettudományos előadásokat tartanak, filmeket vetítenek és a munkában kitűnt dolgozók tiszteletére hanglemezműsort adnak. AZ ASZÓDI JÁRÁSI KULTÚRHÁZ nagy sikerrel mutatta be sorozatosan négy alkalommal Bródy Sándor Tanítónő című színdarabját. Az elmúlt napokban értékes leletre bukkantak Hódmezővásárhelyen. Az épülő sportstadion csatornáinak ásásakor a dolgozók egy háton fekvő, fejjel kelet felé fektetett csontvázat találtak. A csontváz fejénél ritka szépségű arany függőspárt leltek. A két egyforma függő hossza 5.9 cm, együttes súlya 19.5 gramm. A lelet a VI. századból származó avar ékszer. Hasonló aranyfüggőt találtak a múlt században Szentendrén. A szovjet területekről előkerült hasonló lesetek szerint az avarok ilyen arany függőket használtak keleti őshazájukban is.