Művészet, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám
Két kiállítás mindennapi tárgyainkból A képző- és iparművészeti múzeumok és kiállítási intézmények nálunk mind ez ideig a művészettörténet által hitelesített, magas esztétikai minőséget hordozó tárgyakat, alkotásokat mutattak be. A régészeti és a néprajzi gyűjtemények használati funkciójú tárgyakat is kiállítanak, de ezek történeti anyagok, amelyekre utólagosan rárakódott esztétikai érték is. Némelyik avantgárd irányzat is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben a hétköznapi tárgyakra is más szemmel nézünk. Egyre több irányból érkezik jelzés, hogy milyen szorosan összefügg az életmód, a tárgykultúra és a hétköznapi vizuális esztétikum. Örvendetes és tanulságos, hogy az Iparművészeti Múzeum Art Deco és az Ernst Múzeum Örökség című kiállítása egyszerre volt látható. Amikor a hetvenes években a Lakáskultúra, lakberendezési szokások című kutatás, a nyolcvanas években pedig a Kulturális intézmények tárgyi ellátottsága című vizsgálat, valamint az ipari formatervezéssel kapcsolatos kutatás elkezdődött, hiányzott az összehasonlító történeti anyag. Ez a két kiállítás segít értelmezni azt, ami ma van, továbbá egyértelműen bizonyítja, hogy az elmúlt negyven év sem választható el a korábbi folyamatoktól. Ezt látványosan illusztrálja néhány szimbolikusnak is tekinthető tárgy, mint például az alumínium teáskanna. Háború előtti minta alapján indult meg 1945 után nagyszériás gyártása. Egyszer némileg módosítottak rajta, mivel besorolt az általános „modernizálódás" tendenciába. Az eredmény: modernebb nem lesz, de funkcionálisan és esztétikailag egyaránt romlik. Több százezer lakásban égeti meg naponta a használók kezét ez a ma is forgalomban lévő változat. A módosítás miatt értékőrzésről sem beszélhetünk, viszont a példákból is látható a látszatmodernizálás okozta lesüllyedés. Nemcsak az Ernst Múzeum-beli kiállításról lehetne hasonló példák sorát idézni, hanem az Iparművészeti Múzeumból is. Mintha az elsekélyesedés, az elszegényesedés a századforduló óta folyamatos lenne. Hatvan, hetven éve megoldhatatlannak látszik a probléma: hogyan lehet tömegeket jó minőségű tárgyakkal ellátni? Mintha mind a két kiállítás azt példázná, hogy az egyedi kézműves tárgyak gondossága átvihetetlen a nagy szériában gyártott termékekre. A tízes évek jó minőségű tárgyai egyedi tervezésűek és előállításúak, magukon viselik a tervező és a kivitelező egyéniségének jegyeit. A nyolcvanas évek jó minőségű, tömegesen előállítható tárgyainak jelentős része idegen minták alapján, hazai hagyományokhoz való kapcsolódás nélkül készül. Az Art Deco kiállítás elején még megvan az az egység, amely a későbbiekben összeegyeztethetetlennek tűnik: a művészi, a műszaki és a gazdasági szemlélet harmóniája. Igaz, hogy ekkor még körülhatárolható, hogy kinek terveznek, ki a megrendelő. Később egyre inkább elmo-1 Jaschik Álmos: Könyvkötés, pergamen, 18x12 cm, 1920 k. 2 Részlet a Magyar Art Deco című kiállításból 1 49