Művészet, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 4. szám

Két kiállítás mindennapi tárgyainkból A képző- és iparművészeti múzeumok és kiállítási intézmények nálunk mind ez ideig a művészettörténet által hitelesített, magas esztétikai minőséget hordozó tár­gyakat, alkotásokat mutattak be. A régé­szeti és a néprajzi gyűjtemények haszná­lati funkciójú tárgyakat is kiállítanak, de ezek történeti anyagok, amelyekre utóla­gosan rárakódott esztétikai érték is. Né­melyik avantgárd irányzat is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben a hétköz­napi tárgyakra is más szemmel nézünk. Egyre több irányból érkezik jelzés, hogy milyen szorosan összefügg az életmód, a tárgykultúra és a hétköznapi vizuális esz­tétikum. Örvendetes és tanulságos, hogy az Iparművészeti Múzeum Art Deco és az Ernst Múzeum Örökség című kiállítása egyszerre volt látható. Amikor a hetvenes években a Lakás­­kultúra, lakberendezési szokások című kutatás, a nyolcvanas években pedig a Kulturális intézmények tárgyi ellátottsá­ga című vizsgálat, valamint az ipari for­matervezéssel kapcsolatos kutatás elkez­dődött, hiányzott az összehasonlító tör­téneti anyag. Ez a két kiállítás segít értel­mezni azt, ami ma van, továbbá egyértel­műen bizonyítja, hogy az elmúlt negyven év sem választható el a korábbi folyama­toktól. Ezt látványosan illusztrálja né­hány szimbolikusnak is tekinthető tárgy, mint például az alumínium teáskanna. Háború előtti minta alapján indult meg 1945 után nagyszériás gyártása. Egyszer némileg módosítottak rajta, mivel beso­rolt az általános „modernizálódás" ten­denciába. Az eredmény: modernebb nem lesz, de funkcionálisan és esztétikailag egyaránt romlik. Több százezer lakásban égeti meg naponta a használók kezét ez a ma is forgalomban lévő változat. A mó­dosítás miatt értékőrzésről sem beszélhe­tünk, viszont a példákból is látható a lát­szatmodernizálás okozta lesüllyedés. Nemcsak az Ernst Múzeum-beli kiállí­tásról lehetne hasonló példák sorát idéz­ni, hanem az Iparművészeti Múzeumból is. Mintha az elsekélyesedés, az elszegé­­nyesedés a századforduló óta folyamatos lenne. Hatvan, hetven éve megoldhatat­lannak látszik a probléma: hogyan lehet tömegeket jó minőségű tárgyakkal ellát­ni? Mintha mind a két kiállítás azt példáz­ná, hogy az egyedi kézműves tárgyak gondossága átvihetetlen a nagy szériá­ban gyártott termékekre. A tízes évek jó minőségű tárgyai egyedi tervezésűek és előállításúak, magukon viselik a tervező és a kivitelező egyéniségének jegyeit. A nyolcvanas évek jó minőségű, töme­gesen előállítható tárgyainak jelentős ré­sze idegen minták alapján, hazai hagyo­mányokhoz való kapcsolódás nélkül ké­szül. Az Art Deco kiállítás elején még meg­van az az egység, amely a későbbiekben összeegyeztethetetlennek tűnik: a művé­szi, a műszaki és a gazdasági szemlélet harmóniája. Igaz, hogy ekkor még körül­határolható, hogy kinek terveznek, ki a megrendelő. Később egyre inkább elmo-1 Jaschik Álmos: Könyvkötés, pergamen, 18x12 cm, 1920 k. 2 Részlet a Magyar Art Deco című kiállításból 1­ 49

Next