Lyka Károly szerk.: Művészet 8. évfolyam (Budapest, 1909)
3. szám - Hazai krónika
döntvénytárból. A mai művészeti szakértők majd mindegyike nagy fáradsággal hordhatta csak össze azt az anyagot, amelyre szüksége volt, vagy van és amely, analóg példával élve, a joghallgatónak rendszerbe foglalt tankönyvek alakjában készen egybegyűjtve áll rendelkezésre. Nincsenek megfelelő művészettörténeti tankönyveink, nincsen rendszeres monográfiagyűjteményünk, nincsen megírva részletesen még a magyar művészettörténet sem, nem is beszélve arról, hogy az egész művészettörténetet még a mintarajziskolában sem adják elő. Ezen hiányok pótlására kellene felállítani egy művészettörténeti fakultást. Ezt a fakultást igénybe vehetnék a rajztanárképző stb. növendékei, laikus érdeklődők, mindenekelőtt azonban ez a fakultás képesítene a középiskolai művészeti oktatásra. Egy művészeti fakultás felállításának volna azonban más hivatása is. Tudjuk, hogy a kormány mindenfelé a vidéken, a nagyobb városokban, kisebb múzeumok, kultúrpaloták felállítását teszi támogatásával lehetővé. Ezeknek száma mindinkább növekedvén, mind nagyobb szükségük lesz — nem doktor jurisokra vagy bölcsészettudorokra, (mint ma a legtöbb helyen) hanem művészeti szakértőkre. Ezek szolgálhatják csak tudásuk, ízlésük, fejlett műérzékük által a vidéki múzeumok és kultúrpaloták célját: a vidéki középosztály művészi intellektusának fejlesztését. Természetes dolog, hogy a művészeti fakultás elvégzőinek, éppen úgy, mint ma — nagyon helyesen — a fiatalabb művésztehetségeknek, lehetővé kell tenni, hogy tanulmányutakra mehessenek külföldre. Csak ezáltal nyerhetünk olyan előadókat, akikre tudásuknál, tapasztaltságuknál fogva rábízhatjuk a középiskolai ifjúság és általában a jövendő műpártoló közönségének művészi nevelését. Egészséges művészeti fejlődéshez két faktor szükséges : művész, aki alkot; műértő közönség, amely az alkotást erkölcsileg és anyagilag méltányolni tudja. Ilyen fejlett műértékű közönség művészi nevelését kell megkezdenie a középiskolának és kell folytatniuk a szakértő által vezetett kultúrpalotáknak, vidéki múzeumoknak. Ez ugyan még a jövő zenéje, amiből jó, ha ma néhány akkordot hallunk már. Ma még abban a szomorúan nevetséges állapotban tespedünk, hogy intelligens középosztályunk középiskolából kikerülő fiainak túlnyomó része csak éppen nevét hallotta a Lionardok, a Buonarrotik műremekeinek. Annak az igazságnak az általános felismerését, hogy az artisztikum kultúrál ember számára életszükséglet, ma nálunk még nem látjuk. Ezt csak az a nemzedék fogja érezni és felismerni, amely már ifjúságában magába szítta a művészet iránt való szeretetet. És ez a nemzedék lehet csak biztosítéka annak, hogy művészetünk helyes irányba 200 fog fejlődni, hogy művészetünk egyáltalában prosperálni fog. És csak ennek a fakultásnak felállítása kapcsolatban a művészettörténet kötelező középiskolai oktatásával, hozhatja meg azt az eredményt, amely célként lebeg minden, a művészetet becsülni tudó — és így minden kulturál ember — előtt, hogy támadjon egy nemzedék, amely becsülni és értékelni tudja korának igaz művészeit; egy nemzedék, amelynek számára nem hiába éltek a Tizianok és a Rafaelek. POGÁNY GYÖRGYI TÜNTETÉSEK. A Képzőművészeti Tanács az Andrássy Dénes-féle ösztöndíjakat Ferenczy Valérnak és Löschinger Hugónak adta. A Nadányiné-ösztöndíjat a Képzőművészeti Társulat igazgatósága Bory Jenőnek ítélte oda. A szászsebesi városháza tervpályázatára hat pályatervet adtak be és a bíráló bizottság javaslatára a város akként határozott, hogy csak a második díjat adja ki Ottó Róbertnek. Megvásárolták azonban 400 koronáért Opaterny Flóris tervét is. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamarai székház tervpályázatára 14 pályamű érkezett be. A zsűri az első díjat Kappéter Géza tervének, a második díjat Dobozi Mihály tervének, a harmadik díjat Román Miklós és Ernő tervének ítélte oda. A Borsod megyei takarékpénztár miskolci bankpalota pályázatán a zsűri az első három díjat egyenlő arányban Hajós—Villányi, Kármán—Ullmann s Haas — Málnai építészek között osztotta fel. A banknak igazgatósága a kivitellel és a művezetéssel Hajós—Villányi építészeket bízta meg. A debreceni izr. templom tervpályázatán az építkező hitközség elfogadta a bíráló bizottság előterjesztését, mely a nyolc pályamű közül a 600 koronás első díjat László testvérek tervének, a 400 koronás második díjat pedig Gyárfás Antal tervének ítélte oda. A Magyar Építő- és Iparművészeti Rajzolók Országos Egyesületének építőművészeti pályázatán 5 terv érkezett be. A bíráló bizottság legjobbnak Thomas Antal és Károly Lajos terveit találta és mindkettőnek az egyesületi aranyérmet és 150—150 korona jutalmat ítélt. A Magyar Építő- és Iparművészeti Rajzolók Országos Egyesülete Ullmann Gyula elnök adományából pályázatot rendezett tagjai közt oly módon, hogy a pályatervek a programul előzetes ismerete nélkül, zárt helyen egy nap alatt voltak elkészítendők. A pályázaton heten vettek részt. A bíráló bizottság a 100 koronás első díjat Dorman Jenő, a két 50—50 koronás második díjat pedig Berger Dezső és Quittner Hugó terveinek ítélte oda. NAGY LÁZÁR rajzolta ennek a füzetnek összes fejléceit. HARMOS KÁROLY rajzolta a 196-ik oldal záródíszét.