Lyka Károly szerk.: Művészet 8. évfolyam (Budapest, 1909)
1. szám - Lyka Károly: Klein Miksa
Klein Miksa lyeket el kell hárítani. Szeretné, ha itt oly állást tölthetne be, ahol nemcsak az alkotásra nyílna tere, hanem nagy művészi tudásának más módon való értékesítésére is. Ha neki erre is módot nyújtanának, hazatérésének alig volna több akadálya. Sietne visszaszerezni magyar állampolgárságát ..." Az efajta pedzések még csak öregbítették népszerűtlenségét. Ki tudja, mily állást foglalt volna el a közvélemény, ha valamely világraszóló géniuszról lett volna szó. De mert akkor már voltak szobrászaink, akiket jelentékenyebbeknek tudunk Kleinnél, senki sem tartotta méltányosnak az ily propozíciókat. A terv dugába dőlt. Szükségesnek tartottuk e kényes kérdést ily bőven tárgyalni. S meg akartuk világítani mind a két fél szempontjából, nehogy igazságtalanná váljunk bárminek elhallgatása révén. S most szemügyre vehetjük Klein szobrászati munkásságát. Munkálkodása eléggé kiterjedt volt. Ő maga éppen fent idézett munkatársunk előtt a „Germán rabszolgát" (1878) jelölte meg legjobb munkájául. E műnek képét fénykép-reprodukcióban közöljük a túloldalon. „Íme itt van legszebb alkotásom — szólt a szoborra mutatva. — Mily boldog volnék, ha ez, vagy valamely más művem a Nemzeti vagy Szépművészeti Múzeumban foglalhatna helyet. Ha van vágyam, csupán ez egyetlen az. Hisz a művész csak alkotásaiban él a nemzet lelkében s bár a művész hazája a nagy világ, egyénisége és alkotásai mégis csak a nemzetéi maradnak." A mű ifjabb éveiből való s élethalál-harcban mutat egy atlétát meg egy oroszlánt. Az atléta fojtogatja a fenevadat, amely erejének teljes összeszedésével szörnyű csapásra tágítja karmait. E mű elsősorban a mintázás tudományának kiváló eredménye. Mi több, az élethalál-harcból, a drámából éppen ez a tudás, ennek nyomai maradnak emlékezetünkben. A formatudós ime kinyomozta az izmok pompás rendszerét s porcikáról-porcikára bemutatja nekünk. Dráma, amelyet hidegvérrel ad elő valaki. Fantazma, amelynek minden ízét előzetesen pontosan átgondolt az agyvelő. Szenvedély, amely az előre felállított korlátokat nem feszíti szét. Művészet, amely tudománynak hat. Ez a jelleg, amely gyakran a tantermek kitűnő pedagógiai mintázását idézi emlékezetünkbe, megvan sok más művén is. Csaknem valamennyi előtt azt érezzük, hogy midőn biztos, szinte tévedhetetlen szeme végignézi a modellt, nem az abban lüktető életet szívja magába, hanem a testek terepét, orográfiáját. Munkáin nem jut szerep a véletlennek. Keze feltétlenül biztos. Még az is, amit véletlenségnek akar bemutatni, kiokosodott, pontosan kiszámított stádium. Egy pár szobrán a fej vagy az alak pongyolán otthagyott kőtömbből emelkedik ki, mintha azt mondaná nekünk, hogy a szobrász nekiesett egy sziklának s szenvedélylyel szabdalta ki belőle az alakot. De egy perc alatt kiviláglik, hogy az elnagyolás finom cizelláló-vésővel van megalkotva s a pongyalaság szándékos. A gondosság hipertrófiáját érezzük. E hátrányok mellett ott van nagy előnye: a felette respektábilis tudás, a szem és kéz biztonsága, a mintázás lelkiismeretessége. Sőt törekszik gráciára, kedvességre is, kivált női képmásain. Ezeken gyöngéd is, sőt majdnem félénk. A gavallér kezével rendezgeti a fürtöket, csaknem az egyes hajszálig. A kecsesség még drámai tárgyain sem hagyja el, bár ott alig van motiválva. „Hágár és Izmáél" a címe egy biblikus csoportjának. Két tragédiát zár magába ez az epizód: a pusztában való szomjanhalást és az anyai fájdalmat. A legfeltűnőbb rajta mégis a drapéria gazdag redőzete, azok igen gondos elrendezése, gyöngéd megmintázása. Egész oeuvrején átcsillan a vágy : drámákat adni kőben. Mozgalmat, szenvedélyt tükrözni. De ő is, mint a többi berlini szobrász csak a mozdulatig jut el. Egészen belevág a porosz új-barokk stílusba. A művek, amelyekről e jellemvonásokat leolvastuk, azok, amelyek 1900 tavaszán Budapesten ki voltak állítva. Oeuvrejéből említjük a következőket: A germán rabszolga Az anachoréta. Márványkút női alakkal, (egy műbarát megvette s a porosz államnak ajándékozta, most a berlini nemzeti szépművészeti múzeum előtt van elhelyezve). Sámson (egy berlini