Lyka Károly szerk.: Művészet 10. évfolyam (Budapest, 1911)
3. szám - Szmrecsányi Miklós: Visszapillantás az Orsz. Magy. Képzőművészeti Társulat 50 éves múltjára
Szmrecsányi Miklós részén. Pestnek kebelében kell felállani a művészet utolsó iskolájának a kelet felé. E célt elérni a magyar művészek feladata, — őket segíteni, mindenkié e hazában. Fogom-e részemről a társulat törekvéseit elősegíthetni, mint óhajtanám — nem tudom — de igyekezni fogok rajta és örömmel ajánlom fel közreműködésemet a társulatnak..." S ezt az ígéretet meg is tartotta élte fogytáig, mert a művészetet igazán szerette. A társulat első kiállításán ő volt az első nagyobb képnek, Madarász „Báthori Erzsébetijének vevője. A társulat és a művészet nagy eseményeiben melegen vett részt, még amikor Bécsbe is költözött. S még négy nappal utolsó, voloscai útja előtt is meglátogatta az Andrássyúti műcsarnokot, mert amint maga mondta, még egy kiállítást sem mulasztott el ott. Társulatunk irattára több levelet őriz gróf Andrássy Gyulától s mindig becses emlék lesz a ránki levél, melyből a messze jövőbe világító, ragyogó szelleme egy félszázad távolságából sugárzik felénk. Az igazgató-választmány első elnöke Henszlmann Imre volt, a sokoldalú tudós, ki a műemlékek rendszeres gondozásának volt úttörője hazánkban. Minthogy hosszabb időre elutazott, helyébe Harsányi Pált, a tőrül metszett lelkes hazafit és a művészet buzgó hívét választották. Kezdetben Plachy Ferencz, a szerény festő volt a társulat titkára. Mikor egy év múlva birtokára visszavonult, 1862 július 1- én Telepy Károlyt választották meg helyébe, ki haláláig, 1906 szeptember 30-ig, közel negyvenöt éven át megszakítás nélkül állt a társulat szolgálatában, 1880-ig mint titkár s aztán mint műtárnok. Senkit sem lehet az országos magyar képzőművészeti társulat múltjával annyira azonosítani, mint Telepy Károlyt. Különösen fennállásának első felében. Mielőtt az Andrássy-úti műcsarnok megnyílt s mielőtt a nagyobbszabású tevékenység a munka megosztását és új erők alkalmazását meg nem kívánta, Telepy Károly végezte el a tennivalók oroszlánrészét. A fürge kis ember, érdekes dús hajzatú fejével, élénk, tréfás beszédével és sokoldalú ügyességével arra született, hogy a kezdő társulatnak barátokat szerezzen. Száz szemű és száz kezű volt. Ő rendezte a társulat sorsolását. Éveken át ő csomagoltatta s vette át a kiállítási műtárgyakat. Ő volt a képek egyedüli akasztója. Ő közvetítette a vásárlásokat. Mennyi érzékenységbe kellett ütköznie s oly sok éven át tartósan még sem haragított senkit sem magára. Amellett ráért még festeni is és bámulatosan sokat festett. A külföldi nemzetközi tárlatok magyar osztályait és a vidéki kiállításokat is ő rendezte. A művészekkel és a közönséggel a társulat nevében ő érintkezett legtöbbet, ő fogadta és kalauzolta a társulat kiállításainak illusztris vendégeit. Az ő szeretetreméltó megjelenése lassan mint az országos magyar képzőművészeti társulat fogalmának megtestesülése lett. A hatvanas években a társulat jelmezes kirándulásokat és bálokat rendezett. A fővárosi közönség körében ezek a művészeti ötletességgel egész népies ünnepeket vagy antik paródiákat végigjátszó mulatságok hódító hatással voltak a társulat céljaira. Azokban is főleg a Telepy kifogyhatatlan humora és ügyessége remekelt. Az ötven év múltán elért óriási haladást semmi sem teheti annyira szembeszökővé, mint az ötven év előtti kezdetleges viszonyokból merített adatok néhány példája. ORLAI P. SOMA: SZÉP ILONKA TÁRSULATI MŰLAP 1832.