A Szolnok megyei képzőművészek és népművészek Tavaszi Tárlata (Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1959)
ZOLNOK már egy évszázad óta jelentős központja a magyar képzőművészeti életnek. Pettenkofen nyomán számos neves festő kereste fel ezt a Tisza-parti várost. Megszerették Szolnokot, és 1899-ben — éppen 60 éve — megszületett bennük az elhatározás, hogy itt állandó művésztelepet létesítsenek. Munkásságuk, alkotásaik széleskörűen ismertté váltak. 1957 óta hét fiatal művész is megtelepedett Szolnokon a rendbehozott műtermekben. S így az idősebb, ismert festőkkel együtt dolgozhatnak. A művésztelep egyúttal a megyei képzőművészeti, népművészeti munkacsoport központja is. A mostani — a felszabadulás óta a legnagyobb — kiállítás azt bizonyítja, hogy művészeti életünk fellendülőben van. A tárlat célja az is, hogy közelebb hozza a művészeket és a dolgozókat. Az ilyen találkozás hasznos a dolgozók számára, mert a jó művészeti alkotások fejlesztik a látogatók vizuális kultúráját, hasznos segítséget jelentenek a giccs elleni küzdelemben is. De a művészek is nyernek a közönséggel való gyakori találkozásból. Közelebb jutnak az élethez, a ma problémáihoz. A művésznek ugyanis feladata: a haladó hagyományok, a nemzeti formanyelv segítségével kifejezni a mai, megváltozott életünk ezernyi szépségét. Az emberábrázolások, a tájképek, a művészeti alkotások segítsék népünk általános kultúrájának emelését. Ez a kiállítás felöleli a Szolnok megyében ma folyó művészeti munkát, és képet ad a népművészek hasznos és értékes munkásságáról is, amelynek szintén gazdag hagyományai vannak. A kiállításról nyújt ízelítőt ez a katalógus. Ha szerény külső alatt is, de igyekszik majdnem minden művész és népművész alkotásaiból képet is bemutatni. A szolnoki Damjanich János Múzeum új kiállítóhelyiségének hat terme gazdag anyagával várja a művészet és népművészet kedvelőit. Cs . KAPOSVÁRI gyula !