Pest Megyei Képzőművészek XII. kiállítása (Vác, Madách Imre Művelődési Ház, 1966)

s__­ /Mindenkihez akarunk szólni! Élő művészetet adni, ez az igénye valamennyiünknek. A világ vizuális megértésének a művészet, a művész az érzékeny műszere, bár ennek a műszernek a tevékenysége nem té­veszthető össze a tudományos módszerekkel. Nem elképzelésekkel magyarázzuk a világot, vagy egyszerűen má­soljuk azt, hanem az élő valóságot ellentmondásaiban próbáljuk meg­ragadni, próbáljuk anyagi formába önteni az értelmező vizuális érzé­kelést. Az igazi művészet az ember és a társadalom önismerete. Ha alkotásainkkal úgy sikerül szolgálnunk ellentmondásokkal telí­tett életünk megismerését, úgy sikerül társadalmunk önismeretét gaz­dagítani, hogy közben — híven az előző korok haladó művészetéhez — munkánk mindig optimista és előremutató marad, — elértük, amit akar­tunk. Ez is a célunk. Ezek a felismerések irányították és irányítják munkánkat Több mint egy évtizede, hogy ennek értelmében kezdtük szervezni csopor­tunkat. Közülünk sokan felismerték ennek az útnak a helyességét és csat­lakoztak hozzánk, vagy úgy, hogy megyénkbe költöztek, vagy csak állás­­foglalásukkal és elmélyedt művészi munkájukkal segítették elő a közös célt: az élő és mindenkihez szóló, magas színvonalú megyei képzőművé­szeti élet megteremtését. Azt hisszük, már bátran kijelenthetjük, hogy csoportunk nemcsak egy-egy kiállításon, hanem egész évben élő, ható tényezője megyénk kulturális életének.

Next