Barzó Endre emlékkiállítása (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1969)
Kortársainak, pályatársainak egykori tisztelete, megbecsülése kötelezi az utókort Barzó Endre neve körüli sűrű homály oszlatására, művészete halványuló emlékének felidézésére és az eltelt idő mércéjének ellenőrzésével értékei tudatosítására. A huszas—harmincas évek fordulóján ismert, sőt elismert fiatal tehetség volt. Nyitva álltak előtte rangos tárlatok, alkotásait a zsűrik egyhangúlag elfogadták, képeit jutalmazták, vásárolták. Tragikusra fordult egyéni sorsával és a második világháború zaklatott hazai légkörével magyarázható pályatörése. A Képzőművészeti Főiskolán a Munkácsy hagyományokat tovább adó Révész Imre növendéke volt. Vele járt 1918-ban Nagybányán is, mint harmadéves művésznövendék. Mégis Benkhard Ágostot vallotta mesterének, akinek négy évig tanársegédje volt az újjászervezett Főiskolán. Természettanulmányai a posztnagybányai stílus jegyében fogantak. Szemléletmódja a művészi készségen kívül áhitatos, elmélyült természetérzéket árult el. Miskolc környékén festett képei poézissel megfogott különös tájaknak hatnak a misztikus ellenfényben. Előszeretettel festette a tompa fényszitálást, a napkelte, napszállta, eső utáni pára, kora ősz fényhatásait. Figurális képei is komoly készültségről tanúskodnak. Aktkompozíciói könnyedek, légiesek, szimbolikus mellékmotívumokkal hangszereltek. 1928-tól, e csaknem tíz éves periódus után nagyon eltérő hangú képek következtek. A fiatal művész piktúrájában stíluskereső nyugtalanság jelentkezett. Egyik képén Van Gogh színeinek izzását, ecsetjárását fedezhetjük fel, egy falusi utcát ábrázoló művét Cézanne szerkezetessége ihlette. A nagy változás a Nemes Marcell féle olaszországi ösztöndíjas útja után következett be. Abbahagyta a motívum festést és illusztratív témákhoz fordult. Az ég, a víz, a föld, álomszerű képekké alakulnak vásznain. Látományai félhomályban lejátszódó színpadképek. Érzékletes légkört teremt figurái köré. Ködös álomvárosai eszünkbe juttatják Aba-Novák olasz városképeit. Képzeletgazdag, bizarr kompozíciós ötleteit súlytalan, lebegő színek és dekadensen finom formák jellemzik. Ennek a korszaknak termését az 1931-es Ernst Múzeumban rendezett csoportkiállításon mutatta be, kritikusainak meglepetést okozva. Mélyebb művészi tartalmat kifejezni akaró habitusát azonban nem elégítette ki ez az irodalmias stílus. Tépelődő útkeresése és betegsége is hosszabb időre távoltartotta minden nyilvános szerepléstől, sőt talán az alkotástól is. Nem ismerjük 1933—36 között létrejött műveit. A szerényen háttérbe húzódó művészre 1937-től a szakmai közvélemény ismét felfigyelt. A kiállításokon a legjelentősebb művészekkel szerepelt együtt. Visszatért a tájhoz és új motívumként megjelenik képein a megnövekedett emberi figura, A derű eltűnt művészetéből. Magas horizontú dombos tájai, sejtelmes erdői, izgatott, nyugtalan, vagy melankolikus átírásai a természeti élménynek. Falurészletei komorak, szinte vészjóslóak. Parasztjai elgyötörtek, reménytelenek és eldurvultak. Ecsetjárása szenvedélyt és nyugtalanságot, semleges szürkéi, fanyar barna és fekete színei reménytelenséget szuggerálnak. 1939-től pasztellezett. A kréta mesteri kezelése jellemzi, kezdetben kontúros később egyre inkább foltfelülettel megoldott képei erőteljesek és finomak. Gyűjteményes kiállításának megnyitása napján vonultak be a német csapatok Budapestre, érthető okból a kiállításnak nem volt visszhangja. Ezután a könnyen csüggedő, önmagában is kételkedő művésznek nem volt már ereje, kedve a további munkához. 1953-ban bekövetkezett haláláig alig alkotott. Hisszük, hogy művei többet mondanak a korról, hivatásának szolgálatáról, semhogy el lehetne feledkezni róluk. F. MIHÁLY IDA 1898-ban született Nyíregyházán. Apja neves építész. 1916-ban beiratkozott a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakára. 1918-ban Nagybányán járt. 1921—1923 években részt vett a Főiskolai Hallgatók Kiállításain. FESTMÉNYEK 1. NAGYBÁNYAI TÁJ. O.k. 30x40 cm 2. DIÁKOTTHON 1923. O.v. 90x87 cm, MNG.tul. 3. NŐ FAZÉKKAL. O.v. 97x74 cm 4. MISKOLCI TÁJ. 1926. O.v. 75x90 cm 5. ORSZÁGÚT. 1927. O.v. 48x80 cm 6. TANYA MISKOLC MELLETT. 1927. O.v. 58x72 cm 7. AKT FEKETE MACSKÁVAL. 1927. O v. 84x96 cm 8. FALUSI UTCA. 1928. O.v. 62x63 cm 9. CSENDÉLET. 1928. O.v. 46x56.5 cm 10. NÉGY JEGENYE. O.v. 51x61 cm 11. TÁNCOSPÁR. 1930. O.v. 101x70 cm 12. HOLDVILÁGOS ÉJ. 1930. O.v. 93x100 cm 13. A FAVÁGÓ FELESÉGE. 1930. O v. 98,5x51,5 cm 14. ÖNARCKÉP. 1931. O.v. 100x52 cm 15. PRIMAVERA. 1934. O.v. 74x89 cm 16. TAVASZ. 1938. O.v. 90x75 cm 17. GYÜMÖLCSÖS KERTEK. 1938. O.v. 46x51 cm 18. CSENDÉLET KÖRTÉKKEL. 1938. O.v. 68x68 cm 19. TÁJKÉP (Tihany). O.v. 70x70 cm 20. A MŰVÉSZ ÉDESANYJÁVAL. 1939. O.v. 81x100 cm 21. KÁLVIN-TÉR (Nyíregyháza). 1939. O.v. 69x03,5 cm 22. TIHANY FALU. 1939. O.V. 60x73 cm 23. FALUSI TÁJ. 1939. O.v. 44x49 cm 24. VETKŐZŐ. O.v. 130x81 cm 25. TÁJKÉP. O.v. 45x51 cm 26. TÁJKÉP. O.v. 80x100 cm 27. KÉT NŐ. O.v. 50x60 cm 28. TÁJKÉP. O.v. 60x73 cm 29. TANYA. O.v. 60x71,5 cm 30. FALU. Ov. 50x59 cm 31. KERESZTÚT. O.v. 60x73 cm 32. EMBERPÁR SZOBABENSŐBEN. O.v. 120x100 cm 33. TÁJKÉPVÁZLAT FIGURÁKKAL. O.v. 76x90 cm 34. FALUSI ÚT. 1941. O.v. 50x60 cm 35. ÁLLÓ NŐ. 1941. O.v. 100x80 cm 36. LÁMPAGYÚJTÁS. 1941. 80x128 cm 37. LÁMPA MELLETT ÜLŐ NŐ. O.v. 90x100 cm 38. LOVASOK. O.v. 86x85 cm 39. PARASZTOK. O.v. 120x100 cm 40. VIHAROS TÁJ. O.v. 50x60 cm