Koponya Judit festőművész Három képe c. kiállítás (Művelődési Központ, Esztergom, 1976)
A KIÁLLÍTOTT MŰVEK Az 1976. áprilisi hatvani bemutató után ezúttal Esztergomban lép másodszor a közönség elé három képből álló kiállításával Koponya Judit. A három mű, három hangulat, három alkotói állapot, egymással szorosan összefüggő, de mindig más mozzanatot kiemelő intellektuális figyelem terméke. „Az álom és a vágyakozás költészete formálódik színné, hangulattá Koponya Judit képein.“ — írja Németh Lajos. Ez adja a kiállítás egységét, a művész sajátos világának lényegét, művészete legbensőbb értelmét. Mégis, a kiállított három kép mindegyike más módon, mást ragad meg ebből a világból. A teljesen szokatlanul szűkszavú bemutató érdekessége és tanulsága éppen ebben áll: a maximális szűkszavúság maximális kitárulkozást jelent; a művész alkotói világának legrejtettebb mozzanatai, rezdülései válnak így láthatóvá. Szép és merész gesztus ez Koponya Judittól. „Egy emlékezetes álom“ nagy felületen, több alakkal, sok motívummal komponált kép. Tekintetünk lassan bejárja a finom kékekkel-szürkékkel és vörösökkel megfestett képmezőt, s mintegy belépünk a kép világába. Körülvesz minket a varázslatos álombéli táj, és akaratlanul is azonosulunk az emlékezés és elrévedezés akció nélküli, lírai birodalmával. A méret döntő tényező: éppen ezáltal teremtődik meg a finom, kissé bágyadt, melankolikus külön világ, mely a megfestés bársonyosan puha, füstgomolyag-szerű finomságával bevonja a nézőt önnön világába. Az „Angyali üdvözlet“ mérete lényegesen kisebb, motívumvilága is zártabb. A féltérdre ereszkedő angyal tüneményes, légies, megfoghatatlanul finom és törékeny jelenség. A kép, bár mentes minden heves mozdulattól, az akcióra koncentrál. Nem szélesebb, több motívumot összefogó, állapotszerű lét a kép belső világa, mint az első mű esetében, hanem a maga égi törékenységében és fátyol-finomságában megjelenő angyal megpillantása. Az akció így kettős: az érinthetetlenül légies, törékeny szépségű angyal földreszállása, és egyben a néző előtt való feltárulkozása. A titok, a sejtelmes tünemény megpillantása a lényeg, az anyagtól függetlenedett, és mégis érzékien formált karcsú ifjú alak képi valósággá válása. Ez egyben Koponya Judit művészetének döntő jellegzetessége: a szinte észrevehetetlen, testetlen, tünemény-szerű mozzanatok érzéki-vizuális újrateremtése. A fátyolkönnyű, légiesen lebegő leplekbe burkolt angyali lény megjelenése a csoda. De a kezében tartott virágzó gally narancsai-fehéres-vörösei tekintetvonzó intenzitással ragyognak: teljes érzéki-földi jelenvalóságukkal a csoda nyomán sarjadó élet jelei. A kiállítás harmadik képe a „Pirosruhás nő“ egyetlen motívumra koncentráló, éles problémafelvetésen alapul. A merészen nyílt, direkt ellentétre épülő festői feszültség — az alkotó lényéből adódóan — finom harmóniában oldódik fel, s mégsem veszít erejéből. A háttér lilás és kékes sávjai, valamint barnásfekete foltjai mögül felcsillan a meleg vörös mindent átható színe, és érzékeny festői kapcsolatot teremt az ellentétesnek tűnő rétegek között. A bemutató e harmadik képe már-már kihívóan nyílt, szűkszavú, éles feszültséget hordozó festői kiállás , mely éppen a három mű együttes és odaadó szemlélésekor válik teljes világossággal a művész legszemélyesebb gesztusává. A néző viszonya is szükségképpen más ehhez a műhöz, mint a másik kettőhöz, itt a radikális szembenézés a döntő, a feszültséggel teli találkozás a képpel, szembesítés a mű egységes, zárt világával. Nem feloldódás, hangulati azonosulás, sem pedig az akcióban való közvetett részvétel, hanem egyértelmű szembenállás a képsíkon kialakított, egyetlen problémára koncentráló zárt rendszerrel. A bemutató döntő újdonsága éppen ez: úgy válogatta anyagát, hogy a nézőt rákényszerítse az elmélyült szemlélődésre az egységen belüli eltérések megfigyelésére. Az alkotói mikrokozmosz belső életét jelentő eltérő tendenciák, hangulati állapotok, képalkotó intellektuális vállalkozások rejtett mozgásába nyerünk így bepillantást. Nem kevesebb ez, mint hogy e művek keletkezéséhez, Koponya Judit érzékeny művészi lényéhez, a személyiségében — és így művészetében a lakozó gazdagság, sokféleség megértéséhez kerülünk közelebb a művek által teremtett érték világában. Hegyi Loránd 1. EGY EMLÉKEZETES ÁLOM vászon, olaj, olajpasztell; 160 x 250 cm ; 1974; repr. az 5. oldalon 2. ANGYALI ÜDVÖZLET vászon, olaj, olajpasztell; 120 x 140 cm; 1975; repr. a címoldalon 3. PIROSRUHÁS NŐ vászon, olaj, olajpasztell; 145 x 97 cm ; 1975 ; repr. a 3. oldalon A kiállítást rendezte: M. VÁRHELYI VANDA - oldalon, HEGYI GÁBOR (ötödik oldalon) Fotó: BERÉNYI ZSUZSA (cím- és harmadik ) Katalógusterv: KATONA LÁSZLÓ 76.5034 Komárom megyei Nyomda Vállalat esztergomi telepe. Ek.: Kurucz László