Bakó Ilona iparművész kiállítása (Debrecen, 1977)

BAKÓ ILONA IPARMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA BAKÓ ILONA iparművész A Hajdú-Bihar megyei Balmazújvároson született. Iparművészeti főiskolai tanulmányai után a Deb­receni Ruhagyár tervezője, 1970-től önálló ipar­­művészeti tevékenységet folytat. Meghívottként tervezett a Madách Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, és a debreceni Csokonai Színházban. A Könnyűipar legszebb terméke pályázaton 1962-ben I. díjat, 1963-ban I. és II. díjat, 1964-ben I. és II. díjat és 1965-ben I. díjat kapott. 1966-ban a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója” címet kapta meg. Több hazai kiállításon vett részt. 1977- ben Debrecenben, Zalaegerszegen, Nagy­kanizsán volt önálló kiállítása. 1978- ban Vácon, Győrben, Békéscsabán. B­RIDEG GÁBOR akó Ilona nem divatot tervez, „csak” ruhákat. Nem diktálni akarja az ízlést, „csak” alakítani. Döntsék el Önök, melyik a tetszőbb, a humánusabb cselekedet. Maga a divat­változás és örök visszaváltozás. Nem ismer kíméletet azok iránt, akik áthágják rigorózus szabályait. Bakó Ilona ruhái nem kérnek áldozatokat. Mindenki azt választhatja közülük, amelybe öltözve a legjobban érezheti magát. Mi a jó érzés titka? A ruhának és viselője egyéniségének egymásra találása. De mivel éri el ezt a tervező? A fantázia és az öntudat felébresztésével. E ruhák viselője alkotó- és útitársa lehet Bakó Ilonának egy a fantázia szárnyán térben és időben szabadon csapongó utazáson. Mindenki kiélheti játékos kedvét. Távoli vidékek vagy távoli korok ruháit öltheti magára anélkül, hogy jelmezbe bújna, anélkül, hogy mindez anakronisztikusan hatna. Az átfordításhoz, kinek-kinek egyéniségéhez igazított újraköltéshez csupán egy kis elmélyülés, a játékba való belefeledkezés szükséges. A ruhák viselőitől természetesen korántsem kíván a tervező olyan alkotói koncentráltságot, amellyel ő megalkotta azokat. Mindegyik ruhán félreérthetetlenül tükröződik a tervező anyagszeretete, kézművesi gondossága, amelyet aki felölti őket, magáénak érezhet. S vajon hogy állunk az öntudat ébresztésével? Gondolom, hasonlóképpen, ahogy a népművészet mindenkori használóiban és készítőiben tudatosodnak az előző generáció tapasztalatai is.

Next