Patay Éva festőművész kiállítása (Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítási Terme, Budapest, 1977)
PATAY ÉVA festőművész kiállítása Budapest, Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítási Terme V. Dorottya utca 8. 1977. május 26-június 19. Nehéz legyűrni a kísértést, hogy Patay Éva ,,összegzés” szándékával született kiállításának bevezetőjét szellemes, sejtelmes, sokatmondó képcímeit összefűzve írjam meg. Csábítanak a játékra, jó hangzásukban sincs okunk kételkedni. Figyeljük csak! Amikor a „gyermekemlék” mélyén megbújó „kertész” a „nyitott kapu”-hoz vezette a „fényre áhító” művészt, „végtelen utak” tárultak elé. „Forrásfakasztó” erővel telve, a folytonos „megújulás” vágyától űzve, indult a „maga útján”. „Összefüggések között” hányódva, „borsófestő” szorgalommal, „szakadék felett”, „kataklizmák” forgatagában, „ki a labirintusból” követte húsz esztendeje megszabott művészi „program”-ját. „Múmiáktól a kozmoszig”. Trónra ültette az öntudatot, segített terelni a homályt, olvasni a jeleket. Mérleget készített koráról és önmagáról. Mígnem a hetvenedik éven túl felsóhajthatott: „Végre egyensúlyban”. Bármily vonzó, meggátol a folytatásban az, hogy Patay Éva művészetétől éppen a játékosság esik legtávolabb. Hosszú életének utolsó huszonöt esztendejében az alkotás gyötrelme szabott irányt és határt. Mérhetetlen hittel, az emberi közösség hívóváró karja, megértése után vágyódva teremtette meg különös, komolyságot követelő világát — képeiben. Lezárt világ? Befejezett életmű? Korántsem! Végez ugyan számadást. Megáll, töpreng, s megfesti a „Sírom felett” című képakkordot. Rögtön utána azonban legfrissebb, jelképnek tekinthető kis munkája, a „Születés” következik. Fárad a kéz, az agy, a szem, a megújulás hite — reméljük — mégis soká élteti még. S kényszeríti újabb alkotásra. Salamon Nándor Patay Éva festőművész Aranyosmaróton született 1900. április 25-én. Léván tanítói oklevelet szerzett, majd sikeres felvételi után, 1922-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolára került. Mestere Rudnay Gyula volt. Első bemutatkozására, Harmos Károly védnöksége alatt, Komáromban került sor. Később rajztanári állást vállalt. 1946-tól tagja volt a Képzőművésznők Szabad Szakszervezetének. Alkotásai ott voltak a csoportosulás kiállításain a Nemzeti Szalonban. 1948-ban költözött Győrbe. Több iskolában tanított és 1955-ben vonult nyugdíjba. 1967-ben felvették a Képzőművészeti Alapba. 1969-ben, 1973-ban, 1974-ben, 1975-ben és 1976-ban díjat kapott a Győr megyei felszabadulási pályázaton. Két ízben (1969, 1973) elnyerte a Győr megyei Művészeti Nívódíjat is. Számos kollektív és egyéni kiállításon szerepeltek munkái. Több művét őrzi a győri Xántus János Múzeum. 1977. márciusi kiállítása alkalmából életművét megőrzésre felajánlotta Győr városának.