Gaál Éva grafikusművész kiállítása (Kulturális Kapcsolatok Intézetének Kiállítóterme, Budapest, 1979)
A gyermek csodákat váró, örömet, szépet kergető. Könnyes szemmel hallgatja a mesék „félelmetes” részeit, még akkor is, ha tudja, hogy minden jóra fordul. Mert a mesék mindig jóra fordulnak, a gonoszok megbűnhődnek, a jók elnyerik jutalmukat. A mesék illusztrációi is legyenek szépek, örömet adók, tündérlehelettel életrekeltettek. Sugározzon belőlük, hogy jók szeretnénk lenni. Gaál Éva tudja ezt, de ami még fontosabb, erre született sugárzó egyéniséggel és humorral. Képein nincsenek félelmet keltő gonoszok, boszorkák, rossz manók. A hétfejű sárkány olyan bűbájos, hogy kár volna levágni bármelyik fejét. A boszorkához is odamehet a gyerek és megkérdezheti „kedves öreg néni, te vagy a boszorka?” Igaza van Gaál Évának: ráérnek találkozni rút, veszedelmes sárkányokkal. Gazdag képzeletvilágát más területen is kipróbálta, készít rongyfigurákat, papírból lepkeruhákat, filmet, alakos mézeskalácsot. Ezek is, mint illusztrációi sajátos humorúak, szépek, ötletesek, jól érezzük magunkat közöttük. Mindezt nemcsak kézügyességének köszönhetjük, hanem annak a „valaminek”, amit művészetnek nevezünk és ahol a körülírás csak szegényes lehet, sőt fölösleges. Inkább adjuk gyermekeink kezébe Gaál Éva szívvel, szeretettel, tehetséggel illusztrált könyveit, kedves tárgyait és közben ne felejtsük el nézni gyermekünk felragyogó szemeit, mert lehet hogy ez a titkoknak egyetlen látható tükre. E tükrök ragyogtatására született Gaál Éva.